Az lehet hogy a bableveshez jár, de én szlovák tócsnit ettem :-)
Majd teszek fel képeket is, csak egyelőre nem volt időm "leamortizálni" őket hogy a zindex felengedje :-)
A kék kereszt viszont kék négyzet, bár Garábon mindkét jel kinnt van, de később csak a négyzet van felfestve, és csak a kéket elérve jelenik meg a kék kereszt, ami levezet Mátraszőlősre. Ez a vidék is azok közé tartozik, ahol nyugdíjas koromban szívesen eléldegélnék...Talán erre még elég is lenne majd a nyugdíjam.
Pedig az a bélyegző "jár" a nyolcféle bableves valamelyikéhez!:)
Mikor ezt a részt jártuk a fiammal akkor mi is Garábon szakítottuk meg a túrát, Hollókő-Garáb Garáb-M.verebély szakaszolással, egyben túl hosszú lett volna. Értünk is autóval jöttek, mert buszjárat az nem nagyon van errefelé.Viszont a Cserhát egyik legszebb fekvésű, és talán legcsendesebb üdülőfaluja ez, és a kék +-en nincs is messze a kéktúra útvonalától.
Peterbecske
Ha még hozzáteszem hogy egy kedves úriember -ha jól emlékszem egy Skodával- átszállított reggel minket a túránk kezdőpontjára Cserhátsurányba akkor lesz teljes a családi összkép. Kicsi a világ! :-)
Ez a hétvége tényleg a nógrádi túrázásoknak kedvezett, az időjárás bár télies volt, de nem olyan durva, mint máshol az országban. Utolsó pillanatban, szombat reggel próbáltam logisztikát és szállást találni arrafelé, a lehető legkevesebb tömegközlekedéssel, mert sajnos arról nem híres ez az országrész :-( Garáb lett volna az ideális szálláshely, de a neten fellelt szállások közül egy sem volt okés, az egyik néni már eladta, a másik telefonszámon előfizető nem kapcsolható, a harmadikon a bácsika leszögezi hogy nem jön ki Salgótarjánból befűteni, de azért az összes valós és vélt sérelmét megpróbálja megosztani velem, majd még visszahív hogy honnan szereztem meg a számát. Aztán a Bableves csárda oldalán szálláslehetőséget is találtam, igaz Felsőtoldon, de kicsikartam egy ígéretet a tulajtól, hogy ha szükséges átjön értünk Garábra. Ezek után jókora késéssel indultunk, de a gázpedálra történő erős behatás következtében még várnunk is kellett Pásztón a vonatra, amivel Mátraverebélyre mentünk. A körtefánál másodszorra sikerült egész tűrhető lenyomatot produkálni a fémbélyegzővel, de azért betértünk az első kocsmába is, a szokásos "fertőtlenítőért". A kocsmáros előzékenyen már nyújtotta is a bélyegzőt, de mi csak unicumot kértünk. Mikor végre elindultunk, megállt bennem az ütő: rájöttem hogy párom öltözködése nem épp a cigánysorra való. Bakancs, fekete kamásli, fekete nadrág, fekete pulóver Nagymagyarország térképpel, fekete téli baseball-sapka. Csak enyhén tűnt gárdistának...Ennek ellenére semmi atrocitás, még egy ferde pillantás sem ért minket, két gyerek kérdezte meg mindössze hogy hova megyünk. Az utcákon szabadon szaladgáló kutyák, de azok sem foglalkoztak velünk.
Nagy keservesen felcaplattunk a Verebély feletti hegyre, a szűk kis ösvény néhol patakká alakult, sokszor a bot mentett csak meg a visszacsúszástól. Fenn viszont hó, majd vissza a völgybe sarazni...A patak gázlójánál megtaláltuk egy túrabot alsó részét, ha olvassa a topikot a tulajdonos, visszakaphatja :-) Sámsonházán a padoknál ettünk pár falatot, de ülni hideg volt, ezért hamar továbbindultunk Nagybárkányba. 3 óra előtt 10 perccel értünk oda a pecsételőhelyre, ahol épp a teraszrészt takarította egy néni, akitől elkértük a pecsétet. Aztán innen már csak menni kellett...Javarészt felfelé, hol sárban, a magasabb részeken 15-20 cm-es hóban. Egy nagy szarvascsapat is átvágott előttünk, de ezen kívül elég monoton volt az út. A legnehezebb az volt, mikor a nyiladékhoz értünk, ahol a távvezetékek lemennek Garáb felé, mi pedig újra nekiálltunk csúcsot mászni. Erős szürkületben értünk a rádiótoronyhoz, le a faluba pedig már sötétben. Én mentem elől, párom saját bevallása szerint már minden felmenőmet elszidta a hátam mögött, hogy rávettem erre :-) Szerencsére a csárda tulajdonosa betartotta ígéretét és értünk jött Garábra, ráadásul pénzt sem fogadott el érte. Pont 20 km-nél jártunk, arra a napra elég is volt. Rendeltünk még a csárdából két adag babgulyást, a jól befűtött szobánkban nem hiányzott sem az internet sem a tévé...
Másnap kipihenten már csak 12 km-t gyalogoltunk, Felsőtoldról át Garábra, a kék négyzeten vissza a kékre és a kéken a csárdáig. Garábon csatlakozott hozzánk a túravezetőnk: egy foxi keverék személyében. Előttünk ment egész úton, a kereszteződésekben lefeküdt, megvárta merre indulunk. Ha megálltunk, és nem ropogott a hó a lábunk alatt, akkor visszarohant megnézni, mi van velünk. Jól táplált kutyus volt, a tőlünk kapott zsemlét is elásta, csak hobbiból túrázott velünk :-) Sajnos a buszmegállóban el kellett búcsúznunk tőle, reméljük másnak is lesz hozzá szerencséje. Összeségében jól sikerült két nap lett, a nehézségeket úgyis elfelejtjük és csak a szép részek maradnak meg belőle. Ja, és a csárdában majdnem elfelejtettem bélyegezni...
Mi meg éppen itt aludtunk egyet még 2009-ben -ha ugyanerről a fagyizóról van szó.Ja, és itt is bélyegeztünk egy tökéletes minőségű MTSz-es pecséttel, amiről kevesen tudták hogy itt a fagyizóban is fellelhető.(Mi sem, csak vendéglátónk Kati néni mondta hogy van neki is)
A többi kéktúrázó nevében nem szólhatok, de számomra rendkívül rokonszenves ez a hozzáállás. Úgyhogy köszönöm, és ha arra járunk - amire jó esély mutatkozik a közeli jövőben -, akkor mindenképp betérünk Hozzátok!
Péter vagyok a Becskei fagyizóból! Nagyon nagy öröm volt számomra ez a hétvége. A híradások arról szóltak, hogy autóban rekedt emberek családok stb. kaotikus állapotok az Országban, de a Túrázókat semmi sem fogta vissza. A hétvége folyamán még nem volt nyitva kicsiny kis üzletünk. Természetesen a bélyegzés miatt kinyitottam és igyekeztem mindenkit megvendégelni egy csésze teával vagy fagylalttal. Annyira jó volt látni ahogy a hidegtől kipirult, combig sáros mosolygós emberek jó kedvvel kissé fáradtan megpihentek nálunk. Sokan tudjátok hogy ezek a pici települések egyre rosszabb helyzetben vannak. Nálunk az ivó is csak délután 4-től nyit ki. A mi játékcukrászdánk meg csak hétvégén. Nagyon sokat jelent az nekünk ha ti jöttök. Nem az eszméletlen nagy anyagi bevételek miatt, hanem azért mert mindannyian különböző helységekről jöttök hozzátok magatokkal az ország velejét. Mindazokkal akikkel szóba álltok kap egy kicsit belőletek mint ahogyan én is. Köszönöm szépen nektek, hogy ezt az emberpróbáló távot megteszitek. Köszönjünk hogy tarsolyotokból mi is kapunk egy keveset... Remélem a Kék-túra még népszerűbb lesz, hisz a Nógrádi táj szépségét érdemes mindenkinek megtekintenie.
Amennyiben Becskén jártok... Nézzétek meg a Szúpát. Annyit kell róla tudni, hogy a Buddhisták állították és ez egy szent hely. Bele menni nem lehet de ha az Óramutató járásának megfelelően háromszor körbejárjátok a kívánságotok telejülhet. Én azt szoktam mondani keresztényeknek és más felekezethez tartozónak, menjen csak fel nincs mit veszíteni vagy összejön vagy nem :)
Na de azt akarják, hogy elszaporodjon. Ahhoz meg biztos, hogy kell a háborítatlanabb terület, mert pl. egy alom kölyök felnevelése nem megy úgy, hogy szombat-vasárnap bebámulnak a gyerekszobába..
"További jó hír, hogy megjelent egy lakókocsis büfé is a pecsételőhely mellett (az egyik képen látszik a sarka), az üzemeltetője szerint garantált a hétvégi nyitva tartás!"
ehhez képest ma (egy héttel később) a lakókocsinak se híre, se hamva
a pöcsételődobozka és a bélyegző viszont még megvan
Egy rövid túrán a kék mentén útba ejtettük a Szurdokot is, marha jól nézett ki a sziklafalakon csüngő ezernyi jégcsappal.Itt-ott nehezen járható volt, ilyenkor a patakmedret vettük igénybe a továbbhaladáshoz.
A Thirring-körútról letérve az aszfaltút felé a víztorony kerítése mellett észrevettem egy kék sáv jel maradványait, pedig nem is kerestem, nem tudtam hogy itt ilyen előfordulhat. Egy régebbi füzetben utánanézve úgy tűnik hogy a kéktúra a csúcstól elindulva nem a jelenlegi büfé mögötti útvonalon ment hanem a már említett nevű úton haladt kb 200 métert a gerincen, majd egy derékszögű kanyarral az aszfaltot keresztezve indult el lefelé a Kanyargós-patak medrében Pilisszentkeresztnek.
Erre a hétvégére már valószínűleg mindenki a tavaszt várta -én is- de Tél tábornok gondolt egyet és odacsapott: az idei téli szezon legzordabb, és leghidegebb időjárásával lepett meg minket, kit jobban, kit kevésbé... Így aztán a krókuszok és kikericsek helyett térdig érő hó fogadott minket is Dobogókőn, sőt egy-két szélfútta ösvényen akár derékig érő fehérségben is fényképezkedhettek az erre vágyók.
hóhelyzet
a Szent-István Vándorlás emlékműve...a szöveg jelenleg nehezen olvasható:)
Szeretem ezt a helyet, mégis csak a magyar bakancsos turistaság bölcsője és fellegvára, számomra van egy hangulata, a spirituális dolgokra nem térnék ki,az biztosan egy másik topikba való lenne...:)) Nem régen beszélgettünk itt a fórumon az ilyen hegycsúcsokról mint ez is, ahol jelen vannak az autós turisták éppen úgy mint a bakancsosok. Mindkettővel találkozhattunk most is, és mint mindig ezúttal is jól megfértünk egymás mellett.Két helyen is ment a kültéri bográcsozás, finom illatokkal, ízekkel, sőt még a Matyi büfé is nyomott egy bográcsost a lilahagymás zsíros kenyér és az almás pite mellé.Kellemes hangulatú volt a dolog...
Aki viszont a csendesebb Dobogókőre vágyott az elég volt ha távolabb ment, nem is pár száz, csak pár tíz méterrel a bográcsoktól, és megkaphatta azt is, vagy ha több időt töltött fent akkor estefelé és reggel is úgy sétálgathatott fent a hegyen ide-oda hogy egy teremtett lélekkel sem találkozott.Ez sem rossz dolog, és így észre lehet venni olyasmit is amit máskor jobban sietve nem.(Például egy kósza kék jelet ott ahol nem is gondolnánk.)
a turistaház a bográcsokkal...és reggel még ébredés előtt A kilátóhelyek mellett jellemzően a kék mentén kószáltam, így is összejött valami 10 kili a GPS szerint...:O
Kihasználtam, hogy a hét végétől ismét van közvetlen busz Hollókőre, kényelmes, hisz 8:30-kor indul, 10:30-kor érkezik.
Az ősszel kimaradt pár kilométer nem volt sürgős, de úgy gondoltam, ha még nem olvad, akkor most kell menni, hisz később a völgy nehezen lesz járható.
Annyi történt, hogy beindult az olvadás, és már tegnap is sok volt a pocsolya.
Mivel kevés hó esett, csak a völgyben lehetett kényelmesen taposni, lefelé a vártól sok volt az olvadék víz, hasonlóképp az "átkelés" után is nehezen már most is nehezen járható a vízfolyás melletti szekérút. Az országút előtt már csak a mező szélén lehetett haladni a friss hóban, az út a sok keréknyom miatt igen sáros.
Mi lesz errefelé később?
Hollókőn a kocsmában lévő pecsét meglehetősen "rozoga", a faragott bélyegzőt nem kerestem, hisz volt esélye annak, hogy elérem a 12:30-as buszt.
A finom kávé után már kapaszkodtam is a jeges úton felfelé.
A sok lábnyom segített, bár a botok nélkül lett volna gond!
Egy csapat gyerekkel találkoztam, az egyik felügyelő készített képet a fehér Fekete-hegy előtt a öreg turista címe lehet, ha előhívjuk.
A csapat alaposan letaposta a vékony havat, csúszott rendesen.
Az országúton igen nagy volt a forgalom, és nem voltak tekintettel az autósok arra, hogy fröcskölnek.
A Told-Gold fogadót 12:05-kor értem el.
Úgy döntöttem, ennyi elég a nedves aszfaltból, az autókból.
Ittam egy sört, vettem egy kis harapnivalót, eltettem a blokkot.
Kiballagtam a buszmegállóba, hamarosan jött a busz.
Majd ha arra járok, beütöm a pecsétet, a kimaradt kilométert majd valahol pótolom.
Itt nem is volt gond a buszközlekedéssel, járhatóak voltak az utak. A sűrűségükkel sincs semmi probléma, hiszen délután három után még négy busz van, amivel be tudsz Sárvárra jutni. Ha kilenckor indulsz Sárvárról, és nagyon kényelmesen jössz, akkor is négy órára Káldon vagy. Most különben nagyon kellemes túrázó idő van, enyhe szél, és nulla fok körüli hőmérséklet, ami délutánra bőven plusz lesz.
2007.03.04
2013.03.17
éjjel... 
és túra után nappal
jégfüggöny
hóhelyzet
a Szent-István Vándorlás emlékműve...a szöveg jelenleg nehezen olvasható:)
a turistaház a bográcsokkal...és reggel még ébredés előtt
kilátás a Rezső-kilátóból és a csúcsról
