[Szilvásvárad MTB maraton 2012]
Felkészülésem tavalyhoz képest alapvetően változott, hiszen a heti 2-4 munkába járásom távja 2x40 percről 2x50 percre nőtt. Ez szignifikáns növekedést jelent. Szintgyűjtés címszó alatt néha megmásztam hazafelé a Gellérthegy százméteres magaslatát.
Így aztán nekem mindig extrém szórakozást és felüdülést jelent kis hazánk leghosszabb maratonja, 117km, 3000m szinttel.
Bemelegítés az nem volt, ami itt (is) felesleges, úgyis húsz percet állunk a rajtnál.
Az előzetes felderítő tekerés során csak a pálya porszáraz végét figyeltem meg, ezért beraktam a zsebembe láncolajat (feleslegesen, mert sok frissítőpontnál ki volt rakva). Sőt, még esőkabátot is vittem, hátha elkap délután valami zápor.
A "fájörre" indultunk, az aszfaltos emelkedős első félórában aztán adtam a pulzusnak, bár jobban odafigyelve, mint eddig bármikor. Jó dolog sietni, mert terepre fordulva ugyan még kényelmes kettős sorok vannak, de mindegyik halad, tolás sehol.
Az Ördögoldal idén sajnos idén nem jött össze, a mumus helyen a baloldali nyomvonalon elvéreztem (a jobboldal foglalt volt). Igaz, ki akartam próbálni, milyen érzés ignorálni az elöl kistányért (oldschool 3x9 rendszer pfujj :) ), de hát zsenge vagyok.
A bánkúti frissítőhöz tavalyhoz képest három perc előnnyel érkeztem, eddig jó vagyok, gondoltam, hogy a vége éppen hat óra körül lesz. Ettem, ittam, a poharakból válogattam, mert volt egy sor, ahol minden másodikban egy-egy szőrös, fekete legyecske tanult úszni :)
Aztán kábé a táv felénél egy észre nem vett árkon felütöttem a hátsómat, belsőt cseréltem 8:40-es szintidő alatt. És miután a másik belsőmet korábban eljótékonykodtam, izgultam egy keveset.
A következő frissítőig elég óvatosan lejtőztem, szerencsére ott volt műhelypumpa és láncot is tudtam olajozni.
Vigyáztam a meleg miatt, annyit ittam, mint egy ló (víziló), volt hogy a két kulacs nem volt elég a frissítők között. Az izo viszont elég híg volt, és hát nézzük a pozitív oldalát: nem kaptam édesíz-undort a végére sem.
A tavalyinál ugyan jobb tempót mentem, de az egyenletességgel nem vagyok megelégedve. Egyszer volt kedvem és erőm 150 feletti pulzushoz, máshol a 140 is megerőltetés volt.
Pedig kajáltam rendes időközönként, a hét zselé épphogy elég volt.
Szarvaskő (92. km) után még eladományoztam az utolsó magnézium-kálcium párosomat, én már ettem eleget belőle, a maradék egy órára úgysem kellett már.
A végső katonasíros emelkedőn még bedaráltam egy kollégát, hohó, kérem, nemhiába futottam idén emelkedőket lábbal :) !: megelőztem futva-tolva. Aztán persze nemsokára visszaültem és tovább növeltem az előnyt, de hát 110 km után ez az emelkedő már nem az a kategória, amikor nagyon meccselni lenne kedve bárkinek.
Végül csak beértem, 6ó10 perc bruttó idő alatt, a nettó 5:53 körül volt.
A 17 perc állás időből 8:40 defekt, a maradék frissítés volt.
Master2 8. hely lett belőle.
http://temposport.hu/?menu=eredmenyek
GPS track: http://ridewithgps.com/trips/673189
(Pulzusmérőt pár helyen megint bezavarta a mez lobogása, a következő próba a pánt szorosabbra húzása lesz)
Jó kis pálya ez a Szilvás kör, bár kevés benne a sziklakertes rész és sarat sem nagyon láttam. De azért élvezhető volt így szárazon is.
an.
