Az Ön által felkeresett topic fegyverek, ill. annak látszó eszközök
forgalmazásával kapcsolatos adatokat is tartalmazhat.
Felhívjuk figyelmét, hogy csak akkor lépjen be, ha Ön fegyverek forgalmazásával
vagy felhasználásával hivatásszerűen foglalkozik, és a honlap látogatása nem
eredményezi valamely Önre vonatkozó jogszabály vagy egyéb szabályozás
rendelkezéseinek megsértését.
Az Port.hu Kft. a fórum számára kizárólag tárhelyet szolgáltat, a honlapon
megjelenő információk vonatkozásában szerkesztői felelősséget nem vállal.
Amennyiben megítélése szerint a honlapon jogellenes tartalom jelenik meg, úgy
azt kérjük, jelezze az Port.hu Kft. mint tárhelyszolgáltató felé.
Az Ábrahámra emlékszem, piszkosul utálta a hk. -at. Ha ő volt az üti. mindig szívtunk, valamit mindig kitalált, hogy cseszegessen minket. Olyankor szinte meg se próbáltunk kimaradásra menni, mert reménytelen volt. Ha szabadságról jöttünk vissza, a késői vonathoz a rendesebb üti. ki szokta küldeni az ügy. gk. - t, hogy ne gyalogoljunk annyit. Az Ábrahám megtette azt, hogy mindenkit behozhatnak csak a hk. - at nem. Nekünk is a pincében volt a kantinunk. Ott láttam életemben először horrorfilmet egy osztrák adón.
Valamelyik faluban Ercsi alatt, de a nevére nem emlékszem, mert amig mentünk Ercsibe végig jobb oldalon volt a Duna. Nem volt nekünk a nyulakkal semmi bajunk, inkább a híradósokkal álltunk harcban. A nevek nem ismerősek ?
Semmi kedvem Veletek vitatkozni 63 évesen! amit leírtam, leírtam, mert így is gondolom! Ti a lábatokkal védtétek a Hazát, én meg a lábamon kívül a géppisztolyommal hóban, sárban esőben. amikor golyószórós lettem, a gyakorlaton abba a lövészgödörbe kellett beleülnöm, amiben derékig ért az esővíz, mert légitámadás ért bennünket, s amíg a raj egy horhosban húzta meg magát, nelkem lőnöm kellett ebből a "kényelmes" fedezékből az ellenséges repülőgépet. De, fölöslegesen írok itt bármit is! a kioktatást köszönöm, de nincs rá szükségem. Legfeljebb annyi, hogy mint sokan mások is, tényleg itthagyom ezt a fórumot, mert úgy látszik, a futbalista nagyképűségeteket a mai napig nem tudtátok levetkezni! Azért, szerintem egy lövész is érhetett annyit, mint Ti, kedvencek!
Hát éppenséggel lehettünk akár támadó - ék is, úgyse emlékszem rá. Valószínűleg ott lehettetek mögöttünk, mert a fő támadáskor jött a szokásos eljárás. A nyulak ( természetesen nem sértésként, hanem mert egyszerűbb leírni minthogy gépkocsizó lövész ) szorgalmasan lődözték a tornyainkra a betonfejű RPG - et. Döngött is belül mint a nagyharang. De ez csak a tiszteknél okozott gondot, azok aztán rendesen utálták egymást. A 2. zalj. - ban szolgált két haverom ugyanebben az időben, még a civil életből, sokat át is jártam hozzájuk. Tán emlékszel 2 névre : Török Károly, Havasi József.
Mi Csornáról mentünk és vasúton. Lehet vagy száz km. Kellett is három nap hozzá, de legalább addig se csináltunk semmit, ettünk - ittunk és heverésztünk a bocipullmanba.
Minket a vízalatti alkalmassági előtt kiképeztek az öregek. Így az orvosi előtt mindenki erős köhögésbe kezdett, hogy mire odaérünk a dokihoz, jó piros legyen a torkunk. A zászlóaljból alig tudtak összeszedni 2 HK-ra való legénységet.
Hogy mennyire volt sürgős azt nem tudom, mi már hónapokkal előtte megkezdtük a felkészülést a vízalatti átkelésre. Heteket töltöttünk Nagyatádon, a medence alján lévő hk. makettből gyakoroltuk a vészelhagyást, majd utánna mentünk Csornapusztára ahol egy mesterséges tóban jöttünk - mentünk, hol vastag, hol vékony csővel. Végül mégsem a víz alatt mentünk hanem odafelé komppal, majd néhány nap múlva miután mindenkit legyőztünk és visszaértünk a Dunához, addigra az utászok csináltak pontonhidat és azon jöttünk vissza. Elég rémisztő volt ahogy tekergett meg hullámzott az egész kóceráj amíg mentünk rajta, nem tünt valami nagyon biztoságosnak. Szerintem hadosztály vagy talán még magasabb szintű volt az egész, igazi erődemonstráció volt az biztos. A hónapra már nem emlékszem, de rohadt hideg volt az idő, onnan tudom, hogy odafelé a vezetőnk már felment a kompra, és lassan kezdtek eltávolodni, mi meg eltébláboltuk az időt, így belezavartak bennünket a jeges vízbe úgy tudtunk felkapaszkodni. Mire átértünk a túlpartra szabályosan ránkfagyott a ruha. Persze senkinek sem lett semmi baja, lehet, hogy segített a védőital amiből mindig volt néhány üveggel a sütőben.
Hirtelen ennyi jutott eszembe az Ercsi gyak. - ról.
Nem volt neve a zenekarnak, egy "belterjes" légfúrós együttes volt, akinek az osztály politikai helyettese, és annak megbízása alapján a vegyvédelmi főnök intézte a környék települései ( még Lovászi is) a fellépéseket.
Nem kaptunk semmiféle díjazást érte. Pár bajtársunk eljöhetett velünk a fellépésre akiket a parancsnokuk javasolt. A rossznyelvek szerint "megvédeni" a közönség haragjától. :-)))
Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy a rendes kiképzési feladatok mellett része voltam egy a környéken népszerü zenekarnak is.
Igyekeztem meghúzni magam, de az első hónapok alatti , az irígység miatti ki........kat igencsak nehezen viseltem, de úgy éreztem, ha védelmet kérek, akkor pokollá váltna az életem.
Később, majd a második évben már megszünt a gond, de az irígység megmaradt, mert sűrün kijártunk muzsikálni, ezáltal a szabikhoz is jobban hozzájutottam.
Nem hinném hogy ezek miatt szégyellnem kellene magam.
Én tudtam zenélni, mások pedig jól fociztak. Nem kellene ezért haragudni ránk. Barátsággal.
Nem értek veled egyet. Esetleg, ha nekem (is) címezted a véleményed, nagyon nem talált. Talán emlékszel, hogy bevonuláskor kivitték a focihoz valamit is konyító újoncokat, ott játszattak egy meccset a Bottyán csapatával, és ha valakiben láttak fantáziát, akkor azt leigazolták. Bennem nem láttak. Felírták a nevem, mint az egyetlen góltszerző katonát, de ezzel el is tanácsoltak, mondván járási osztályból talán mégsem kellek. Később említette egyik katona társam, hogy a nevem fent van a közös papíron (talán már öreg, vagy még gúmi lehettem). Ebből annyi "hasznom lett, talán összesen három alkalommal, amikor mentünk vissza a laktanyába és lekéstük az időt, mert több italt ittunk. Ekkor próbálkoztam a focistákkal bejutni a laktanyába. Kockázata megvolt, mert a századnál, akár kereshettek is volna, hogy nem érkeztem meg időben. Ezt én inkább leleményességnek nevezném. Abban igazad van, hogy könnyen voltak a sportolók (focisták). Ennyi év után meg egy újratalálkozás reményében nem az ellentéteket kell szítani, hanem, hogy egyhelyen(Zajdán) voltunk katonák.
Ja igen! Még egy apró gondolat: az irnokok utálták a fekderítőket -, a felderítők utálták a H.K.okat -, a H.k.ok utálták a nyuszikat!! (84-85.ről beszélek!!!)
Akkor most ki - kivel legyen jóban!?
És ezek együtt a sporikat!?
De azért mégis csak együtt és egy helyen voltunk!! Ezt nem vitathatja senki....:::DDD
Szia! Sajnálom, hogy totál félreértetted amiket irtunk a sportról..., nincs itt semmi önfényezés..., hogy nem szívtunk!? '85. jan. - febr. Táborfalva...., -25c*, 50cm.s hó...., szted sielni mentünk oda!? Hol olvastad, hogy bármelyikünk dicsekszik a kedvezményekkel.....? Már régebben irtam, hogy rengeteg katona társam köszönhette nekem a szabiját...., mert jóban voltam a tisztekkel..., ez miért baj(!?!)..., mindenki másképp élte meg a sereget.., fogadjuk már el!! Én érdeklődve olvasom a beírásaid.., mert érdekel másnak is a története - tedd Te is ezt és másképp is fogod látni a zajdai életet! Irtad: "én és a volt bajtársaim"- sajnos szembe kell nézned azzal a ténnyel, hogy a sportolók, írnokok, szakácsok is a bajtársaid voltak! Ha nem látod ezt be akkor sajna Te egy nagyon megkeseredett emberke lehetsz......
Irtad: "eleinte voltak vitáim" - én úgy látom Neked mindig is lesznek vitáid ha nem vagy hajlandó elfogadni, hogy zajdán nem csak a "nyuszik" voltak...., hanem más egységek is akik szintén az Magyar néphadsereghez tartoztak!! Tényleg nem bántásként irtam le ezt, de annyira provokatív, hogy emberkék nem hajlandók tolárálni a másik emberkéket..., na ez azért egy nagy vicc.....!!! Megérteném az ellenszenved mind azt amit leírtál.., de csak egy esetben: Ha nem zajdán lettünk volna - hanem valami Afrikai háborús övezetben....., ott lehet, hogy még engem is idegesítene ha valaki sportólna lövészet helyett!! De nézzünk már szemben a tényekkel Uraim! Nem háborúban voltunk hanem ott, amit ránk szabott akkori szeretett kormányunk!! Kinek igy - kinek úgy! Te mesélsz az élményeidről, mi érdeklődve olvassuk ----, mi mesélünk az élményeinkről Te azonnal kifogásolod!! Na akkor, hogy van ez ::DD Uraim! Fogadjuk már el egymást úgy ahogy vagyunk......
Előre bocsájtom nem vagyok őrült fociszurkoló, sőt maga a foci sem érdekel. Az egyéni és technikai sportokra esküszöm.
Megértem és tisztelem a véleményedet de úgy gondolom érdemes a témán - sportolók, foci. katonaság - egy picit elidőzni.
A magam részéről semmi kivetnivalót nem találok azon, hogy az egykori focisták leírják a sreghez és az alakulathoz kötődő emlékeiket. Nekik ez volt Lenti, a nemcsak beosztásuk szerint harcolóknak meg valami más. De ettől még katonák voltak (még ha helyzetüket illetően örömkatonák is).
Így utólag végiggondolva azt hiszem az ellenérzés oka, hogy valóban kivételezett csoport voltak a focisták. Hogy miért? Azt hiszem a laktanyai sport elsősorban a parancsnokok közötti presztizs harc része volt és nem az adott alakulat közösségformáló eszköze - szemben más pl. nyugati hadseregekben betöltött szerepével. Itt nem voltak olyan meccsek ahova kivonult az egész alakulat és a civil meccsekhez hasonlóan szurkolhatott saját csapatának. Valószínűleg éppen ezért nem is igazán tudjuk értékelni a sportolók teljesítményét, nehezen tudunk azonosulni velük. Ha az ember megnéz egy-egy filmet ahol pl. az amerikai hadsereg ilyen-olyan alakulatainak csapatai játszanak, azt látni, hogy hatalmas szurkoló tábor biztatja a sportolókat, ismeri el teljesítményüket. Ott megvan ez a fajta kultúra ami nálunk hiányzott (és szerintem hiányzik). Erről viszont nem a sportolók tehetnek. Ők tették azt amire utasítást kaptak, amihez (több-kevesebb) tehetségük volt, és az adott viszonyok között nem voltak bolondok nem kihasználni az ezzel járó előnyöket.
Érdeklődéssel olvastam mindenki hozzászólását bármely évben, hónapban eltöltött Lenti-i katonáskodásról, lett légyen az akármelyik fegyvernemnél, vagy ezrednél. Leírtam azt is, hogy voltak olyan egységek, ahol sokkal könnyebb volt "lehúzni" azt a néhány évet (később hónapot), mint pl. nálunk, a lövészeknél (nyusziknál). Hogy a kedvezményekkel néhányan itt dicsekszenek, egyáltalán nem érdekel. Én és volt bajtársaim nem "kedvezményezettek, nem kedvencek", vagy mit is írjak még - hanem igazi harcossá kiképzettek lettünk. Én a mai napig tudnám kezelni a géppisztolyt, a golyószórót, vagy bármi mást, amire kiképeztek. Engem egy idő után már csak a nosztalgiázás tartott itt. Eleinte voltak vitáim, melyek során felül kellett vizsgálnom a véleményemet, s úgy érzem, sikerült beilleszkednem ebbe a közösségbe. Azért, mégis irritációként fogom fel a régi Lenti-i sportolók hozzászólásait, mert ők semmilyen szinten nem "szívták" azt, amit mi átéltünk. Úgy gondoltam, pár hónapja az "önfényezést" befejezték, de amint látom, ez nem így van! Ha nem lenne igazam, észérvekkel kérem helyreigazításomat!
Az "aranycsapat" jobbszélsője. Zömök testfelépítésű, fáradhatatlan, a pálya minden részét bejátszó labdarúgó.
A Kocsis-Budai jobbszárny világhírnévre tett szert. Olyan összhangban játszottak, mintha a két játékost egy gondolat irányítaná. (Végig azonos klubban szerepeltek, még a váltás is azonos időben történt.) Mindig pontosan "érezte" hova fog érkezni Kocsis labdája, amellyel azután óriási gyorsasággal iramlott az alapvonal felé, hogy onnan egy pontos beadással hozza helyzetbe társát, vagy más csapattársait. Gyakran önmaga is nagyerejű lövéseket küldött kapura.
1950-ben Albánia ellen négyszer is a megrezgette a hálót. A Hutter Olaj SC csapatában kezdett és már innen ifiválogatott lett. 1948-50 között a Ferencvárosnál vezette a támadásokat és 1948-49 -ben bajnoki címet szerzett. 1950-ben igazolt a Bp. Honvédba. Ezzel a klubbal négyszer lett bajnok (1950 , 1952 , 1954 , 1955 ) és 1959-ben KK győztes. 282 elsőosztályú találkozón játszott és 73-szor a kapuba talált. Tagja volt az 1952-ben olimpiai bajnokságot valamint az 1954-ben világbajnoki ezüstérmet nyert válogatottnak. Játszott az "Évszázad mérkőzésé"-n is.
Edzőként 1961-79-között az Egyesített Tiszti Iskola (Szentendrei Honvéd, Kossuth KFSE) csapatával dolgozott. (1970-ben rövid ideig a Fót edzője volt.) 55 évesen súlyos betegségben halt meg.
No, az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy szinte minden focista egy magasabb osztályból jött, mint én. Az is igaz, hogy talán abban, az években voltam a csúcsponton, na meg a rugott gólom a kiválasztáson. Azután jött, hogy na, honnan is érkezett? járásiból? várunk még MTK, fradi neveléseket. Mint mondtam, azért valahogy a nevem rákerült a "közös papírra".
Talán Kertész századosra gondolsz, mint kiválasztó?
ja igazad van..., nekem mákom volt én irányított játékos voltam......, már nem emlékszem a szds. nevére..., ő volt vmi játékosmegfigyelő....., hát igy kerültem én a BOTTYÁNBA....., előtte a Szekszárdi Dózsában voltam..., elötte pedig a BHSEben.....
nálunk is volt ilyen próba játék a katonáknak......, háááát, nem feltétlen a legjobbak kerültek be a csapatba.......
