Az amatőr kamerák közül a turistagépeken eleve nem szokott manuális zársebesség és idő lenni.
Nekem még soha nem volt profi kamerám, nincs is igényem rá, ennek ellenére nem találkoztam még olyan digitális kamerával, amelyen ne lett volna manuális beállitási lehetőség. Persze tisztáztuk, hogy van ilyen, jó is hogy van, csak ez a "szokott"....
Láthatóan sokkal jártasabb vagy nálam a kamerák történetében, mint én, ezért örömmel okulnék a műszaki múzeumban kalandozva erről a nagyon érdekes témáról is, de ha trendről beszélünk, hagyjuk a múzeumot, menjünk be egy media marktba, és nézzük meg, hány amatőr készüléken van vagy nincs manuális beállitási lehetőség? A felejtős funkcióról már nem is bezsélve.
Fényképezőgépek tömege működött úgy, hogy ezeket be lehetett állítani, de kikapcsoláskor szándékosan elfelejtették a speciális beállításokat, hogy nulláról induljon minden bekapcsoláskor: a lehető legáltalánosabb üzemmódból.
Mégegyszer mondom, történeti ismeretek hiján, talán nem fogalmaztam helyesen, amikor a trend valahai létezését vontam kétségbe. Én csak azt vitatom, hogy ez a trend tudatos és felhasználóbarát lett volna a gyártók részéről. Minden jel arra mutat, hogy ha volt ilyen, inkább műszaki korlát volt, és ebből fakadó használhatósági hiba van mögötte. Az ilyen gépek "tömegeinek" létezését tehát nem vitatom, bár nem láttam e tömegeket. Szerencsére nekem, idős szüleimnek és kiskorú gyermekeimnek már nincs és nem volt ilyen kemerája, amelyik felejtette volna a felsorolt beállitások (pl vaku ki/be) bármelyikét. Gondolom digitákis gépekről beszélünk: analóg gépen nem is tudom hogy volna megoldható e "ficsör", azaz bármely beállitás felejtése. Csak azt mondom, hogy ez nem volt, mert nem lehetett ficsör, ez egy használhatósági hiba, és a Minoltás példa is ezt erősítette meg inkább mint cáfolta - mint ahogyan az is, hogy a "felejtés" a speciális funkció, amit megfelelően szolgál egy erre hivatott "reset" gomb, ahogyan ezt korábbi hozzászólásomban már én is jeleztem.
A felhasználók nagy része gyűlölte, ha túl sok mindent lehet állítgatni, és a dolgokat "úgy" lehet felejteni....a júzerek nem több beállítási lehetőséget szeretnének, hanem kevesebbet.
Ez megint egy vitatható általánosítás. A juzerek nem kevesebb beállitási lehetőséget akarnak, hanem azt a néhányat, amire szükségük van. Az a gond, hogy nem egyféle user van, nem is kettő (amatőr-profi) hanem rengetegféle, ennél is több felhasználási mód, amit néhány presettel lehetetlen lenne lefedni. Ez lényegében minden többfunkciós termék problémája, a tömegtermelés korában a gyártók nem vagy alig képesek egyedi megoldásokra. Éppen ezért kapott az utóbbi időben nagyobb hangsúlyt a testreszabhatóság, azaz az egyéni és speciális beállítások, és ha ezek nem őrződnek meg stabilan, az nyilván szembe megy ezzel a trenddel. A "nyomkodós" digitális interfészeken (mint amilyen a legtöbb MD-é volt), egy többszintű menüben pedig ezeknek ahogy a beállítása, ugyanúgy a megjelenítése és megváltoztatása is problémás, azt elfogadom, hogy talán emiatt dönthettek a felejtés mellett, de előny ebből még nem lesz.
Egy dolog biztos. Azok a minidisc készülékek, amikről itt szó volt, többnyire amatőr készülékek még akkor is, ha a százezres árkategóriába tartoznak.
Ennek némileg ellentmond az, hogy éppen professzionális felhasználók -rádiósok - tartottak ki legtovább az MD mellett. Mindemellett, ezt nem vitatom, de mivel az asztali készülékeket említetted, adódik a kérdés, volt e egyáltalán profi MD walkman a piacon, vagy a minidisc hordozható verziója eleve amatőr termék?
El tudunk e képzelni olyan professzionális felhasználót, aki terepen (koncerten, erdőben, színházban stb) szeretne a lehető legjobb minőségű hangot felvenni, majd ezt kényelmesen szerkeszteni és arhiválni, anélkül, hogy egy szervizkocsin maga előtt tolna egy asztali MD-t, vagy hetvenkettőt kellene klikkelnie egy ötbetűs cím beállításához? Lényegtelennek tűnhet a kérdés, de én azt gondolom, sokkal inkább a felvételkészítés és a filekezelés kényelmetlensége az, ami betette a kaput az MD-nek, már akkor,amikor a flash alapú profi digitális hangrögzítők még el sem terjedtek a piacon. Hogy ebben a tartalomszolgáltató ipar aknamunkája milyen szerepet játszott, kérdéses, de ha a termék kézzelfogható hátrányaiban is mindenki előnyt látott volna, sokkal nagyobb karriert futott volna be...
"Továbbra is tartom az ajánlatomat, hogy konkrét termékcsaládokon keresztül (máshol) megmutatom: amatőr készülékeknél trend az automata működés és a speciális beállítások felejtése."
Mutasd meg, őszintén kívácsi vagyok rá, de emlékeztetlek, csak a speciális beállítások felejtése terén vitáztam, az automata működés amatőr készülékeknél nyilván előny. És hol máshol?
Ez egy nagyon érdekes történet, de a vitás kérdést illetően, -azaz ficsör vagy bug, ha a manuális (vagy bármely) beállítás paramétereit a készülék kikapcsolás/üzemmódváltás után elfelejti nem bővelkedtél érvekben, attól eltekintve, hogy Te egy elrontott sorozat miatt, amikor egy kritikus paramétert hagytál változatlanul, ezt érzed biztonságosabbnak. Én meg pont fordítva jártam gyakran, hosszas munkával beállítottam az MD-t, bemértem a felvételi szintet, majd elfelejtettem, hogy discet/elemet cseréltem, és ment a levesbe az egész felvétel. Hirtelen más terméket példaként nem is tudnék felhozni a háztatrtásból, amelyik így viselkedik, szerencsére félamatőr (bridge) fényképezőgépem megőrzi az utolsó manuális beállítás értékeit akkor is, ha közben csinálok egy közeli portré ellenfényben-t, különben már attól idegbajt kapnék, ha a vakut, amit sosem használok, állandóan ki kellene kapcsolnom, nehogy egy nálam is amatőrebb meg kikapcsolva felejtse, amikor nem is akarta.
A magam részéről továbbra is fenntartom, hogy ilyen elv, miszerint hasznos az, ha szándékosan többlet munkára kényszerítik a felhasználót, azzal, hogy az általa beállítottakat nem jegyzi meg az eszköz, nincs, és nem is volt, ez legfeljebb műszaki korlát lehet.Egyáltalán nem vitattam viszont, hogy az automata és manuális funkciók adagolását ne határozná meg a célcsoport. Hogy a fenébe ne. Egy pillanatig sem vitattam, hogy egyes felhasználóknak a csak automatikus funkciókkal bíró eszköz hasznosabb lehet, mint a nagyobb konplexitás árán elért jobb minőség.
De egyre kevesebben vannak az ilyen felhasználók. A kodak kamerával készült képen minden egyformán homályos volt, piros szemű embereket lehetett vele fotózni öt méterről., és kész. Az egy gombnyomás-ról, meg annyit, hogy be kellett állítani rajta a filmtípust, ha ezt elcseszted, akkor a biztonságos automata mód sem védte meg a sorozatodat a bajtól. A többségnek akkor ez bőven megfelelt., de eltelt 40+ év. Mit szeretne ma a többség? Mi számít átlagosnak? Mari néni és Józsi bácsi nem paparazzi, de nem akar piros szemet a gyerekének, szeretné, ha a színek hasonlítanának az eredetiekre, és nem csak a nappal a hátukban , hanem minumum egy világos szobában is felismerhető alakokat fényképezni. Elérhető lehet ez egy gombnyomással? Elég nehezen.
Nem véletlen, hogy az általad is leírt programmódok megszülettek, és úgy látszik, ezek sem fedik le a teljes világegyetem fényviszonyait, amivel egy túrista szembesülhet, ezért szinte minden gépen van valami (a célcsoporttól/árkategóriától függően csökevényes) manuális lehetőség.
Ugyanakkor ahogyan az automatikus funkciók csiszolódnak, kevés már az olyan profi gép, amely ne lenne átállítható valamilyen egyklikkes quick and dirtymódba. Nem vitatom, percig sem, hogy a hangsúlyok minden típus esetén változhatnak, de az furcsa lenne, ha a működési elv (tehát hogyan viselkedjen a masina egy funkcióváltás után) az árcédulától függene.De maradjunk csak a preseteknél. Tényleg örülnének e a túristák, ha a tájkép vagy szülinap funkciót minden egyes (akár automatikus) kikapcsolás után aktiválni kellene a gellérthegy megmászása /petike szülinapi zsúrja során? Azért is merem állítani, hogy nem, mert számos gépen ezekre egyre inkább megfogható interfészeket terveznek (pl egy forgatható gomb), ami az elfelejtést per def megakadályozza , nemcsak a gép, de a felhasználó sem felejti el, mert akár kikapcsolt állapotban is vizuális visszajelzést kap az aktiv üzemmódról, és ennek a jelentőségét nem lehet eléggé hangsúlyozni. Talán Te sem rontod el a teljes sorozatot az úgyfelejtett spot fényméréssel, ha egyértelmű visszajelzést kapsz róla, hogy milyen módban vagy (pl egy ikon a keresőmezőben). Nem véletlen, hogy kihalóban a pityegtetős digitális kontrollok, amelyeket tényleg csak expert vagy ritkán használt funkciókra tartanak fent, és egyre több eszközön jelnnek meg a jó öreg tekertyűk, potik és rádiógombok. Ezekről valahogy könnyebben lejön, hogy mi az aktuális állás, mint a hatszintű menü legaljáról kiolvasva.
Vegyük észre, hogy a manuális beállításokat használónak is pontosan ugyanez az igénye: hadd döntse el ő, hogy mikor akar témát/üzemmódot/stílust váltani, mikor ért véget a buli/kirándulás, és ez nem szükségszerűen a készülék kikapcsolásával következik be. Nem vitatom, szükség lehet egy határozott mozdulattal lesöpörni az asztalt, erre való a reset funkció a munkafolyamatbanVisszatérve az MD-re :utolsó MD-m, egy MZ-910, amelyiknek fénykorában már az mp3 discmanek korában - 90 e forint körül volt a listaára, amatőr vagy profi masinának minősült-e vajon? Én legalábbis profinak tartottam, és éppen ezért zavart, hogy egyes helyzetekben nem profihoz méltóan viselkedett. Azt még nem is említettem, hogy semmilyen automatikus mentést nem végzett, ezért pl egy menet közben kifogyott elem automatikusan a felvétel halálát jelentette.
Ez a készülék preseteket (pl koncert előadás stb) egyáltalán nem tartalmazott, de ha lett volna ilyen, akkor is elvártam volna, hogy ha alapvetően koncert rögzítésre használom a gépet, akkor ne álljon vissza az általa önkényesen választott gyári beállításra, arról már nem is beszélve, hogy ne nullázza le a felvételi szintet minden egyes leállásnál. Ha akkor tudom, hogy ez nem egy véletlen tévedés, hanem egy tudatos funkcionalitása az amatőr készüléknek, valószínűleg nem az lett volna az első gondolatom, hogy egy drágábbra upgradeljek, annál is inkább, mert az új csoda, a Hi-MD, még ennél is fapadosabbnak tűnt. Már nem emlékszem, mi volt a bajom a rádió ennél korszerűbbnek számító Hi-MD-ivel, talán gyengébb ATRAC-ot használt, vagy nem volt mikrofon érzékenység szabályozás? Vagy nem volt mikrofon (erősített) bemenet, csak line in? Nem volt háttrévilágítás a kijelzőn, és sötétben használhatatlan volt? Ki tudja, milyen funkciót korlátoztak le a felhasználók legjobb barátai, a Sony mérnökei vagy a zeneipar démonai -néhány további ezresért a Hi kategóriában... Ami az utóbbiakat illeti: nem szeretnék az ördög ügyvédje lenni, de ha igaz az állításod, akkor meglepő, hogyan játszhatta ki éberségüket a legutolsó, immár full funkcionális Hi-MD, és miért tűrik a minden kényelemmel felszerelt SD-s rögzítők terjedését. Talán a zoom , a tascam, vagy az edirol keményebb ellenfél, mint a Sony volt?
Innentől persze érzem, hogy magamat ismétlem, ezért nem győzködök tovább Én azzal is beérem, hogy ma már nem is találok a környezetemben egyetlen eszközt sem, amelyik ilyen felejtős elvek szerint funkcionálna. Számomra ez evidens, másnak meg nem, kész ez van. Ezt a vitát amúgy sem mi fogjuk itt eldönteni. Én pedig hozzád hasonlóan sokáig tervezek még MDt használni, mivel eszemben sincs csak azért venni egy kihalt formátumban dolgozó, de továbbra is méregdrága kütyüt, hogy végre veszteség mentesen tárolhassam digitálisan az eleve digitális felvételeimet, amiket már egyszer hosszas melóval bedigiztem. Iinkább ha nagyon kell, hallgatom őket, az asztali MD-n. Amely pedig arra a célra továbbra is nagyon megfelel, hogy felvegyek, majd letöröljek érdekesnek tűnő rádióműsorokat.
Lehet nekem azért működött a sztereó keverő W7 alatt, mert Realtek hangkártyám van, és annak a használati utasításában benne van, hogy hogyan kell engedélyezni, és akkor ez a típus támogatja ezt.
A zene mindenkié, ezt soha sehogy nem fogják megszüntetni.
Ha esetleg teljes kontrol alá vennék az intenetet akkor visszatérünk a régi módszerekhez. Leveleznek majd egymással az emberek és levélben fognak csere-berélni. 30 évig müködött igy az "underground" zenei élet.
Nekem van sztereó keverő W7 alatt, csak elő kell csalogatni ügyes módon. Jobb klikk a hangszóró ikonon a tálcán > rögzítőőeszközök > az ablakba jobb klikk > letiltott eszközök megjelenítése, és ott tutod engedélyzeni utána.
Nem akarom elvinni az MD topikot, ha van valahol egy vitafórumod, szívesen bemutatok részletesen tizenöt terméket (ka kell, többet is), ahol kifejezetten szempont volt, hogy ne legyenek manuális beállítások, vagy a rendszer ne jegyezze meg azokat.
Nyugodtan sorold fel itt, kőszintén érdekel, és amekkora itt a pörgés, nem hiszem. hogy bárkit zavarna. Ráadásul abszolút ontopicnak tartom.
Azt is meg tudom mutatni, hogy ez hol és miért volt termékfejlesztési elv, elválasztva a professzionális készülékeket az amatőr vonaltól.
Igazából nem azt vitattam, hogy egy magasabb kategóriában kötelező kényelmi funkciót hogyan vonunk el az olcsóbb kategóriájú termékből, rendszeresen csinálunk ilyet. Azt bizonyítsd be valahogy, hogy ez az amatőr felhasználóknál előnyként és nem (elviselhető) hiányként jelenik meg.
A windows butítása úgy jön ide, hogy te állítottad szembe a számítógépes hangrögzítést és -feldolgozást az md rendszerrel, mint olyat, ami messze túlszárnyalja az MD világ lehetőségeit,
Nem, csúsztatsz, mert én csak a feldolgozásról beszéltem. Nyilvánvaló, hogy egy célhardverrek terepen egyszerűbb rögzíteni, a feldolgozás és szerkesztés viszont szerintem már az MD-n is halott ügy volt, egyszerűen a korlátozott méretű interfész miatt, és a korszerű rögzítők fejlesztői sem erőltetik. Lehet, hogy egy hozzád hasonló rutinróka már csukott szemmel is végigklikkeli egy hatórás anyag megvágását, ami azért nem két perc, hanem lehet többnapos munka is lehet, de nem hiszem, hogy a többség ezt választaná egy 21" -es display-el vagy akár egy lejárt szavatosságú 2G-s processzorral versenyben, amivel egy splittelés nem tart 30 másodpercig.
Ami a hátteremet illeti, nem vagyok tech geek, MD-t élő koncert felvételekre használtam (néhány kering belőlük akaratomon kívül torrentoldalakon, pl valakinek kiírtam CD-re az utolsó Illés koncertet a szigeten) valamint több évig ment egy riportműsorom a Civil rádión, az interjúkat MD-vel rögzítettem és PC-n vágtam meg. Vistát sosem használtam, a windows beépített felvevőjét sosem használtam, szerkesztésre a mai napig XP-n használok egy audition nevű tökegyszerű szoftvert, amit bundle ban adtak valami hardverhez.
PC-n egyébként külső forrásról felvenni sosem próbáltam, csak macen (az MD-grabbelést kivéve, ami analog felvételnek minősül) de azt észrevettem, hogy szemben a korábbi legolcsóbb hangkártyákkal, a maiak nem képesek egyidejűleg felvenni és feedbacket adni (pl fülhallgatón hallgatni) az éppen rögzített felvételt. Ez már az MD grabbelésnél is idegesített, hogy nem hallom, mit játszom át. Na erre való egy 24bites külső hangkártya, ilyenből egy régebbit ma már 5-6 ezer forintért hozzádvágnak (edirol)
Ami a második hozzászólásodat illeti, abszolút nem érzem kegyeletsértőnek, ha az MD érdemeinek méltatása mellett ismert használhatósági korlátait is megemlítem, mert szerintem nem annyira a hétszünyű zeneipar, hanem ezek a korlátok ásták meg a termék sírját, és ebből a (felhasználói) szempontból teljesen mindegy, hogy ennek tudatos fejlesztési koncepció, vagy tervezői slendriánság volt az oka. Béke poraira, csodálatos felvételeket köszönhetek neki, de nem felejtem el, mit össze kinlódtam vele, amíg ezek elkészültek.
Bocsánat, talán elragadtatttam magam, most így visszaolvasva túl agresszívnek tűnik a hangnem - Nem felháborodva vagyok, hanem csak meglepődve. Tényleg nem találkoztam még senkivel, aki az MD-t a gyakrorlatban használta, és ne zavarták volna ezek az alapvető használhatósági problémák.
Nem ismerem részletesen a Lumix-termékeket, a volt barátnőm igen alap Lumix fényképezőgépe volt a kezemben, és azon is volt manuál mód - nem emlékszem, hogy működött, de egy cigisdoboz méretű gép nyilván az automatikus beállításokra volt kihegyezve. Azt viszont elképzelhetetlennek tartom, hogy ha manuál módba váltasz, akkor a következő bekapcsolásnál visszaállt volna valamelyik preset programra, azaz például egy hosszasabb standbynál, minden automata kikapcsolás után be kellene pöccentened a manual módot, ilyen egyszerűen nincs, egyedül az MD tudta ezt..
Azon kívül, nehogy már megmagyarázd, hogy bármely terméken a hosszasan kitökölt manuális beállíítások elfelejtése nem bug, hanem ficsör? A windows butítása meg hogy jön ide?
Ami az MD-t illeti, automatikus felvételi szint szabályzással próbáltál valaha élő felvételt készíteni? Milyen lett?
Az amatőr fényképezőgépek is támogatják és megjegyzik a manuális beállításokat, ez az elv, amiről beszélsz, egyszerűen nem létezik. És ne monmdjad már, hogy egy használhatóbb eszköznek a hangminőség látta volna kárát, ennyire elfogult nem lehetsz.
A szerkesztéssel kapcsolatban pedig olyan érzésem van, soha az életben nem próbáltad egy olcsó (vagy drága) programmal egy digitális anyagot szerkeszteni, különben nem mondanál ilyet. Kb mintha azt állítadnád, hogy írógéppel, meg hibajavító festékkel gyorsabban és pontosabb tudsz dolgozni mint szövegszerkesztővel, mert ahhoz több áram kell. A te MD-d akkuja egyébként meddig húzta fénykorában? Ha tovább mint a laptopodé, akkor sürgősen cserélj akkut.
Mint fejlesztő, úgy érzem, jóindulatúan, de kicsit talán naívan látod ezt a kérdést. talán nem a designer ötlete volt a dugaszolás, dehát a szoftverhibákért se személyesen a Nagy testvért szokás szidni, hanem bennünket, a sötét oldalt aljas anyagi érdekből szolgáló fejlesztőket, akik pontosan a Nagy testvér szándékai szerint specifikáljuk a terméket.
Nem tudom, ezt nekem szántad-e, mert nem igazán látom az összefüggést az én bánatommal...
Nem hiszem (sőt, TUDOM, hogy nem) a tervező ötlete volt a korlátozás.
Mint fejlesztő, úgy érzem, jóindulatúan, de kicsit talán naívan látod ezt a kérdést. talán nem a designer ötlete volt a dugaszolás, dehát a szoftverhibákért se személyesen a Nagy testvért szokás szidni, hanem bennünket, a sötét oldalt aljas anyagi érdekből szolgáló fejlesztőket, akik pontosan a Nagy testvér szándékai szerint specifikáljuk a terméket.. Ezért kell by design a digitális jel analog kinyeréséért hátrabukfencet kell csinálni, és még ennek a lehetőségeit is igen lassan adagolták, de az jól látható a termék fejlődésében, hogy éppen ez volt a fejlesztési koncepció: a minidiscet nemcsak mint digitális felvevő eszközt szerették volna látni, hanem mint egy új standard formátumot, és mindent elkövettek, hogy nehezítsék a kompatibilitást más adathordozókkal. Eszerint a mindisc felvevő by design arra való, hogy minidisc lemezre vegyél fel vele bármit (élő zenét, cdt, stb) amit aztán minidisc lejátszón lejátszhatsz és pont. Miközben a terméktervezés történetében szinte minden szerencsétlenül járt formátum a kompatibilitás hiányán bukott el.
Szerintem azt látni kell, hogy ezt a koncepciót nem vették be tömegesen a felhasználók, a fejlesztők (és nagy testvér) pedig elmentek amellett, hogy mintegy "mellékesen" kifejlesztettek a hordozható kategóriában világverő hangfelvételi technikát és az mp3 nál nagyságrendekkel jobb minőségű tömörített formátumot. Mindezt kb 20 évvel a mai még mindig tökéletlen olcsóbb digitális felvevők előtt. Mire meg az RH1 nagy nehezen megszületett, már lett ilyenből megfizethető áron egyszerűbb és könnyebben kezelhető megoldás, így ez lényegében tényleg csak arra jó, hogy átmentsd a kollekciódat az újabb generációs eszközök számára.
Jójó, elismerem, a Zoom H4n felvételi minőségét még ma is a régebbi MD-imhez mérem. A 24bites waw papírforma szerint naná, hogy szebben szól, mint az attrac-S-ben készített felvétel, csakvalahogy az a fényesség, az a dinamizmus, az a szép ződ gyep... talán csak annyi, hogy már nem tökölök külső mikrofonnal (MDnek per def nem volt belső), egy 100-as skálán állitom a felvételi érzékenységet, inkább alálövök, majd kihúzzuk, bírja a 24-bit... jól is szól, csak
Nem szép ilyet a sírnál felemlegetni, de mielőtt egekbe magasztalnánk a halottat, eszembe jut, hogy naponta anyáztam a fejlesztőket azért is, hogy minden egyes felvételi beállítást elfelejt a kütyü egy sima ki-be kapcsolásnál. Ami meg a szerkesztési funkcionalitást illeti, ez a digitális rögzitőknek sem erőssége , de azért az is teki a talpán, aki azon a minimalista interfészen jobban szeretett szerkeszteni, mint akár a legfapadosabb ingyenes waw editorral..
A zenei/kiadói lobby legnagyobb ostobasága volt, hogy nem karolta fel az MD-t NAGYON KOMOLY támogatással.
Mivel az MD-nél kiválóan működik a másolásvédelem, HA AKARTÁK VOLNA lehetett volna más és más digitális másolásvédelmi biteket alkalmazni a gyári felvételeknél és a saját felvételeknél.
Elérték az idióták, hogy megölték ezt a kiváló rendszert, helyette megkapták a nyakukba az MP3-at, a FLAC-et, az APE-t, amelyeknél ellenőrizhetetlenül, az eredetivel teljesen megegyező minőségű klón-példányok milliói keringenek a neten.
Az MD-nél legalább egy eredeti, fizetett példány kellett hozzá, hogy másolható legyen a gyári tartalom 1 példányban. Ez nem volt elég jó a pénzéhes bandának.
Most megkapták a nyakukba a nevezett formátumokat, amelyeknél még az adott országban sem szükséges, hogy legyen akárcsak egyetlen teljesen eredeti példány, a netről levéve korlátlan példányban reprodukálható bájtról-bájtra pontosan az eredeti anyag.
Egy 2 TB vinyóra 2800 MD lemezt tudok learhiválni 20 ezer forintért. Ha 3 évente átmásolom uj vinyóra és mindig van 3 HD-s példányom akkor is töredékért tudom biztonságosan arhiválni az egyedi MD felvételeimet.
Az eredeti MDből meg csak 1 db van.
2 TB kapacitás MD-ből 300 Ft-os lemez áron kb 850 ezer Ft.
A felvételek meg akkor vesznek el, ha nincs rendesen katagolizálva. Tudom, mert a többszáz arhivált MD-m csak dobozokban van és soha se találok semmit MD-n. Mig DVD-n arhiválva már minden szépen katalogban van, excelből kiszedem és hip hop meg lehet hallgatni.
Anno 98-ban 65ezerért vettem Ausztriában egy MZR50-es. Ma kb. ugyan ennyiért kapok egy digitális rögzitöt (Marantz PMD620, Sony M10), csak épp 13 év alatt a ma 65 ezer nem annyi hanem kb 200 ezer :)
A 90-es években a magnókazetta után tényleg alternativa volt, de elhaladt mellette a világ kb 5-6 éve.
Ez mind szép és igaz, hozzátéve, hogy azt az egyszerű requirementet figyelembevéve, hogy a lehető legjobb minőségben felvett digitális jelet a lehető legegyszerűbben és veszteség nélkül szerettük volna kinyerni az eszközből, talán a technikatörténet leginkább felhasználóellenes termékével állunk szemben - az MZ-RH1 kegyes megjelenéséig.
Ja, és egérirtást továbbra is vállal özvegy Varsányiné, minidisc hardver gyártást meg a Tascam! :)
Magyarországon nem nagyon láttam ilyen boltokat, készüléket és üres lemezt is alig lehetett kapni, a készülékek pedig annyira hiányoztak a magyar boltokból, mintha tilalmi listán lettek volna. Laktam Franciaországban, ott egy időben eléggé belépett az MD a kazetta helyére, a gizmóbolltokban is olyan hordozható kütyüket adtak, amikben MD volt a kazetta helyén. A lemezboltokban is kialakult a műsoros MD sarok, bár a mérete még a legnagyobb médieboltokban (már nem is emlékszem a nevükre) sem volt nagyon nagy. Ott biztos van érzékelhető forgalma a műsoros lemezeknek is.
Egy MZ-RH1-et használok nagy megelégedéssel. Leginkább felvételre, ezért érzékenyen érintett, hogy megtört a mikrofonom (ECM-CS10) kábele. Az első kérdés, hogy lehet-e ezt javítani, ha igen, hol. Ha nem lehet, akkor mit ajánlotok? Diszkrét megoldás kellene, kicsit mehetne mélyebbre és magasabbra is, mint a jelenlegi, mondjuk 50-18000Hz. Vagy ez túlzó elvárás?
Üdv. Ha érdekel vkit, van egy dobozos-újszerű állapotú /kezelési - blokk - füles stb ... /, keveset használt Sony MZ-N710 NetMD - m amit ésszerű áron átadnék, mivel nálam csak áll a dobozában. Adok hozzá egy próba lemezt, tisztító lemezt is. tel: nulla hat - 30 - huszonegy 79 nyolc negyven2 Képek mailban megoldhatóak. Köszi
Ha mondjuk egy svájci mechanikus óra karbantartását annak tekinted, akkor igen, olajos pepecselés. Valójában az eredeti keőanyagok és a bejutott szennyeződések, kopási anyagtörmelékek kitisztítása, és a megfelelő kenőanyagok bejuttatása a megfelelő helyekre. Ez természetesen nem feltétlenül olajat jelent, és a pepecselés nem pancsolást. Az órákban is sokféle kenőanyagot használnak, és a tisztítás sem egy triviális dolog. Minidisc fejmozgatást még nem javítottam, de CD mechanikák karbantartásában és újbóli életre lehelésében kezd egyre nagyobb gyakorlatom lenni. Jó érzés, mikor újra megszólal, és nem dadog, nem akadozik az egykor annyi örömet okozó, már korosodó szerkezet.
A zsírok kiszáradása, ragacsossá válása például okoz olyat, hogy a léptetőmotor finom lépéseit a csúszó szán nem tudja követni. Elakad, azokra a kis erőhatásokra már nem reagál finom mozgással. Ekkor a szervó tovább próbálkozik, egyre nagyobb erőt fejt ki, majd a megnövekedett csúszási súrlódást leküzdve a szán megugrik, és túlfut a megcélzott sávon. Ilyenkor vagy kihagyás, vagy dadogás-ismétlés következik be a CD-nél, akár az elakadt tű jelenségét is tapasztalhatjuk. Az ilyeneket már elég jól tudom javítani, de nagy munka, nagy kockázat, sok szerszám és spéci anyag kell hozzá. Ráadásul más-más anyagok a mechanikához és az optikához, és egyik nem érheti a másikat, szóval WD40 befújásával senki ne próbálkozzon :-).
köszönöm a válaszokat. persze nem tudhatom felvétel közben, hol lesz a droput, de az utóbbira tippelek, időnként hallanai nagy nyekkenést felvétel és lejátszás közben is. közben Mit értünk finommechanikai karbantartáson? Olajos pepecselés?
Lehet még a fejmozgató mechanika elfáradása, elakadása. Amikor tapasztalod a jelenséget, figyeld meg, hogy hallatszik-e valami, a szokásostól eltérő zörej. Optika, mágnes, forgó lemez, mozgó fej, elég sok a mechanika. Szerintem ha a fej nem tudja követni a mozgatási utasításokat (akad / ragad), akkor is kifuthat a memória a bepufferelt adatmennyiségből, illetve a kihagyás meghaladhatja a hibajavító algoritmus képességeit.
Ha ez a probléma, egy finommechanikai karbantartás segíthet.
Telefon:0630/7105297!!Ha valakit érdekel írjon e-mailt,vagy hívjon!
