Ide szeretnénk gyűjteni minden hasznos(nak látszó) információt, tapasztalatot, kérdést, ami szükséges lehet a görögországi 246 kilométeres ultrafutóverseny teljesítésében. http://hu.wikipedia.org/wiki/Spartathlon
ezt hol hallottad, hogy magas számnak kell megjelennie? éppen azt kell kerülnöd! nem tudom a hátralévő 2,5 hónapban mit lehet még ezen csiszolni, majd Oli talán megmondja, de én elkezdenék lassan futni...mondjuk 150es pulzus alatt!
Ezeket a jövőben rövidre lehet zárni, ahogy máshol is teszik.
1. Akin nem elől van a rajtszám, vagy nem látható, kap egy kis időbüntetést a versenybírótól. (pl 10 perc)
2. A frissítő zónába csak versenyző, vagy valamilyen versenyspecifikus azonosítóval (rajtszám, kártya, stb) rendelkező egyén léphet be. Igy kontrollálható ki megy oda, ha jogosulatlan lakmározik, csapatát lehet büntetni. A frissítő zónát egyértelműen jelölni és biztosítani kell.
(mtb-ben így megy és elég flottul, nem szoktt probléma lenni. Kb 1 szezon alatt a trehányabb sportolók is felzárkóztak a kultúráltakhoz viselkedésben)
Kis pontosítás: rajtszáma van, amit elöl hord olvashatóan.
Akinek a rajtszáma a fenekén, a mez alatt, a kísérő biciklis pénztárcájában vagy egyéb egzotikus helyen van, az is megkapja a szolgáltatást, csak esetleg némi fennakadással. Vagy éppen nem kapja meg azt a segítséget a pont megközelítéséhez, amit megkap az, akin messziről látom, hogy futó (pláne hogy egyéni).
"Az aszfaltfutó versenycentrikusabb a terepfutónál, ezért az UB-n alapból toleránsabb vagyok."
Cáfolom. Az UB elérte a kritikus tömeget. Nehezen vagy sehogy sem kezelhető ennyi ember egy rakáson. Szerintem egy terepversenyen pont ugyanígy viselkednek az emberek nagy tömegben.
"Ha segítő vagyok egy ponton, akkor én segíteni/szolgálni akarok. Nekem a versenyző szent."
A versenyző nekem is. Dörgicsén a következő volt a versenyző definiciója:
Tihany felöl jön. Fut vagy bringázik. Rajtszáma van.
Na, aki nem felelt meg ezeknek azzal volt a gond. A segítők, be nem nevezett bringás kisérők, váltótagok civilben, váltótagok akik a váltásra vártak. Javaslom menj jövőre Dörgicsére és meglátod mi van ott. Kb 200-250 ember a "svédasztal" előtt.
Köszönöm a segítséget. Szeretek tanulni tanácsokból, esetleges hibákból. Néhány sérülés és kudarc megelőzhető lenne. Olvastam korábban Gábor 10.000-m-s és maratoni gondolatébresztőjét is. Mindenhol azt tanácsolják, használjunk pulzusmérőt, mert jó dolog. Szerintem is az. „Hallgass a szívedre!” Csak sokan vagyunk, akik nincsenek tisztában a módjával. Nézzük az órát, jó nagy szám jelenik meg a kijelzőn, akkor biztosan edzettek leszünk. Aztán egy fenét. Magam részéről így buktam el 2010-ben Spártában. Napi rendszerességgel futottam a lakásomtól a Turul madárhoz, majd fel a kilátóhoz. Majd a szívem ugrott ki. Erős lettem és lassú. Később görögbe, a Korinthoszi csatornát elhagyva az ellenőrzőpont olyan 1-1.5 km. Ott már 177 pulzussal futottam, hogy zárás előtt beérjek. Sikerült is 8 perccel, de hulla fáradtan, elsavasodva. Még vergődtem 21 km-t és 102-nél a szintidőből 15 perccel kicsúszva, levették a rajtszámomat. Megszabadítottak a kínjaimtól. Pedig abban az évben 28óra 11perc alatt teljesítettem az UB-t. Tavaly teljesen másképpen készültem és 66perc előnyt sikerült gyűjtenem 81 km-ig, és ami a lényeg, pihenés nélkül folytattam az utam. Nem voltam meghalva. Mennyivel másabb érzés, mikor nem kell a záró busz elől fáradtan menekülni! Egy problémával kevesebb. Amúgy is van elég. Annak a dög busznak nem emelkedik a pulzusa, nem kezd savasodni. Csak jön.
A magam részéről, (de szerintem több amatőr társam így van vele) örülök minden jó tanácsnak, segítségnek azok részéről, akik ezt tanulták. Vagy csak az évek és a sok ezer futott km alatt tapasztalták és ezt megosztják velünk.
"gyorsasági állóképesség" ez tényeg vadul hangzik...
Amúgy nagyon szimpatikus János nyitottsága a téma felé. Mennyivel jobb lenne, ha több ilyen érdeklődő lenne és nem csak futna bele a nagyvilágba... Sok-sok sérülést megelőzhetnénk. Talán pár futót megmenthetnénk a sportértéket képviselő távokra is, nem pedig az alukázós heppeningekben keresnék a sikerélményt. Na de ez már másik téma. A lényeg, h ma már mindenki megtalálhatja az érdeklődésének megfelelő szintű pulzusmérő órát, és a használatához szükséges tudás is elérhető. Hajrá!
Marha erdekes a vege, tenyleg erdemes elolvasni, es elmorfondirozni rajta. En pont a peldaban szereplo 5-5:20 tempo koruli maratont futo vagyok elvileg, es nagyon erdekes, hogy az erobeosztast igy ajanlja. Szerintem az ilyen szintu hobbifutok pont ugy gondoljak, hogy lassulni fognak a vegen, es ezert eleve a tervnel kicsit magasabb atlaggal kezdenek. Megfontolasra erdemes gondolat jol megtervezni a resz-tempokat is az osszeredmeny erdekeben - szerintem kevesen teszik...
(Talan egy kis hiba : ahol definialja a Vo2Maxot, ott a legzeshez parositja, ami nem igaz ha jol tudom, aztan par oldallal lejjebb mar helyesen hasznalja, hogy az egesz szervezetre jellemzo mutato, es vezeti le vele a kapillarizacio es a mitokondriumszamok fontossagat)
jajj de jó, átfutva csak ajánlani tudom, rendben van!
(plusz rákerestem az általam gyűlölt hibásan használt, de elterjedt kifejezésre, a "gyorsasági állóképesség"-re, örömmel konstatáltam, hogy nincs benne ilyen zagyvaság.)
"Harmadszor voltam önkéntes az UB-n és harmadszor voltam Dörgicsén frissítő ponton. Szerintem az utolsó is volt ez az alkalom. Annyi atrocitás, gyalázás, anyázás ért szombaton amit az én igénytelen énem is nehezen visel el."
Aludj még rá egy párat.
Végezetül JFK után szabadon:
Ne azt kérdezd mit tett az Ultrabalaton érted. Azt kérdezd te mit tehetsz az Ultrabalatonért!
Először is elnézést kérek Korányi Balázstól, hogy Káptalanfüreden elzavartam a frissítőasztal felöli szegélykőről. A váltás ideális menetét még tanulnom kell.
A másik problémám a vasúti átjáró miatt volt.
Piros volt a jelzés és én nem engedtem át egy váltófutót. Megvártuk, amíg a vonat lassít, megáll, leszállnak, felszállnak, elmegy és szabadra vált a jelzés. Ő nagyon akart menni, hogy ne szakadjon el a rivális váltó tagjától. Ott akkor nem vállaltam fel a problémáját. Kritikus helyzetben sietősen nem lépek át egy szabályt. Egy ilyen kényszervárakozás pedig eldöntheti a versenyt még akkor is, ha előre nem lehet tudni melyik csapatnak fog kedvezni.
Azóta is gondolkodom egy későbbi hasonló helyzetben mit lenne jó tenni. Egyik oldalon van a szabály, másikon pedig „ Ne egy sorompó döntse el annyi ember versenyét!!!” Szívem szerint ameddig a vonat nyitott ajtókkal áll az állomáson, addig nem venném figyelembe a fénysorompó jelzését.
Versenyzők magatartása.
Az aszfaltfutó versenycentrikusabb a terepfutónál, ezért az UB-n alapból toleránsabb vagyok.
Pl.: „Verseny előtt azt mondtam a többieknek, hogy szerintem a 3'30"-as iram elész lesz, végül már a 3'35" is elégnek bizonyult.”
Mi segítők vegyük tudomásul, hogy ilyen hozzáállásnál a futó nem a pohárral fog spórolni és csöbrikölni egyikből a másikba, hanem felkap hármat, és futás közben fogja eldobálni. Nem a szemeteszsákot fogja keresni.
…és szerintem nagyon jó, hogy ilyen versenyzők is vannak.
Ha segítő vagyok egy ponton, akkor én segíteni/szolgálni akarok. Nekem a versenyző szent. Előfordul, hogy eközben pofátlanul kihasználnak. Ilyenkor általában átmegyek hülyébe és struccként homokba dugom a fejem. Nem csekély energiát fektetek egy segítői szerepbe. Inkább nézzenek bolondnak, akkor sem hagyom, hogy elrontsák a szórakozásom.
Az ideális persze az, ha a versenyző nem szolgának, hanem segítőnek néz.
Hideg ital.
Úgy látom, hogy ez (ilyen időben) megoldhatatlan, ill. irreálisan nagy anyagi/emberi ráfordítást igényelne.
Amit ésszerűnek tartok, hogy a versenyzőket ne tekintsük egyenlőknek. Az egyéni indulók kapjanak többletszolgáltatást. Hideg innivaló, cola, dinnye, stb.
Sőt, tovább megyek. Köztük is lehet eltérés. Durva megközelítésben nálam a rangsor: első fele, utolsó negyede, harmadik negyede.
Most a káptalanfüredi ponton az egyéni indulók első 2/3-ának tudtunk hideg (jeges!!!) vizet adni. Mindenkinek nem jutott, de inkább adok keveseknek, mint senkinek sem.
Idei UB után vetődött fel a gondolat bennem, hogy egy darabig nem leszek pontőr. Úgy érzem eljutottam odáig, hogy több-kevesebb hibával kezdem kapisgálni egy pont működését.
Egyenlőre nagyon nem akaródzok megszokni a gondolattal, de előbb-utóbb ha rendszer szinten is megismerném a folyamatokat, akkor hasznosabb lehetnék. Két dolog szól ellene: óriási energiát kellene belefektetnem, és sose érezném olyan jól magam, mint a pontokon.
Ultrázáshoz a maxnál igen, fontosabb az LT, de még fontosabb az AeT. Az ehhez tartozó sebességed minél magasabb, annál jobb ultrás vagy, ezt kell fejleszteni. Ez kb az LT- 20 környéki pulzusod, vagy 70% körüli pulzus. Persze vannak érdemi egyéni eltérések, ezért mérjük.
Menj ki, fuss egy 50-est a lehető legegyenletesebb tempóban, amit tudsz tempót az utolsó 10km ben, az erősen közelít az AeT hez. Mindez igaz, ha nem hevülsz túl, frissítessz rendesen és nem rohanod el az elejét.
Ez az AeT, más néven az aerob köszöb arról árulkodik, hogy mi az a max tempó (pulzus) mikor még majdnem tisztán aerob a munkavégzés, mikor még nem indul be érdemben a szénhidrát anyagcsere, a gyors rostok használata, magyarul itt vagy energiatakarékos, amit sokáig elbírsz, már ha fel vagy készülve izomzatilag, emésztésileg, fejben, stb.
Mindenhol azt olvastam a max pulzus ennyi meg annyi százaléka a regeneráló, zsírégető, aerob vagy anaerob tartomány. Amennyiben nem törődök a max pulzussal, akkor az anaerob küszöböt kell kiderítenem? Vagyis mikor kezdek savasodni és ahhoz kell kalibrálni az edzéseket?
Bocs, csak egy kotnyeles amatőr vagyok, (tudom, ez a legrosszabb) de nem akarok összevissza futni mint egy mérgezett egér. Tervszerűen végzett edzés jóval hatékonyabb mint a fejetlenség. A legjobb megoldás egy szakképzett edző, csak hát a mostani gazdasági helyzetben ez nem egyszerű.
a nagy meleg és emiatt az izzadás ugye köztudottan vízhólyag kreáló, de megemlítem, hogy a dehidráció, a só hiány is mind mind a vízhólyag irányába visz, ezért is fontos amennyire lehet egyensúlyban tartani a szervezetet.
(ezen az útvonalon egyébként csak 7,1km a tókör) Hosszabb ideig 171-en mentem, de most nézve az órát, egyszer felugorhatott 190-re. Az átlag 167 volt, engem általában csak ez érdekel. Most már tudom, hogy a 4 percesekhez kb ez való.
Segítséget szeretnék kérni a max pulzus kiszámításához. Mindig érdekelt a pulzusra történő edzés. Sokféle képletet, kalkulátort megnéztem. 171-175 közötti eredmények születtek. Órám szerint 175. Vasárnap futottam egy tatai tókört (maraton váltó verseny 7,2km) Átlag: 169, max 183. Meleg volt és a végét megnyomtam, így felment 183-ig. A 171 és a 183 között elég nagy a szórás. 49 éves 68 kg vagyok, a nyugalmi átlag pulzusom 47. Melyiknek higgyek? Vagy ne nézegessem az órát csak szedjem a lábaimat? Majd Leonidas megszámolja a pulzusom? Előre is köszi a jó tanácsot!
Az UB-n a várakozó csapattagok valóban svédasztalként tekintettek a frissítőpontokra és a beérkező versenyzők alig fértek oda tőlük. Egy-egy frissítőpont használói szépen leképezték a társadalmat kicsiben. Voltak önzők, önzetlenek, ingyen csipegetők, figyelmesek, figyelmetlenek, szarrágók, bőkezűek. Ez az északi partra volt igaz, utána széthúzódott annyira a mezőny, hogy ez nem okozott problémát. Sok versenyző volt, akiknek ez volt az első komolyabb versenye, nem ismerik az íratlan versenyetikát. A frissítőpont személyzetére minden versenyen, mint megmentőimre tekintek, nem szolgálóimra. Ezt néhányan itt másként gondolják, ez okozhatot feszültségeket. Köszönet a rendezőknek és a segítőknek! Ja, az itinert egy kicsit másként kellene megírni, mert a vaktérkép olvasása nem mindig egyszerű. Tudom-tudom, GPS a megoldás, de nekem, amatőr túrázónak, hegyi futkározónak és térképgyűjtőnek az egy szembeköpéssel érne fel. Úgy könnyű! :)))
Régi vágyam, hogy egyéniben nekivágjak, de erre még várnom kell, kezdőként nem lenne ildomos elkapkodni. Viszont idén a LÁSS színeiben váltóban indulhattam. Először a lányokat-fiúkat kiésrtük tihanytól nemesgulácsig. Irdatlan meleg volt, ahol lehetett, itattuk őket őtközben. Ismerkedtem a környékkel, az útvonallal, hogy legközelebb, futás közben ne legyen teljes meglepetés. nemesgulácsnál kicsit csúszásban voltunk a szintidőhöz képest is, és a saját terveinkhez képest is. Innentől azonban igyekeztem szedni a lábam, hogy behozzam a csapat lemaradását. Jó jelölés, jó frissítés a pontokon. Bár a banán a legtöbb helyen elfogyott, annyira azért ez nem zavart. A jelölésben volt egy kis hiányosság pár helyen, de az út adta magát, megoldottuk a bicós kisérőmmel közösen. Azonban elkövettük azt a hibát(!) hogy nem tanultam, tanultuk kmeg a pontok listáját, és még az itinert sem vittük magunkkal. Ezért lehetett az, hogy a Balatonberényi pont kimaradt fejben, és oda úgy hajráztam be3, mintha már Máriafürdőn lennénk. Mikor kiderült, hogy tévedtünk, már teleettem, teleittam magam. Ezéprt nagyon gyorsan előrébb hívtuk a váltást. Szerencsére az éjszakai csapat tartotta a visszaszerzett előnyt, és így másnap délben már nyugodtan indultunk meg Erikával, a kisérőmmel Csopakról Tihanyba. A célban a ha ngulat fantasztikus volt, dőzsőltem az enni- és innivalókban. A meleg csak a befutó után zavart, futás közben igyekeztem a menetszéllel hűttetni magam.
Szóval mindenhol vannak hibák, de én úgy döntöttem, hogy amint tehetem, és elengednek, hát bizony elindulok itt egyéniben. Köszönet mindenkinek, akivel találkoztam. hajrá jövőre!!!
