Gyere a Dunára sétahajózni, megyünk utasnak, mert nagyon szeretem.:-)
Nem kell annyira hajszolna a pénzt, engedd meg magadnak a szép nyugis nyugdíjas kort. Végy példát rólunk meg Kerubról. Olyan vagy mint Anyád, az is csak a pénzt hajszolja örökké, hogy legyen mivel etetnie Herdát.:-)))
De pénteken megyek haza, mert szombat, vasárnap menetrendi hajón ügyködök. Utána szünet. Nem vállalok mást, csak az előbb említett hétvégéset. (ma még így gondolom, de ha hívnának a Dunára, másítanék)
Jó reggelt! Gratulálok a fiatalos lendülettel helyreállított rendhez. A komód tetején végzett akrobatikus mutatványokról készült videófelvételt a youtube-on közzé tehetnéd, hadd tanuljunk mi is valamit.:-))
Szemlátomást félreérthető voltam. Az üveglap a fűtőtest fölött kb. 10 cm.-re val elhelyezve. Ezáltal nem megy felfele a meleg levegő és nem lesz poros a fal. Ha normális házban normálisan az ablakok alá teszik a fűtőtesteket, akkor ez nem probléma.
Ma délben levonultak a mesterek, totál ki vagyok készülve. Pedig jöttek a segéderők. Először SOS telefonomra Évike otthagyta a kertjét és idejött padlót tisztogatni, szönyeget porszívózni stb. Délurán aztán megérkezett második számu haderő, egy ifju (74 éves) majdnem rokon személyében. Ő rakta fel az összes függönyöket, amik már tegnap őta előáztak a kádban, hogy ma a mosógépben végezzék, röpke szabadságukat.
Mindezek közben én hordtam vissza a különböző tárgyakat, amik a szobábmban vészelték át az ostromot. Nem csak tárgyak voltak, hanem kisebb butordarabok is.
Sajnos gyorsan rádöbbentem képességeim egyre fogyó voltára. Felpattantam, na ez egy kis tulzás, egy kommodra, hogy felakasszam a felette lógó szönyeget. Festők igen kiméletesen benthagyták az összes szöget, ami nagyban megkönnyítette a visszarendeződést. Szóval szőnyeg fel én meg ott álltam a kommodon és azon gondolkoztam, hogy is kellene lekászmálódni róla. Közben a "fiuk" függönyöztek, így nagy csendben levakarózam a komódról. Nem lehettem egy nagy látvány.:-(((
Lakás tiszta, de ki tudja miért egyik tv sem működik, aminek hiánya arra ösztönöz, hogy pakolásszak még egy kicsit. Főleg a zuhanyfülkéből kell kipakolni, ha nem óhajtok porcelánok közt zuhanyozni. Szóval így élünk mi, ha nem is a végeken, hanem csak itt Budán.
Nálam fokozódik a helyzet. Az előbb bemerészkedtem és mit látok? Leszedtek a falról polcot, üvegpolcot stb. Kimenekültem. Mondtam Lényemnek, hogy az ő felelősége, majd szóljon ha fizetni kell, de nézzen alaposan körül, ne utána halljam, hogy ez meg az nem jól van megcsinálva. Erre ugyanis óriási hajlama van a dárgámnak.
Persze, ha egy építkezés utolsó fázisát jelentő festés, mázolás ellenértékét kell kifizetni, amikor már erősen kiürült a zseb, akkor már ez nem örömteli dolog akármilyen szép munkát kap az ember az utoló pénzéért.
A munka minőségével itt se lesz baj, az árat tudom, fix árajánlat alapján rendeltem meg a mukát. Pasi a fiával dolgozik, feltehetően nem akar milliomos lenni, szereti a nyugalmat. Másik fia Floridában nyilván erőltetettebb tempóban keresi a pénzt. Itt a házban már mindenkinek dolgoztak és a legháklisabb szomszédasszonyom lelt rá. A rácsaimat festette tavaly.
Nálunk az építkezést követően Csík úr emberei dolgoztak. Csik úr felmért mindent, ajánlatot tett, majd másnap megérkezett egy Mercedes kisbusszal hozva az embereit és az anyagot, no meg az eszközöket. Délután 5-6 óra között jött megnézte mit végeztek az emberek. Egyúttal azt is megmondta melyik fal nem tetszik neki és azt csinálják meg újból. Nem volt túl népszerű az emberei körében. Amikor fizetnem kellett akkor nálam is vesztett a népszerűségéből! Minőségi kifogás nem merült fel a végzett munkájuk kapcsán.
Részemről a nappalit akartam már tavaly is megcsináltatni, mert az egyik sarka csúnya fekete lett az évek folyamán. Majd most kerül oda is üveglap, az talán majd használ. Ezek után szólt Lényem, hogy szerinte a másik szoba legalább olyan ronda, mert ott volt egy beázás. Azt én ugye soha nem látom, mert mindig háttal ülök annak a szobának.
Mesterek már elvonultak. Félnyolckor kezdtek, 11-12 ebédeltek a balkonon és ujságot is olvastak, most pedig már el. Engem a guta kerülget, mert legalább az egyik szobát készre csinálhatták volna.
Most totális szálloda feeling van itt. Csak az én szobám használható, ahol van az ágy, egy fotel és egy szék. Ez a berendezés a szállodai szobákra jellemző. De azért majd csak túléljük.
A lakás festés, mázolás ügyeket egyedül csak Emil barátom tudta a helyén kezelni. Ha Kati ilyen munkálatokat szervezett az otthonukban Emilnek azonnal két hetes tolmácsolni valója volt egy konferencián külföldön.
Kutyát vidd psychologushoz. Ha egy kutya macskával barátkozik, annak valami elmebaja van.:-)))
Különben a valódi dakik a nagyon rövid lábaikkal remekül tudnak ülni, üldögélni és ha valamit nagyon akarnak akkor a hátsó két lábukon is huzamosabban képesek ülni. A mienk egész vacsorákat képes volt végigülni ilyen módon és kinézte a vendégek szájából a falatot. A mienkből nem, mert a harmadiknál komoly elv volt, hogy nem kap az asztalnál semmit. Tudta jól, csak a vendégeknél koldult.
Jónak tűnik ez a leves...El is fogom unokáknak készíteni. Majd csak megeszem::)9
Boszi! Neked esti mese.. Meg nyulinak is lenne, de hát ő már ritka vendég...
Hol voltam, hol nem, szokás szerint elindultam kutyasétálni. Kicsit újabban kerülnöm kell, hogy hátul nem tudok kimenni. De már hozzászoktunk. A kerülőutam egy kertészkedő (kertből ismert) hölgy mellett vezetett el, s megálltam locsogni kicsinyég vele, de Tücsimnek rángathatnékja volt, s nem szerette a locsifecsimet. Én voltam az erősebb, s locsogtam kertészkedővel vagy 5 percet,.. Egyébként is Kisittek info tanárja, hát ezért is illik vele olykor beszélgetni. 5 perc múltán- nem volt több, eskü!!- elindultunk a szokásos útra.
Gondoltam én.
Pedig dehogy.
Egy farkincája kivételével hófehér 4-5 hónapos cicus ült a fűben, ülve szundikálva. Tücsi odavonszolt a cicushoz, s elbűvölten csóválta a farkát. Nem kicsit!!Nagyon! Cicus elébb fújt egy nagyot, de aztán tetszett neki a lovag, s kellette magát. Lovag leült mellé- általában nem ül, mert szerintem nem is tud a rövid lába miatt, de most ült, mint a cövek:::))Cicus hol ült, hol feküdt. Egymástól semmi centire. Gyerünk már! - nógattam a lovagot, de marha erős ám!! Nem tudtam elvonszolni, egyébként is kíváncsi voltam a folytatásra.. Tücsi kerülgette a cicát, én simogattam, és vagy 15 percet szarakodtunk a nagy semmittevéssel. Aztán megelégeltem, s elrángattam. Nagy erő kellett hozzá. Mikor már végre elege lett a hátranézegetésből. a réten elengedtem. Ahogy elengedtem, illaberek!! Visszaszaladt!! Cicus akkor már egy csomó farakás tetején ült, lovagja a farakás aljában nézte szerelmes pillantásokkal. Egy hangos vau nem volt!! Csak nézés. Én ott hagytam, mert a szerelem a legfontosabb a világon::)), s elmentem kertészkedő nőnek beszámolni az eseményről. Újabb 5 perc múlva aztán megjelent az én hűtlen kutyám, s immár hajlandó volt velem sétálni.
