A kertből nálunk is kiirthatatlan, de az egyes növények rövid életűek. Nálunk a legtöbb egy év alatt elpusztul. Viszont iszonyú mennyiségben kel magról, csak hagyni kell, hogy elszórja.
Elméláztam kicsit egy nővényhatátozó névmutatójában, és meglepetésemre ezt a mindennapi növényt sem seprence, sem egynyári seprence címszó alatt nem találom, csak a ligeti seprence változatát.
Maradnék egy cseppet direkt ennél a bizonyos pompás varjúhájnál (hihetetlen, hogy emberek milyen ízes neveket képesek kitalálni), amiről pár éve úgy hallottam, hogy a levelének a nedve gyógyhatású, de hogy mire, fogalmam sincs és ennek nyomát sem lelem. A leveleket egy vékonyka hártya fedi, ezt lehet óvatosan lefejteni és alatta nyálkaszerű ragacsos anyag borítja, ez lenne az a valami, ami úgy tűnik mégsem gyakorol semmiféle gyógyító hatást.
Kicsit utánanéztem a varjúháj-féléknek: a pfaf.org a gyógyhatásra 5-ból 1 pontot ad, tehát nem túl jelentős. Kínai-japán eredetű lévén, bizonyára a hagyományos kínai gyógyászat használja. Viszont a leveleit ehetőnek írja. Egy másik varjúháj-féle Európában is használt konyhai fűszer, a Sedum acre. De használták a népi gyógyászatban és a homeopátiában is. Azonban nagyobb mennyiségben fogyasztva kellemetlen mellékhatásai lehetnek.
Kedves Nóra, talán holnap fel tudom adni a mirhafű magokat.
Az elsőről azt állította egyik ismerősöm, hogy az kamilla, amire én igencsak rácsodálkoztam. Neten néztem utána, inkább tűnik százszorszépnek, azaz ... Ugyanis mind a kamilla, mind a százszorszép esetében a leírások 20-40 cm-es magasságról szólnak, ez a növény viszont mellmagasságig ér, tehát kb. 90-100 cm magas.
A második állítólag gyógynövény, de hogy mi a neve és hogy valóban így van-e, nincs ismeretem. Köszönöm a szakértői segítséget!
