Köszi a választ, bár a lelkem ettől nem lett könnyebb.
A Te képeid persze dokumentatíve jobban mutatják az 5 évvel ezelőtti állapotot. Kb. én is akkor készítettem, de gondoltam, kiállításra megy, és inkább az erőt, dinamizmust akartam a halott gépben megfogni - kevés sikerrel.
Aztán a kiállításomba már nem fért be, jogosan.
Tegnapelőtt, ahogy odanéztem, borzalmas látvány volt mindenesetre.
Nem azt éreztem, mintha egy tetszhalott állapotban lévő masina lett volna, hanem inkább a roncstelep jutott eszembe.
Persze, mivel nem vagyok szakember, csak ilyen"irodalmi" módon fogom fel a dolgot. Nem tehetek róla: szeretem ezeket a masinákat, még a halódó formájukban is.
És még valami: bár a kiállított gépek többsége nem kapja már meg azt a gondozást, ami (egykori megállapodások szerint is) járna nekik (mint kivételeknek, tisztelet az egyre nagyobb számú önkéntes felújítónak - és itt most nem az MGV vállalkozásaira utalok), ha az kerül szóba, hogy a mozdonyt a kiállítási helyeikről elvigyék, az illetékesek körében már a gondolat felvetésére is rögtön kemény ellenállás, tapasztalható. A nem elégséges gondviselés tükrében ennek komolysága az emberben ugyan kétségeket ébreszt, viszont a kötődést látni jó. Vannak azonban már átlényegült státuszú kiállított gépek, amelyek üzemképesre történő felújítás céljából történő elvitele már környezeti kötődése, turisztikai jelentősége miatt sem jöhet szóba. Ilyen a csopaki is, amely körül egy kis szabadtéri múzeumot is kialakítottak. Magam sem támogatnám, hogy a lényeget elvigyék belőle, hacsak nem pótolják egyenértékűvel, vagy jobbal, ami viszont manapság megint csak ritkaság, de azért van kivétel: pl. Veszprém, vagy Kismaros.
"Ebből már nem lehet menetkész gőzöst varázsolni?"
Ez egy, a kiállított mozdonyokra általában vonatkozó örökzöld kérdés itt a topicon, ezért elnézést kérek, ha egy kicsit cinikusnak tűnő választ adok rá, nem annak szánom: igen/nem. Azaz: kellő mennyiségű pénzért egy nagyon kis részükből még lehetne. Állapotára nézve szerintem a csopaki is ezek közé tartozik. Viszont őrá az egyedi hiányosságai miatt nem esne a választásom, jóllehet egy üzemképessé történő felújítás esetén messze nem ez lenne a legnagyobb probléma. Az pedig, hogy csúnyán néz ki, ugyanezen kérdés tekintetében majdnem „apróság”. Egy mozdony üzemképessé tételénél az első és legfontosabb kérdés szemmel alig, vagy egyáltalán nem látható tulajdonságokon múlik: a kazán állapota és, hogy mit lehet vele kezdeni, beleértve a legjobb, de legköltségesebb megoldást: új kazán - a maga költségeivel. A kazántörvény kérdéseibe itt most nem is akarok belemenni, mert az innentől kezdődő kérdések körét a topic az elmúlt 10 évben agyonragozta - persze ragozhatjuk tovább, de ehhez átadnám a szót a Szakibácsiknak, akiktől úgysem tudunk eleget tanulni...
A második legfontosabb, hogy milyen régen állították ki. A gépezet 10-15 évnyi szabadtéren eltöltött idő után már általában úgy „beáll”, hogy már nem, vagy csak irreális ráfordítások árán lehetne újraéleszteni, függetlenül attól, hogy a moci optikailag hogy néz ki (a csopaki pedig talán még e téren is menthető lenne).
Egy harmadik kérdés, hogy mi minden és miért hiányzik róluk, de ebbe belemenni is túl messze vezetne.
Lényeg, hogy a csúnyára lepusztult kiállított mocik helyzetét sokan egy kicsit tévesen értékelik. Az a realitás, hogy belátható időn belül egyikből sem lesz újra működő gép a Kishazában, de nem elsődlegesen azért, mert a szabadtéri tárolás miatt 10 év után általában nagyon megcsúnyulnak, ha külsejüket nem gondozzák…
A csopaki egyébként 5 évvel ezelőtt még így nézett ki:
Gyártó cég: Magyar Állami vas-acél és gépgyár Gyártás éve: 1911 Teljesen átépítve: 1941 Megtett Km: 2 344 070 Utolsó fővizsga: 1974. VII. 24. Utolsó üzemnap: 1976. II. 25.
A mozdonyt 1941-ben gyártották, zsír újonnan (tehát nem volt semmilyen átépités) és nem 1911-ben
A 2.300.000 km-rel is vitába szállnék, mert, a II.vh. elhurcolás kivételével végig a gyár mozdonya volt.
A belső gyári mozgáson kivül, ha le is ment füzfő állomásra, naponta 1x vagy 2x (kb 6 km) ez napi teljesitményben a gyári mozgásokkal együtt nem éri el az 50 km.
Innentől már egész könnyü kiszámolni azt, (365x50x33) azaz napokszáma szorozva a km-rel, ez szorozva a 33 év üzemidővel, az csak durván 600.000 km-re jön ki
A Csopakon kiállított 375,008 állapota az utóbbi 5 évben sokat romlott, bár országos viszonylatban még így is „relatíve” jónak mondható. Ezt úgy kell érteni, hogy ha állagmegóvó felújítására néhány éven belül sor kerül, akkor lakatosmunkát még nem igényel.
Más kérdés, hogy a hajtóművéből számos alkatrész hiányzik, viszont ezeket nem a kiállítási helyen szedték le róla, hanem - ismereteink szerint - eleve így állították ki (ez a keresztfej csatolt kerekekhez viszonyított helyzetéből is látható). Az állagmegóvó felújítás kérdése már Szombathelyen és a helyi önkormányzatnál is felmerült, ennél többet azonban nem tudunk. Mint ahogy arról sem, hogy a hajtómű optikai helyreállításának gondolatával (már a feladat nehézsége miatt is) bárki foglalkozna.
Szerintem forgalomtechnikailag ideális megoldás egy fejpályaudvar részére, hiszen a szerelvény megkerülését össze lehet kapcsolni a mozdony fordítással. Utasforgalmi szempontból persze rossz. Nyilván a régi Déli építői nem akartak-tudtak volna egy emeletre helyezett pályaudvart építeni a Vérmezőre, azért került oldalra a felvételi épület. Bár a régi bécsi Déli pályaudvar éppenséggel emeleten lévő fejpályaudvar volt...
Ha jól sejtem az átlagéletkor 20 év alatt van a leendő "egyesületben"."
Ez így van.
Amikor megkérdeztem egyiküket, hogy minek örül annyira a 424.247-es kapcsán és tisztában van-e vele, hogy ez mit jelent a 424,287-es számára ,hogy ezzel a lépéssel egy mozdonyt elveszítettünk - volt nagy hümmögés és "mégsem örülök akkor", meg hasonlók....
És akkor a személyiségzavarral küzdő, magát gőzmozdonynak képzelő fanokról nem is beszéltem még.
Fotó:Nagy Imre
