"Természetes az igény olyan hangtan kidolgozására, mely összhangban van a magyar nyelv szervességével, azaz páratlan képességével a világegyetem szerkezetének és működésének képletezésére" Végvári 2004:48
Az általános nyelvészet tanúság tétele.
"Nyelvünk hangfejlődésének megítélésében a fonetikai törvényszerűségeket nagyon jól fel lehet használni;a más nyelvtörténeti forrásokból leszűrhető konkrét tanulságokat.
Ezek alapján állíthatók bizonyos hangtörténeti rendszerbe.
Általános nyelvi törvényszerűség pl. a hasadás jelensége.
Tovább nem folytatom, ez vita tárgya.
A hangtörténeti jelenségek arra indítanak, hogy feltételezzem, az uralisztika, az altaisztika, és az indeurópaisztika alapvető módszertani tévedései közé tarozik, hogy a nyelvek, köztük a magyar nyelv szókincsének és grammatikai jelenségeinek vizsgálatakor figyelmen kívül hagyták az általános nyelvészet tanúság tételét.
Ez azt jelenti, hogy a finnugorisztika elmélete tévedésen alapul.
Czeglédi Katalin: Nyelvészeti őstörténeti füzetek
Tisztelettel Sáfár István Safi
Ősi örökség a finnugor korból: vogul kü, zürjén ki, mordvin kev, finn, észt kivi (kő). A finnugor tő további útja: kiv đ kiü đ kű đ kő. Lásd még kavics, kova.
kövesztabál. Kapcsolt szó: köved (abálódik).
A köv- alapszó ősi örökség a finnugor korból: cseremisz küem (puhára fő), finn kiehua (főz). A finnugor alapnyelvi tő *kie- lehetett, a ~ v-je hiátustöltő a korábbi kieszt, küeszt alakokban. Nyelvjárási szó.
közszemélyeket, dolgokat elválasztó tér, keskeny utca: Andor köz, két folyó közti terület: a DunaTisza köze, a nagy közösség: a köz érdeke, kapcsolat: a két dolognak sok köze van egymáshoz, beleszólási jog: ehhez semmi közöd, régen, melléknévként közös, általános, összetételek előtagjaként általános, a közösségre tartozó: közmondás, köznyelv, közérdek, középület, közoktatás, közbülső: közfal.
Ősi örökség a finnugor korból, közbülső: vogul kottjel (közép), osztják kot (köz), cseremisz ködal (közép). A finnugor alapalak *kite vagy *köte lehetett. A köze van hozzá jelentéskör alapja, hogy a közép mindkét oldallal érintkezésben van. Lásd még közben, közeg, közel, közép, közepett, közlekedik, közöl, közömbös, közönség, közöny, közös, között, község, közület, közvetít, közvetlen.
köda földközeli légrétegben lebegő, apró cseppekben kicsapódott légköri nedvesség, kozmikus ködfolt: az Orion-köd. Származékai: ködös, ködösít, ködlik.
Ősi örökség az uráli korból: votják ked (pára), szamojéd kinta (füst).
kötkötéllel, hurokkal valamihez erősít, egyenes tűkkel, hurkolással készít: pulóvert köt, kapcsolatot létesít: házasságot, barátságot köt, pépes anyag megszilárdul: a gipsz percek alatt köt, valamitől függővé tesz: az engedély adott életkorhoz van kötve. Származékai: kötél, kötő, kötés, kötöz, kötöző, kötözés, kötelez, kötelék, kötelem, köteg.
Ősi örökség a finnugor korból: vogul köt (köt), votják ketki (lovat befog), finn kytkeä (köt). Lásd még kötekedik, köteles, kötény, kötet, kötvény.
köpszájából nyálat lök ki, gyorsan, könnyeden kimond: csak úgy köpi az adatokat, vallomást tesz: addig verték, amíg nem köpött. Származékai: köpdös, köpköd, köpés, köpet, köpedelem.
Hangutánzó szó, eredetibb pök alakjából hangátvetéssel alakult ki. Több más nyelvben találunk hangutánzó szót e fogalomra: görög ptüó, latin spuere, német spucken, angol spit, cseh plivat, olasz sputare stb.
Aki nem látja a JELENTÉStani összefüggéseket, ott sajnos a KORLÁTOLTSÁGRA NINCS segítség.
Mégis lehet összefüggés a szavak jelentése és hangalakja között
A nyelvészet egyik ritkán megkérdőjelezett tétele szerint a szavak jelentése és hangalakja között alapvetően nincs összefüggés leszámítva természetesen a speciális eseteket, mint például a hangutánzó szavak. A Cornell Egyetem egyik professzora most ennek az ellenkezőjét állítja.
Az atomizáló nyelvkutatás rég elfelejtette: a SZAVAKnak , a kimondott szó-nak VARÁZSerőt tulajdonítottak.
Ha pedig ez így volt, akkor a SZÓ összetétele sem lehetett bármi.
Mint ahogy a "NŐVÉR" sem innen-onnan összetákolt hangok csoportja, hanem igenis a "NŐ" és a "VÉR" önmagukban lévő entitások összekapcsolása képi, fogalmi és beszéd szinten.
Az ŐSNYELV tekintetében még MINDEN AZ AMI.
Wade Davis antropológus említette: amikor egy őserdei közösséghez el akartak menni a misszionáriusok, előtte fényképeket szórtak le nekik.... Azok még soha nem láttak KÉTdimenziót, így mindenáron ki akarták szabadítani az embereket a képekből, ezért késeikkel többször megszurkálták azokat, és aztán amikor az élethű misszionáriusok is megjelentek, mind leölték őket, holott azelőtt nem volt ilyen öldöklésre példa.
A fakad ige fak- tövéből lett -gat gyakorító képzővel, kg đ gg hasonulás útján. Valódi értelme tehát: kifakasztani igyekszik, ti. valakiből a titkát.
Sőt, a FAZÉK (vegyes hangrendű, (egyes helyeken célszerűen mély hangrendű: FAZOK) eredete kognitív megközelítésben FŐZÉK (magas hangrendű) lehetett , amely akár tájnyelvi hatásra, akár a latin írás hatására váltott vegyes hangrendűbe.
FŐZÉK :
FŐ = eseményleíró ige (folyamatos jelen)
FŐ-Z = előző ige gyakorítóképzővel ellátott műveltető formája
Köveszt--- [TESz] II. 629- a szócsalád köv alakja ősi örökség a finnugor- esetleg az uráli korból.
Továbbra is megőrizted az egyik súlyos bűnödet, a lustaságot, ami meggátokl abban, hogy egy forrást tisztességesen tálalj...
------------
Ne erőlködj Mekk Elek!
Nézd meg a TESZ II 600,601. oldalt és próbáld cáfolni a köveszt szót.
Ugyanis a kő mint szó is ősi örökség a finnugor korból. Pl: vogul küv-kő, cseremisz- kü (magyarul is mondják így is, nemde?) finn- kivi
:-))
Az, hogy mikor jegyezték le illetve mikor olvasható először annak nem sok jelentősége van.
Sőt még megkockáztatm a konyha szavunk erdete is származtatható ebből az egyszerű "kő" szóból bár ezt te az ósdi és hamis finnugor elméletet szentségként ismerő el sem tudodképzelni.
Bármennyire furcsa neked nyelvünk emlékezik és pontosan meghatározza, hogyan keletkeztek szavaink.
Pl.A kutya ugat vagyis másképp'- ú-kat mond, hallat.
".....A XVI. századból ránk maradt egy szakácskönyv, az erdélyi fejedelem szakácsmesterének műve.....Az itt szereplő nyersanyagok - a paprika, paradicsom és burgonya kivételével - meghaladják a ma használatos nyersanyagokat. Az eltérő nyersanyagok mellett mások voltak a készítési módok is. Akkor még olajjal, vajjal főztek, alig található utalás a ma uralkodó sertészsír használatára. A káposztát inkább a halak főzésénél említi a könyv, mint a húsoknál. A tej, tejföl, ecet használata napjainkhoz hasonlóan gyakori. A vöröshagymának viszont, mint fűszernek, ízesítőanyagnak nincs olyan jelentős szerepe, mint ma. Elterjedt a borral való főzés. A rántás használata ritka, az ételeket még mindig kenyérbéllel sűrítik, a rántást csak a leveseknél alkalmazzák. A főtt tészta és gombócok is mint a lében betét és köret szerepelnek. Jellemző az erős fűszerezés, meghatározó az édeskés íz, ami a kenyérbélen kívül, a méz, mazsola, füge, alma, körte használatából is következik. Ezeket alkalmazzák a húsoknál, halaknál és salátáknál is. Az ételkészítési eljárások között már alkalmazták az abálást, a pácolást, a párolást, a pirítást, a papírban, tésztában burkolást, illetve az így történő sütést, tűzdelést, bundázást, áttörést, átsütést, reszelést. Az ételek között előfordulnak kocsonyák, pástétomok, ropogósok,....
..A XVII.-XVIII. századi szakácskönyvek már alaposabb, részletesebb munkák....Elterjedt a sertészsírban történő sütés, főzés.
Meglepetéssel veszem észre kedves Figyelem, hogy mennyire nem figyelsz- másra:
Teljesen elkerülte a figyelmedet azaz - el sem képzelted - a kindulási pontot, a FAZÉK szót.
Csak egyszer próbálnál meg egy fa-tálban felforrósított kövekkel szalonnát abárolni.... -másképpen írogatnál.
Mi is volt a kiindulási éeiratom ?: a fatörzset kiválták függélyesen, azaz egy álló hengert képeztek. Oka kettős: a kezelhetó súly és méret, valamint az, hogy ilyen térfogati paraméternél a belehelyezett darabok nem szét-, hanem egymásra rakódnak, a víz kisebb felületen párolog/hűl. Könnyebben kezelhető, mint a lapos és nagyonn ámérők. Nem írtunk fatálat, csak mint mára fennmaradt örökséget a fa kanál, villa,bögre,kád/teknő esetét.
A tálat most pont úgy vetted egy kalap alá a fazékkal, mint a TESz a fazekat az üsttel, meg a lábossal. Ez a bajotok, hogy nem éltek egyőtt az életszerűséggel. A FOGALOM a LÉNYEG, a forma másodlagos, mert az már csak következmény.
De én mondok valamit... ha már kövesztés, én praktikusan inkább üregesre véstem volna azt a követ és közvetlenül a tűzbe teszem, ha főzni akarok, az sokkal kevésbé macerás.
Ja, ilyen baarságot kár. Faragtál már követ? Mondjuk csak mészkövet - nem bazaltot ? Próbáld ki, aztán próbálj egy nyárfatörzset. Meglátod a különbséget munkában, meg súlyban. Ráadásul a fa terem, a követ meg bányászni kell. Azért mert azok az emberek időben korábban éltek mint mi, nem voltak hülyék. A céllal arányos munkavégzés nem új fogalom.
Hát látod, ez a baj, amikor a nyelvészet és a szóetimológia olyan önálló külön utakon és főleg mindenki fölöttinek képzelően jár, hogy a szó alapvető környezeti jelentéstanát sem hajlandó megvizsgálni, mert kizárólagosságot követel a hangtanának.
".....Teljes bizonyossággal közölhetjük, hogy az ősember előbb sütött, mint főzött. A pirítás, pörkölés nemcsak a húsféléket tette porhanyóssá, ízesebbé, hanem a különböző magvakat, növényi terméseket is. A pattogatott kukorica, a sült alma és sült gesztenye, a pörkölt mandula még ma is őrzi és idézi a konyhaművészet őskorának kezdeti lehetőségeit és technikáját.
És mikor kezdtek el főzni?
Az újabb kőkorszakban, amikor már volt miben. Ugyanis ekkor készültek az első agyagedények. Ezek azonban még nem voltak tűzállóak, közvetlenül a tűzre téve megrepedtek. Ezért a főzés legősibb módja az úgynevezett "köves főzés". Lényege az, hogy az edénybe, a főzésre előkészített vízbe forró köveket dobnak, s ezeket addig váltják, míg a folyadék felforr. Ezt az ősi főzésmódot őrzi az erdélyi magyaroknál használt kövesztés szó.
Az újabb kőkorszakban a sültek helyére a növényi főzetek léptek. A pusztán növényi termékekből készült levest a magyar ember tréfásan árva, rongyos, kódis, betyáros levesnek nevezi. Ínséges időkben azonban még ma is fontos az efféle ősi főzeteknek a szerepe......."
A TESZ nem minden ! Sőt egyre HIBÁSABB a kognitív szemlélet tükrében !!!
Ha jobban FIGYELnél arra, amit mások írnak, akkor talán meg is értenéd.
Nem azt írta SAFI hogy "fa tálban felforrósítot kövek", ezt TE írtad hibás összemosással, hanem azt írta, hogy TŰZÖN FÖLFORRÓSÍTOTT és FA TÁLBA helyezett kövek....
Lényeges különbség.
Talán tudod, mi az ABÁLÁS lényege: a 80-90 CELSIUS FOKon való nagyon lassú főzés.
Ugyanennek a módszernek a zsírban történő művelete a KONFITÁLÁS.
Tekintettel arra hogy régen nem voltak hűtőgépek, a húsokat például ekként ELŐRE megpuhították, úgyszintén 80-90 fokon, 4-5 órán át ( kacsacomb, kacsamel, disznúhús) , aztán a megsült húsokat egy edénybe téve rájuk öntötték a kihűlt zsírt, ---amiknek a becsületes magyar neve a LESÜTÖTT HÚS volt.----és légmentesen lefedték. FÉL évig is eltarthatók voltak így a húsok füstölés és kiszáradás nélkül, ráadásul a hús visszamelegítve ugyanolyan élvezetű volt mint a frissen sült.
Ma a gasztronómia sorban hozza vissza ezeket a régi bevált módszereket, mert az ételek messze jobb minőségűek és élvezhetőbb ízűek, mint a fagyasztottból készültek.
Nem is fogja. Az ilyen szavaink igazolják nyelvünk ősiségét.
Tűzben követ izzitottak, faedénybe vizet tettek, ebbe rakták az izzó köveket és fölé a főzendőt. Bizony. Fából készült fazékban is főztek, sőt ez a főzési módszer ma sem ismeretlen a világban, sőt a földbe ásva is főznek még ma is hasonló módon.
Vagyis a kő közvetítette forróságot, így "kövedt" meg a szalonna például, sőt hozzáteszem, hogy ismeretlen erdetű "kövér" szavunk is eredhet innen, mert pl. a szalonna főzés közben megduzzad-kövéredik- és a szalonna önmagában is a hízottság, kövérség jelképe.
:-)))
Nagyon sok ilyen szó van/létezik, amely igazolja nyelvünk ősiségét.
Írod: Mellesleg lényegesen többet kellene foglalkoznod az "ikes" igékkel!
Igen, tidom hogy miket írtam.
S itten van a lényegi különbség a kétféle vizsgálati módszer között, ezért érzed szorítóan feszítónek, kényelmetlennek és perverznek az okolásaimat, mert a kétféle ideológia a helytelen oldalon ilyent jelent: valami nem talál (stimmel), és valami nagyon nincs rendben. Ez érthető. Viszont életértelemszerűen meg vagytok győződve a TAN faktum létéről, minőségéről, ezért triviális Számotokra, hogy a hiba a túloldalon van. Ez szrönyű érzést kelthet. Jobb esetben a Te reagálásod, rosszabb esetben a legvadabb vagdalódzások az eredményei.
Tudom, hogy nagyon keveset tudok. De azt is: még nem "fogtak meg" anyanyelvemen-s nem is fognak. Persze ez nem az általatok tanult szaknyelv kategőriája. Ez - kérlekszépen - a magyar nyelv.
Egyet nem figyeltek - és elnézést, ha sértő a többesszám (előre megmondtam, hogy opponensem leszel, lapozz vissza) - A szó nem más, mint a fogalmak megjelenési formája a Földön használható levegőrezgetéses módszerrel. Mit gondolsz: más élőlények nem használnak ilyent - a saját igényeik szerint. De igen, használnak.
Tehát az, hogy egy "megállapodott állapot" ezen rendszer alakját vizsgáljuk - ráadásul egyrészt szűkített merítéssel, másrészt kiagyalva, hogy ez eredetileg valamikor hogyan HANGOZHATOTT?; ez Uram helytelen - főleg akkor, ha ez ellentmond a rendszer saját logikájának, mely viszont kimutatható.
Mit tud kezdeni a nyelvtudomány a magyar népnévvel, és mit a szabar népnévvel ?
A "faizás"... tökéletesen idegen, a magyarban nem használatos... és magyartalan, és értelmetlen... van még valami?
A FAIZÁS nem idegen szó. Mint már többedszer is kifejtetett: MAGYAR SZÓ az alapja, magyar képzőkkel.
Ha idegen szó, akkor illene megmondani MELYIK NYELVBŐL is jött.
Ha meg nem jött, mert tükörfordításnak mondják, egyértelműen NEM IDEGEN szó.
Arról, hogy Neked IDEGENÜL HALLIK, az más dolog, ( mondhatnánk: egyéni szocprobléma.) tudományos szempontból érdektelen.
KI DÖNTI el ( KINEK áll jogában bármikor és bárhol is eldönteni) hogy mi magyartalan és mi nem ??? ( Senkinek !!!! Még az Akadémia részéről is csak AJÁNLÁSOK vannak egy közgondolkodásban EGYSÉGES szóhasználatra, de NEM TÖRVÉNYEK !!! Szép is lenne !)
Az értelmetlenség szavával is bajok vannak. Éppen ezért van az etimológia, hogy a ma már nem divatos és használatos szavaknak megmondja a jelentését.
Újra csak azt mondhatom: Attól, hogy Te nem ismered ezt a szót, a szó használatának korában ezzel semmi baj nem volt. AKinek kellett, nagyon is ismerte és használta. Nagy hiba a JELEN állapotból kivetítve bármilyen véleményt mondani.
Ha a Te logikáddal dolgoznánk, akkor az ÁLLADALOM (latin STATUS magyarítása) is ugyanarra a sorsra jutna általad, holott legalább 3-4 emberöltőn át volt használatban, miután kiszorította a rövidebb ÁLLAM szó.
Igen, az. Viszont hogy kinél, azt aki olvasm az láthatja. najával kitárgyaltátok a faizást, ami ha tetszik, ha nem bizony:
először is létezett, arra használták, amire Czuczorék értették,
másodszor pedig édestesvére képzésileg a tapiz, bakiz, koriz, etc igéknek, a naja által levezetett módon képezve.
Nem is hozta Ő másért, minthogy bemutatni, hogy a fa - nem mint szó, hanem mint fogalom (ha érted mit akarok mondani)- igenis ugyanúgy alapja más szó, szófaj képzésének, mint bármi a magyar nyelvben. Példa ez arra, hogy eredeti témánk a fazék szintúgy képződött szó, mint a képzék (fn) a jegyzék, a toporzék (fn), a szelezék,(szélezék), az ázazék, vagy ázalék. Gyakorlatilag azonos ez az -ék képzővel. a "z", "l," stb. belső képzőnek nevezett Czuczoréknál is.
Állításom bizonyítására fogalmilag analógia a fazekas szavunk, valamint a kövesztett szalonna, aminek megtippelését elegénsan mellőzted: Nos, ez az abált szalonna másik neve. Eredete visszanyúlik az általam leírt fa-edény (fazék) használatához, mikor a felforrósított követ helyezték be forralni a vizet a szalonnát tartalmazó fa edénybe, és így állították elő ezt az ételt. (Az abálás is a bizonyos ideig, de nem teljes megfővésig való főzést jelenti)
szvsz. (mindenetre szerintem megalapozottabb, mint egy más nyelvben üstöt meg lábost jelentő, és még csak alakilag sem találó szót hozni alapnak, mikor nekünk azokra a fogakmajra teljesen más szavaink vannak)
Visszatérve az alaptémára, ezek szerint a "fázik" szónak mindehhez semmi köze, az összeboronálási kísérlet mulatságos, de semmiképpen sem megalapozott.
A dolog mint a TESz kritikája pedig eleve azért nem jöhet számításba, mert ha ezzel a szóval kapcsolatban az érvelők hoznak is valami kínkeserves értelmi összekapcsolást, a szó eredetét egyáltalán nem taglalják, azaz egy ismeretlen eredetű szóval magyaráznak egy másik "ismeretlent...
A faiz szót senki nem akarta összekapcsolni ezen alakjában a fázni igével.
A dolog mint a TESz kritikája azért jöhez számításba, mert nem alaki, hanem értelmi - azaz fogalmi - nyomkeresést folytatunk (én legalábbis), ami ideológiájában más, mint a fu. gyakorlat. A magyar nyelvben keressük a szó létrejöttének logikáját (én legalábbis)
Az, hogy - időben - honnan ered: megállapíthatatlan legtöbbször. A Fu. sem tudja, csak elméletet gyártott (mivel agyban született, agyalmánynak is nevezhetjük :)) )
