> A Timisoara, Sighisoara nevekben mi az az szóvégi "a"? Eredetileg mondjuk Segesvára, Temesvára volt és ezt vették át a románok?
Én inkább a fonotaxissal magyaráznám. Vagyis az -oar szóvég szokatlan a románban, mert az oa kettőshangzó (amikor éppen nem idegenből átvett szavakban szerepel) a hangsúlyos o hangból keletkezett a rákövetkező szótag magánhangzójának hatására. Ez a változás egyébként rendszerszerű a nyelvben, pl. a hímnemű băutor ’iszákos, nagyivó’ melléknév nőnemű formája băutoare. Tehát egyszerűen a román nyelv hangtani „szokásai” (szakszóval fonotaxisa) megköveteli, hogy kegyen egy rákövetkező szótag. Ez lehetett volna a hímnemű -u is, de a nőnemű (határozott) -a lett. Ez utóbbi talán nem független attól, hogy az oa utáni szótagban (határoatlan) -ă vagy -e szokott állni, ill. a (határozatlan) oară ’… ízben, -szor’ és oară ’baromfi’ szavak képében hasonló hangalak más van a nyelvben. De az is lehet, hogy másfajta stb. összhatások döntöttek a nyelvhasználóknál a nőnemű megoldás mellett, hiszen az Oradea ’Nagyvárad’ is nőnemű alakban fixálódott.
Ui. Tudom, van egy szótagos román Oaş < magyar Avas is. De az, hogy egy-két kirívó alak, még nem csökkenti a nyelvhasználóknak azt az igényét, hogy ezeket a lehető legnagyobb mértékben kiküszöböljék.
Továbbá, az sem evidencia, hogy a családnevek elterjedtsége és a településnevek elterjedtsége közt korreláció lenne, a magyar törzsterületen pl. gyakori a Hegedűs vezetéknév, de a településnevek közt igen ritka. Magam jószerével csak a zempléni Hegedűsfalvát (Hudcovce, Szlovákia) találtam. Ilyen elgondolást tehát tényadatokkal nem igen lehet alátámasztani.
A kérdés másik aspektusa, hogy a magyarban a Hegedűs megkülönböztető nevet Kiss Lajos először 1394-ből adatolja. Ekkor már a magyar nyelvközösség összetett településneveket használt, mint a Hegedűsfalva is mutatja. Ha tehát találunk Moldáviában egy Highidiş településnevet, akkor a névadás emiatt nehezen lehet magyar etnikumhoz köthető. Viszont a névátvétel is szokás a szomszédos népek közt, így – ha már ilyen motivációt feltételezünk a gondolatkísérlet erejéig – a névadó Highidiş lehetett román stb. nemzetiségű is. Sőt még ezt sem kell feltételeznünk, mivel a highidiş mint közszó jelen van a románban, vö. https://dexonline.ro/definitie/highidi%C8%99. Ahogy a szláv tkáč is bekerült a magyarban mint takács, és igen gyakori családnév is lett belőle: ennek viselőit mégsem tekintjük ettől automatikusan szlávnak.
Ugyanakkor a két feltételezést egymás mellé téve meglehetősen kioltják egymást amiatt, mert miközben az alakulásmód között párhuzamot kellene vonni, aközben a propagált névtani szerkezetük más: az egyik képző nélküli puszta alakulat, a másik román adaptív képzőt tartalmaz.
> Úgyhogy a főváros, Chișinău melletti Ghidighici magyar személynévi eredetű. Pont
A vrobee által felemlített óvatosság jegyében én azért úgy fogalmaznék, hogy Székely Mária Magdalénának hiszel, nekem pedig nem. És úgy vélem, hogy ez nem független attól, hogy eleve mit akartál hinni. Én továbbra is várnám a h > gh melletti példákat: ennek lenne bizonyító ereje, nem önmagában egy szerző kijelentésének. Lehet, akármilyen nívós is egy szerző, a publikációban az állítást akkor is be kell láttatnia. Ha nem láttatja be, akkor őt ugyanúgy kritika éri, mint bárki mást. Az állítást önmagában az nem legitimálja, hogy az illető egyetemen tanít.
A másikhoz. A falu belinkelted monográfiája egyáltalán nem állít olyat, mint amit írsz: azt csak a te következtetésed (aminek az alapján én nem látom). Egy 1395 eleji eseményt idéz a szöveg, de nem szöveghűen. Ugyanakkor, ha feltesszük, hogy a név úgy szerepelt a forrásban, ahogy a weblapon kiszedték, akkor sincs vizsgálva az, hogy nem a XIV. sz.-i leíráskor történt-e gh > h helyettesítés/elírás. A XIV. sz.-i dokumentumokban sokkal gyakoribb az elírás, mint az esetleges (nem szabályos) hangfejlődés.
Ugyancsak a román h > gh hangváltozáshoz. Szintén négy éve LvT tagadta azt is, hogy a romániai, moldvai, mai Ghindăoani nevének köze lenne a középkori Hindău nevéhez. Az egy dolog, hogy a falu monográfiája is így tartja (http://www.comunaghindaoani.ro/istoric.html), viszont hangtanilag is mindez teljesen szabályos.
Hindó szn (románosan Hindău) + -ani román helynévképző > Hindăoani > ejthetetlenség és értelmetlenség okán Ghindăoani (ghindă = makk)
Kb. négy éve kaptam volt a fejemre LvT-től, hogy márpedig a moldáviai Ghidighici helynévnek semmi köze a Hegedűs személynévhez, mert a h > gh hangváltozásra a románban nincs példa. Most derült ki számomra, hogy az egész vitánk már akkor okafogyott volt, hisz 1994-ben megjelent egy tanulmány, amelyik tisztázza a helyzetet (Familii de boieri din Moldova de origine transilvaneana. Székely, Maria Magdalena. (1994) - In: Arhiva genealogica vol. 1 (6), 1/2 (1994) p. 95-104) A hölgy a jászvásári egyetemen tanít, ezért feltételezhetően egy cseppecskét jobban ért a román nyelvtörténethez, mint mi, és ezt írja: "Patronimul (Hegedüs) a fost destul de răspândit, dovadă numeroasele aşezări numite Ghidighiș, Ghidășani, Highidiş, Hăghidișăuți în ţinutul Lăpuşna." (a Hegedüs családnév eléggé elterjedt volt, bizonyítja ezt a számos Ghidighiș, Ghidășani, Highidiş, Hăghidișăuți nevű település Lăpuşna megyében). Mindenik, általa említett helynévhez hivatkozást is ad.
Úgyhogy a főváros, Chișinău melletti Ghidighici magyar személynévi eredetű. Pont.
Vázlatosan néhány olyan helynév etimológiája, amely a Gerencs ~ Garancs ~ Karancs alakkörbe tartozik.
Karancs hegy [1335: Korunchalya]: (1) Ótörök Qorumčï ’?’ (foglalkozás-) név — (2) Magyar nyelvjárási garancs ’rög, göröngy’, amely a göröngy szócsaládjának a mélyhangú tagja.
A hoztam Gerencs a mai Pilisvörösvár területén található török-korban elnéptelenedett település neve, mely még későbbi térképeken, mint puszta szerepel. Területe a 3 szomszédos településbe olvadhatott be, melyek Pilisvörösvár, Pilisszántó és Csobánka. A feltételezett faluhely templommal Pilisvörösvár külterületén található.
A beírás után tovább kutakodva a néhai települést az írások említették Garancsnak és Karancsnak is, s pusztája a hozott névalakkal szerepel egy Pilisszántó és Csobánka közötti peres ügy térképén. Innen a 3 felé szétosztás gondolata. Karancs felé vizsgálódva én is eljutottam a hoztad 'göröngy' jelentéshez is, s ezt a megoldást talán alátámasztja az a tény, hogy Pilisvörösváron, a mai település belterületi részén a török előtt volt található nagy valószínűséggel Királyszántő/Kisszántó település. Ebből azt gyanítom, hogy ez a völgy a Pálosok és/vagy Budavár gabonaigényeit elégíthette ki eleinte.
Mai Gerencs nevű települést nem találtam, csak mint a jelenkori Girincs község régebbi névalakját. Ennek etimológiája bizonytalan, Kiss Lajos több lehetőséget is említ. Elsőként a Gerény (ma Горяни / Horjani, Ukrajna) településnévben fennmaradt XIII. sz.-i Geren személynév –cs kicsinyítő képzős származékát hozza. Ilyen módon az alapító, elöljáró stb. puszta személyneve vált volna falunévvé. (A Geren nevet a görény állatnévvel vetik össze, de szerintem szóba jöhetnek a Ger- kezdetű személynevek, pl. a Gergely, rövidülései is –n[y] kicsinyítő képzővel.)
A következő opció is magyar, itt közszói eredetet vetnek fel: a göröngy szó göröncs alakváltozatára, vagy a gerinc főnév girincs módosulatára vezetnék vissza.
Kiss Lajos szerint „az ajánlott szláv származtatása nem meggyőző”, de részleteket nem említ. Ha ezt magunk akarjuk rekonstruálni, akkor gondolhatunk a bakonyi Gerence pataknévre, amelyet a szláv granica ’határ’ szó magyarosodására vezetnek vissza. Ha ehhez a szláv szóhoz még szláv ajkon –jь képző járult, akkor *Granič névalak keletkezhetett, amely a magyarban Gerencs-et adhatott. — A másik lehetőség lenne a Gerecse hegynévvel való párhuzam, és az a magyar sajátosság, hogy alkalomszerűen szervetlen n hang szúródhat be zár (-rés) hangok elé, vö. szláv brlog > magyar barlang. A Gerecse esetén a szerb-horvát grič ’meredek, sziklás hegy; szirt’, ill. szlovén grič ’domb’ szó magyarosodását tekintik.
A Gerencsér (pl. Nyitragerencsér, ma Nitrianske Hrnčiarovce, Szlovákia) településnév a szláv Grnčare ’fazekasok’ településnév magyarosodása. Ez az az –arь foglalkozásnév-képző többes számával alakult a szláv grnьcь ’fazék’ szóból (amely pedig a szláv grnъ ’tűzhely, [kovács-, fazekas-] kemence’ főnév származéka; ez utóbbi pedig a latin fornus rokona, az indoeurópai *gʷʰr-no-s ’parázs; tűzhely, kemence’ folytatója).
A Gerencsér etimológiai alapja tehát eltér a fent a Girincs (< Gerencs) esetén vázoltaktól. Van azonban egy lehetőség, amellyel közös alapra lehet hozni őket. Ez az, ha a fenti szláv grnъ ’tűzhely, kemence’ szó grnъkъ (grnьcь) kicsinyítő képzős alakjához járult volna a már említett szláv –jь képző *Grnьčь hangalakot adva. E kicsinyített formák azokban a szláv nyelvben nem ’kis tűzhely, kemence’ értelemben használatosak, hanem ’fazék’-ban (vö. lengyel garnek, szlovák hrniec), amely helynevek esetén nem tűnik motiváltnak. Ez az addály pluszban felmerül a szláv eredettel szembeni (Kiss Lajos által említett) aggállyal. Tehát összességében igen kevéssé valószínű, hogy a kérdezett két helynév közös etimológiai alapra menne vissza.
A ma Zalaszentgrót részét képező Csáford első említése 1270: Chafurd. A név eredete Kiss Lajos szerint nincs tisztázva. Esetleg azonban összetartozhat a Sümeg környéki nyelvjárási csáfordi ’csacska’ szóval.
Azt már én teszem hozzá, hogy a fentiek együttállása arra látszik mutatni, hogy a *Csáford először személynév lehetett (ha ilyenként nem is adatolt), és ez a puszta személynév (mint a telepítő, a helyi előkelő, a családfő neve) válhatott településnévvé az éppen a XIII. sz.-ig szokásos gyakori névadási mintának megfelelően.
Ugyanezt a nevet viselte még a ma Csáfordjánosfa részét képező Csáford (utóbb Répcecsáford, első említése 1382: Chapford).
Az én Duden Aussprachewörterbuchom a kérdezett nevek egyikéhez hasonló (latinizált formájú) Wislicenus név ejtését adja meg mint [vɪsli'tse:nʊs]. Ebből következik, hogy a kérdezett név *[vɪsli'tse:ni] lehet.
A fenti egyébként megfelel az általános német kiejtési szabályoknak, ugyanis a c betűt magas magánhangzó előtt [ts]-nek ejtik, a betű neve is [tse:], vö. itt és itt. L. még Cäsium ~ Zäsium, Cäsur ~ Zäsur, circa ~ zirka írásváltozatok. Ilyenek nagyrészt a latin jövevényszavakban fordulnak elő. Leszámítva persze az írásképet megtartó idegen szavakat, mint Cembalo ['tʃεmbalo] ’csemballó’, Cicerone [tʃitʃe'ro:nə] ’idegenvezető’ (de pl. Cicero ’ciceró betűméret’ már [tsi:tsero]).
Az, hogy a magas hangrendű magánhangzók előtt a latinban a magyar is [ts]-nek ejti a c-t (nem pl. /cs/-nek), az éppen német hatásra történik. Sőt, hogy a magyarban és a környező nyelvekben a c betű a saját szavakban is [ts] olvasatú, annak ugyanez a német minta a gyökere.
A másik névre nincs biztos adatok, de a megfelelő német Wikipedia-cikk szerint az illető nevének volt németesedett írásmódja is: Globotschnig(g). Ez arra látszik utalni, hogy a nevét az eredeti szlovén Globočnik mintájára [tʃ]-vel ejtették, még ha az ékezet le is maradt a c-ről.
De a családneves topikban időnként felbukkan fulco, aki a magyartudása ellenére „anyaországi” német, így ő talán tud válaszolni. Mivel nemrég kérdezett, talán nem sokára be fog oda nézni.
----
Bónusz:
A Wisliceny név önmagában is latinizáltnak tűnik, a fenti Wislicenus apanévi értelmű genetivuszi alakjának. Mögötte azonban vélhetően a lengyel Wiśliczanin főnévi lakosnév állhat, amely egy Wiślica nevű helyre (onnan elszármazottra stb.) utalhat. (A településnév németül Wißlitz, Wislitz alakban is előfordul.)
A Globočnik név mögött a szlovén globok ’mély’ melléknév áll –nik személynévképzővel. Vélhetően valamilyen mély folyó, völgy, egyéb mélyedés mellett lakó személy megkülönböztethető neve lehetett.
Csak részben, vagy kicsit illik ide, de nem látom, hol lehetne megkérdeznem.
Van néhány egyértelműen szláv eredetű családnév a németben. Mivel a IIvh-s eseményekkel, személyekkel foglalkozom, kettőnek a kiejtése (a német nyelvű kiejtése!) érdekelne. (mellesleg mindkettő tömeggyilkos, de itt csak a név kiejtéséről érdeklődöm, a név német kiejtéséről)
Wisliceny
Globocnik
- különösen a nevek c betűibek kiejtése Németországban, német beszédben.
Pornóapáti: Az –apáti utótagot csak a helységnévrendezés során kapta 1907-ben az egykor itt álló cisztercita apátságra utalóan. Nevének első említése 1221: Porno. Az etimológiája vitatott. Egyesek a német Pernau nevét tartják eredetinek, és az óbajor Pero [< ógermán *berô (*beran-) ’medve’] személynévhez kapcsolják. Az utótag a német Au(e) régen ’vízzel körülvett vagy víz mellett fekvő földterület, sziget, félsziget, vizenyős rét; víz, vízfolyás’, ma ’liget, rét’ szó lehet.
Mások szláv eredetűnek vélik, és a szlovén Pernovo, cseh Perná településnevekhez hasonló előzményre gondolnak. Mindkét esetben hangrendi kiegyenlítődés történt a magyarban.
NB. Az észt Pärnu települést németül Pernau-nak nevezik, de a két Pernau-nak nincs köze egymáshoz, mert ez utóbbi az észt pärn ’hárs’ szóból képzett észt név népetimológiás alakítása.
Miközben a Pornó településnév XIII. sz.-i a megfelelő közszó újabb keletű. Magyar adatokat nem tudok, de az angolban a pornography szó 1843-ban jelenik meg, a porno rövidülése 1952-ben, a porn pedig 1962-ben. Nem hinném, hogy a magyarban ennél (sokkal) hamarabb jelent volna. Így merőben anakronisztikus a településnévbe ezt a szót belelátni.
A pornográfia egyébként tudós műszó, amelynek előtagja az ógörög πόρνη (porné) ’utcalány, kéjnő, prostituált’ szó, az utótag a szintén görög eredetű szaknyelvi –gráfia ’írás, ábrázolás’ elem. Hasonló előtagú ógörög összetételhez l. πορνοβοσκός (pornoboszkosz) ’bordélytulajdonos (férfi)’, πορνοκόπος (pornokoposz) ’bordélyba járó férfi’.
Már nem emlékszem melyik nyári játékra pályázott Chicago , de elég érdekes volt hogy akkoriban, a Magyar Rádióban konzekvensen olyan különösen amerikásan Sikágó-nak ejtették . Nem tudom talán attól féltek hogy valaki azt hiszi ha "cssen" ejtik akkor valaki talán azt hiszi a VIII.kerület is pályázott ?
Talán nem érdektelen a cseh Poděbrady helynév etimológiája. Ez formálisan a Poděbrada személynév többes száma, így azt jelenti, hogy ’Poděbradáék, Poděbrada és háza-népe’. A személynévi magyar helynévadás legősibb típusa – amely szteppi örökség, és itt a XIII. sz.-ig volt élő – az volt, hogy a települést alapító családfő, elöljáró stb. személy-, nemzetség- vagy törzsneve mindenféle toldalék nélkül lesz helynévvé. Ilyen a környező népeknél nincs, így a szlávoknál sem. Ehhez legközelebb álló egyik szláv településnév-típus az, ahol a névadó személy- (nép- stb.) név többes számban többes számban áll [*], mint a jelen esetben.
A Poděbrada személynév egybeforrott cseh mondatnév: Poděj [se] brada! ’Tűnj el, szakáll!’, tehát szakállatlan, csupasz képű személyt jelölt.
Ui. Azóta találtam olyan forrást is, amely Pogyebrád alakot használt. Úgy tűnik, a Podjebrád nem kizárólagos alak, amiért ez utóbbi elterjedtebb, az talán csak az a nevetségességig fajuló magyar gyakorlat, amely egy és csak egy archaizáló formát ki szokott választani a múltbeli alakváltozatok közül, és utána úgy tesz, mintha az mindig is kizárólagos lett volna. A legmulatságosabb talán az apa Széchényi és a fiú Széchenyi esete: ez is utólagos mesterséges kreálmány, és mégis milyen jóllehet rajta lovagolni.
[*] A másik hasonló ősi szláv helynévalkotási típus a személynév utáni ősi –jь birtokos melléknévképző használata, amely végső soron a névvégi mássalhangzót lágyította meg. Azonban később a szláv nyelvekben a szóvégi lágy mássalhangzók megkeményedtek, így a név a mai hangalakjában (és már a korai írásos korban is) megegyezik egy régi személynévvel. Vagyis olyan, mintha a magyar névadási típusba tartozna. Ilyen pl. a lengyel Wrocław (> német Breslau) településnév, amelynek csak a ragozott alakjaiból derül ki, hogy a szóvégi –w lágy. Az ilyen kevert kemény-lágy ragozás azonban idővel kiegyenlítődhet, így megszűnhet a régi birtokos képző minden nyoma. Ezért – az általános magyar szakmai közvélekedéssel ellentétben – nem mindig lehet feltétlenül magyar névadásnak gondolni a látszólag puszta személynévvel azonos helyneveket.
A cseh király neve eredeti, cseh alakjában: Jiří z Poděbrad, azaz szó szerint ’Poděbradyból [való] György’. Illetve egészen pontosan, Jiří z Kunštátu a Poděbrad, azaz ’Kunstadtból és Poděbradyból [való] György’, mivel a nevét a Kunštát (németül Kunstadt) városáról vevő morva nemesi család Poděbradyban székelő ágának tagja volt.
A csehben a –ský végű nemesi nevek viszonylag új fejlemények. Korábban német mintára alakultak az elnevezések, azaz a birtokközpont neve a német von ’-tól, -ból’ elöljárónak megfelelő cseh z(e) elöljáróval állt. Ez a z(e) elöljáró birtokos esetet vonz, ezért a Poděbrady településnév itt a rövidebb Poděbrad alakban áll.
Németül az –y végű településnevek ritkák, így a cseh Poděbrady név a németbe Podiebrad /podjebrad/ alakban került át [*]. Emiatt az illető neve németül Georg von Podiebrad, latinul pedig ennek mintájára Georgius de Podiebrad (vagy Georgius Podiebradensis) volt/van. A magyarba nem a cseh alak került át, hanem a német, illetve az azt tükröző latin forma lett a minta: itt pedig ejtésben is /dj/ hangkapcsolat van. Ezért lett Podjebrád György a korabeli alak. Egyrészt a magyar történelemmel való szorosabb kapcsolata miatt, másrészt mert a királyok nevét honosítjuk, a mai használatban is megmaradt ez a régimódi forma. Hasonlóhoz vö. még Jagelló Ulászló (lengyelül Władysław Jagiełło, litvánul Jogaila Algirdaitis vagy Vladislavas Jagiela).
[*] Az ilyen rövidülés egyébként a magyarra is jellemző, pl. szlovák Dubovany /dubovani/ > magyar Dubovány, szlovák Valentovce > magyar Valentóc. pɔdi̯ɛbrad
Nem teljesen ide illő a kérdésem, mert nem város, hanem személynév, de: miért lett Podjebrád György Podjebrád? Létezik "Pogyebrád" változata is, de úgy tűnik, nem az lett a kanonizált változat. Miért írjuk át a latin betűs nevet? Ha már átírjuk, akkor miért dj-vel, és nem gy-vel, ahogy ejtjük?
Csesztreg: Első említése 1334/1347: Cheztregh. Egy szláv *Čistъ strugъ /csisztu sztrugu/ ’tiszta (vizes)árok,, tiszta (víz)sodrás’ helynevet sejtenek mögötte, amely eredetileg a Kerka egyik mellékvizének a nevéből vonódhatott át az ott létesült falura.
Letenye: Első említése 1341: Letyne. A nevet a szerb-horvát Ljetine, szlovén Letinje, cseh Letiny stb., vagy a szerb-horvát Ljutena, Ljutina, szlovák Ľutina (> magyar Litinye) stb. helynevekhez hasonló szláv név magyarosodására vezetik vissza. Az első csoport alapszava a szláv lěto ’nyár (évszak)’, a másodiké a ljuto ’bősz, gonosz, kegyetlen’ szó, amelyekhez az -ina képző alakváltozata járult. A konkrét jelentéshez adalék lehet az, hogy a szerb-horvátban a l(j)etina szó ’termés’ (~’nyári dolog’) jelentésű, a szlovák Ľutin(k)a pedig víznév (~ ’bősz, azaz sokszor megáradó patak’).
Lenti: Első említése 1237: Nempty, mai alakja viszonylag késői: 1679: Lenti. Eredeti neve tehát Nemti, amely a gyakoribb Németi szinkópás rövidülése. Tehát magyar elnevezés, és német telepesek falvát jelöli. Az elsődleges névformából mt > nt hasonulást követő n : n > l : n elhasonulással alakult a mai alak. Hasonlóhoz vö. Nándor > Lándor, lengyel > lengyel, Anton > Antal. — NB. A p beszúrása az mt hangkapcsolatba ugyanúgy ejtéskönnyítő jelenség, mint az nt-vé való hasonulás.
Páka: Első említése (latinul) 1121/1420: minor Paca. Mivel ugyanekkor az Alsó-Válicka patakot is így hívták (1121/1421: in … fluvium Paca), vélhetően a víznév vonódott át a torkolatánál települt falura. Ilyen víz- és helynevek széles körben elterjedtek szláv területen, pl. horvát Paka ’helység és patak Pozsega vidékén’, szlovén Paka ’a Savinja melékvize’, cseh Nová Paka, Stará Paka helységek, orosz Пака (Paka) ’folyó Kaluga környékén’. A széleskörű elterjedés ellenére a szláv név etimológiája nem tisztázott.
Ugyanakkor a Váradi Regestrum 1226/1550-re datálva latin tárgyesetben Pacam-ként hoz egy személynevet. Így akár az is felvethető, hogy magyar névadással puszta személynévből is kialakulhatott a településnév. Persze a száz évvel későbbi említés miatt az is lehet, hogy a személynév lett képzőtlenül a Páka helynévből. (Annál is inkább, mert ez a személynevet is szláv eredetűnek vélik, a Pakoslav-féle nevek rövidüléséből, vö. szláv *pakъ ’erős, egészséges’).
(A fenti infók többsége Kiss Lajos Földrajzi nevek etimológiai szótárából való.)
Azonkívül, amit rumci felvetett a 1086-osban, belső érvek mentén sem feltétlenül olyan egyszerű a képlet. Az ukránok hasonló helyzetben vannak, mint az írek (vagy a skótok): a nemzeti-kulturális azonosságuknak nem szerves része a nyelv. A magukat ukránnak vallók jó része orosz anyanyelvű. Ráadásul éppen ez a helyzet Odesszában: az ukrán népszámlálás szerint az Odesszai terület lakosságának mintegy 21%-a orosz nemzetiségű, de kb. 42%-a orosz nyelvű. A mostani kvázi-polgárháborús helyzet előtti ukrán nyelvtörvény egyébként 10%-os arány felett regionális nyelvi státuszt adott a kisebbségi nyelveknek. Ilyen módon tehát az oroszos Odessza forma is hivatalos volt a minapig. Ahogy pl. a Dublin név máig él a független Írország fővárásának neveként az ír Baile Átha Cliath mellett; és magyarul sem tértünk át az utóbbira.
Ugyanakkor éppen ennek a nyelvtörvénynek a visszavonása vezetett oda, hogy Odesszában is volt halálos áldozatokkal járó incidens, mert így az ottani oroszajkúak (köztük ukránok) nyelvi jogait is cedálnák. Nem véletlen pl., hogy a skót népszavazáskor sem volt kihangsúlyozva az ottani gael nyelv erősítésének a kérdése. Ugyanis sok, egyébként a függetlenség felé hajló angol anyanyelvű skótot elriasztott volna, ha nyomást tapasztalt volna a gael használatára.
A kérdésnek van történeti aspektusa is: a város eredeti neve Hadzsibej volt. Mai nevét az ókori Odesszosz görög gyarmatváros után kapta (mint a XVIII/XIX. sz. fordulóján arrafelé több más oroszok által frissen elfoglalt település is): az orosz hosszú <ssz>-t ez magyarázza, és ez az elnevezési kapcsolat is indokolhatja azt, hogy a megtartsuk (még ha azóta kiderült, is, hogy a névadó település nem itt, hanem a bulgáriai Várna területén feküdt).
Továbbá analógia is támogatja a hosszú <ssz>-t. Német (stb.) közvetítéssel kaptunk egy csomó olyan tulajdonnevet, ahol a hangzóközi <ssz> azért nyúlt meg, mert az átadó nyelv írásban így jelölte a zöngétlenséget, mi pedig az írásképet vettük át. Ilyen pl. a Hasszán név. Ennek a hasonító hatása is támogatja a magyarban az Odessza alakot.
Természetesen, aki az ukrán Odesza változatot akarja használni, az használja azt. De más pedig maradhat a hagyományos Odessza alaknál. Annál is inkább, mert egy jogilag kompetens fórum – és ezt nem érvként, csak tényként írom –, az utóbbi mellett foglalt állást: a még intakt Földrajzinév-bizottság több állásfoglalásában (70/653., 71/662., 80/735.) is az Odessza formát rögzítette.
Nem is olyan rég történt, hogy a Szovjetunió szétesett. Előzőleg az volt a norma (és egyben a helyesírási szabály is, vö. Hadrovics 1983), hogy a Szovjetunió nem latin betűs helyneveit az oroszon keresztül írjuk át. Magyarán az Ogyessza nem ostobaság, hanem egyszerű hagyományőrzés. A vicc persze az, hogy a fent említett műben az Odessza név kivételként jelenik meg, épp a hagyományőrzésre hivatkozva.
Sok vihar söpört errefelé át a glóbuszon, nem hiszem, hogy tudható lenne a tuti.
Semmi sem indokolja, hogy ezt az ukrán várost az orosz nevén említsük, a Magyar Nagylexikon is Odeszának hozza.
Azt persze nem tudom, hogy ez mikor fog átmenni a köztudatba itt nálunk, mint ahogy Kijevből se lesz egyhamar Kijiv szerintem. (Érdekes, ez utóbbi viszont elég következetlenül az orosz nevén van a lexikon szócikkében.)
Kisbér - város Komárom megyében Oroszlánytól nyugatra
[1277: Beyr; 1773: Kis-Bér]
Személynév eredetű névadás. Az alapját képező személynév talán a m. bér szó, de nem kizárt a n. Bär ~ Beer ~ Behr 'medve' jelentésű személynév, vagy a szb-hv. Ber személynév sem.
Egy 1612-es iratban említve van Nagybér pusztája. Ebből következik, hogy a török kor előtt volt Kis- és Nagybér, de ezen utóbbi - idővel ez lévén kisebb - a török-korban elnéptelenedett, de Kisbéren megmaradt az előtag. Persze a kis és nagy előtag nem feltétlen a nagyságra, inkább a presztízsre utalhatott.
