Jelentés: Hazatértem külföldi kötelességemből. Nem bírtam ki. megálltam a Vértesben. Sajmeggy game over, vadcseresznye totál nullán áll. Holnap irány Dunakeszi, hátha maradt a fákon egy kevés meggyem...
Egyébként meg akinek derogál megosztani velünk a pálinkáját, az akár az okosságait is megtarthatja rokonainak és barátainak. Persze, lehet, hogy azért szerencséltet velük éppen minket, mert nekik már elegük van.
Azért ennyire ne vedd komolyan, hogy a réz sisak hiánya miatt aromátlan a pálinkád. :) Jó a réz sisak, de én is teljesen saválló kuktából főzök, kb. 1,5m 15-ös réz páracsővel.
Az ízetlen pálinkának a következő okai lehetnek:
1. Nem is ízetlen a pálinka, csak az ember a sajátjával szemben túl kritikus. Továbbá a főzés napján hiába kóstolod, annyira tel vagy a főzés szagával, hogy nem érzed a pálinka ízét. Ez az alapja annaka városi legendának, hogy a főzés után pár nappal jön meg a pálinka íze. Valójában a főzés után pár nappal tisztul ki az orrunk. :)
2. Túl sok előpárlat elvétel. Ezt gyakorolni kell.
3. A gyümölcs nem volt megfelelő minőségű. Pl. tavaly vettem a Sp..ban ócsó vödrös narancsot, és isteni nedű lett belőle. Az idén is vettem ugyanott, vödröset. Valami kis kesernyés lé lett belőle. Ég és föld, pedig mindent ugyanúgy csináltam.
Írtam már egy párszor, hogy a pálinkafőzés szabályai legtöbbször nem olyan szigorúak, hogy a megszegésük azonnali megsemmisüléssel jár, ..."nem lőnek nyulat ezzel az adattal (és még sok egyébbel sem, mint pl. a páracső dőlésszöge, különböző szeszfokok elválasztáskor, befejezéskor, csőhosszak, átmérők, stb." (21048 hsz.). "A sisak méret is olyan mint ebben a szakmában sok minden, nincs rá pontos érték és nem is kell." (32600 hsz.).
Elhiszem, hogy mindig megszeged a szabályokat és mindig megúszod, a piros lámpán is át lehet menni, nem lesz azonnal baleset. Nemrég írtam a hígítás kapcsán, hogy a pesti csapvíztől sem lesz semmi baj, mert egyszer lustaságból ilyet csináltam, (kaptam is Muity Mijotól rögtön) pedig nem akartam biztatni senkit ilyesmire, csak tudom, hogy néha kényszerből kell megoldani valamit. Minden szabály mellé lehet személyes tapasztalatot írni, hogy "ezt én nem így csinálom, mégis mindig jó", "de az ideálisnak tartott dolgokat kell szabálynak tekintenünk és a saját körülményei között mindenki annyit tart be amennyit akar..." (34318 hsz.). A sokféle egyéni tapasztalatot viszont ne tekintsük szabálynak és ne hirdessük a kezdőknek, mert nem fog mindenkinek úgy bejönni pl. a 3 hetes hordóba dobálás mint neked a te körülményeid között.
Miklós írod, hogy "Az elhúzódó érésű gyümölcsöket legfeljebb 1hétig ajánlatos rakni, aztán savazni és .......
Én már két éve 20 literes edénybe szedem (1 kg cukorral indítva) a tüskenélküli szedret legalább 3 hétig és se élesztő se sav se más. Minden nap kb 1- kiló ment bele és festékkeverős zúzás se volt.
Még se romlott meg, a garázsban kb 20-28 fok volt.
Igaz, a cseresznye nem a legelhúzódóbb érésű gyümölcs, de leírom én is a tapasztalataimat vele, mert igen csak későn sikerült kifőzetni.
A cefre készítése az alábbiak szerint zajlott: mosás, magozás, darálás, mjad a hordó kb 80%-áig megtöltve. Citromsavval savaztam, bár tudom ez nem a legjobb, inkább ez csak megnyugtatás képpen került bele. Én nem cukrozom a gyümölcsöt - ezt csak azért írom le, hogy lássátok így is működött. A legvégén pedig élesztővel beoltom majd a hordót lepántolom és kotyogót teszek rá. Másnap már kezd dolgozni a kotyogó, pár nap múlva már folyamatosan jár, majd szintén pár nap és leállt. Mikor már csak nagyon lassan kotyogott, akkor nem nyitottam ki többet, csak a főzéskor. Viszont a főzésig eltelt vagy 2 hét. Kicsit féltem is, hogy mi lehet a hordóban, de kinyitni már egyáltalán nem akartam. Tegnap kinyitom, a cefre tetején nem látszik semmi, beleszippantok és tömény CO2. Gond egy szál se :)
Ez volt nálam az első olyan cefrézés, ahol ennyi időt hagytam az utóerjedésre. Kíváncsi leszek, hogy lesz-e valami eredménye. Eddig amiket olvastam, ott 99,9%-ban azt írták, hogy az utóerjedés az egyik legfontosabb szakasz az ízvilág kialakulása szempontjából. Meglátjuk mi lesz belőle. Az alszesz mennyiségéből semmi rosszra nem következtetek, sőt még kicsit több is jött le arányaiban, mint a korábbi években.
Az elhúzódó érésű gyümölcsöket legfeljebb 1hétig ajánlatos rakni, aztán savazni és ha kierjedt, lezárni légmentesen és várja a többi hordót. Tehát ha jövőre is ennyi faepred lesz akkor kis hordókkal dolgozz, ami egy hét alatt megtelik. 100kg faeper cefréhez a 3kg cukor elég, a több az üzleti tanács. Nekem a 45% legtöbb pálinkánál megfelel, ha erősebb akkor csíp az alkohol és nem érzem az ízét, ha gyengébb akkor vizezett hatása van, persze kivételek mindkét szélen vannak.
Igen, Magyarországon vagyunk, és vannak törvényeink, jó sz..ok, de törvények. Ha hiszed, ha nem, az általad főzött terméket el is adhatod, büntetlenül, ha az alábbiak értelmében jársz el.
Lehet olyat is csinálni, hogy kilépsz 15 mm - es csővel, majd azt felbővíted vastagabbra, majd újra szűkítés az üstparaméterekhez igazodó méretre, máris kész egy deflegmátor. Jobb lenne ha nagyobb átmérővel tudnál kilépni, márcsak a felhabzás miatt is, de a szükség törvényt bont.
:D Aszalványt kellett beletenni? Elhiszem h vannak jó ágyas pálinkák, de egy pálinkafőző legyen az amatőr vagy profi qrvára nem egy ágyassal rukkol elő kezdésnek! Üdv!
Hááát.... nem akartam hozzászólni a magasröptü okfejtéseidhez, mert úgy vettem észre, hogy te nagggyon okos vagy. De ez, amit most írtál, nálam kiverte a bíztosítékot! Volt ilyen ismerősöm egypár, aki a szájjával olyan szépen, jól és sokat tudott alkotni, hogy Sztahanovista jelvényt érdemelt volna. Látom, te is ezt pályáztad meg.
Képzelődésed roppant érdekes felvetés, .... vagy valami ilyesmi, de valamit tisztáznék.
A pálinkafőzés intim szféra, a pálinkám pedig kizárólag a családtagjaim és barátaim számára készül alkalmankénti fogyasztásra. Ha vilmoskörtéből, ha kajsziból, ha szilvából, ha eperből, ha bodzából készül. Ergo ekként én nem látom okát annak, hogy egy lelkiismeretes körültekintéssel készült finomságomat számomra ismeretleneknek - ez esetben anonim nickeknek - mutogassam, különösen nem, hogy velük itassam. Megvan annak a helye (nagy az ismeretség), lévén ahogy nekem, úgy a hozzám közelállóknak is alapmentalitásunk a természetes dolgokkal szembeni igényünk, melyek többségében az előtag a házi- kifejezés.