Mióta kéktúrázom mindig és egyre jobban érdekelnek a régi útvonalak, a régi kék jelek,emlékek, a régi ösvények.
Tavaly ősszel a fiammal bejártuk a Bakonykuti-Tés szakaszt, már akkor megfogalmazódott bennem a gondolat,nekem ide vissza kell jönnöm,és meg kell néznem a Burok-völgyet,egyrészt a híre,szépsége miatt,és persze mert 1978-ig itt ment az Országos Kéktúra nyomvonala,még Rockenbauerék is ezt járták be,benne van a filmben is.
Reggel 5-kor indultam Kecskemétről,fél nyolckor Isztiméren voltam,egyik tervem az volt hogy annyira az eredeti úton megyek,hogy itt kezdem a túrát,de nem találtam igazán jó parkolót,és Bakonykuti amúgy is szimpibb volt.az első régi jel Isztiméren,innen "csak" durván 10 éve tereltek
értek én németűű,de ezt a nevet vajon honnan kapta a falu??
Bakonykutiból a mai ,már ismert kéken közelítettem a Burok-völgy felé,gondoltam a piroson majd lemegyek a mélybe,de nem így történt.Kb 500 méterrel a leágazás előtt egy sorompóval lezárt murvás útra figyeltem fel,amely levezetett a völgybe,ezen indultam neki,minél előbb annál jobb alapon,majd földbe gyökerezett a lábam!Pár lépés után megpillantottam a sziklákon egy kék jelet,ott ahol még a TUHU szerint sincs semmi,régen ezek szerint volt.Régen.Innen kis túlzással jól jelzett utakon értem le,és a jelzettség továbbra is megmaradt,nem sokkal később becsatlakozott a piros is.
az első -meglepetés- jel
sokáig ez volt a kedvencem,de jöttek újak...:-)
Azt hiszem a legjobb időszakban közelítettem meg a völgyet,a friss medvehagymaillat mindent körbelengett,ez végig is kísért az egész úton,és emellett a nyári vegetáció teljes pompája sem nehezítette amúgy sem túl könnyű utamat. Eltévedni lehetetlen itt,de szinte továbbhaladni is,egyre beljebb haladva egyre nehezebb lett az út.Egy kilométer kettőt ér ezen az ösvényen,vagy inkább hármat.Nem értettem sokáig miért vitték el innen a kéket,amellett hogy szigorúan védett természeti terület lett,de most már kicsit értem.Azért csak kicsit,mert az új útvonal szépsége köszönőviszonyban sincs a régivel,viszont sokkal-sokkal jobban járható.
A medvehagymás részeken nagyon sok hóvirág is volt,néhol egész hóvirág-mezők voltak!És mindenhol rengeteg régi kék jel,pirossal karöltve,hiába ahol az erdészet áldásos tevékenysége nincs jelen ott sok minden megmarad,és még a fák is nőnek nélkülük!:-) (nem vitaindítónak szánt mondat!!:-)) )
És hát persze dőlnek is, nagyon nehezen járható ez az útvonal, erre tényleg rá kell szánni az időt és a fáradtságot is.De megéri!
Ez ismét egy jól sikerült beszámoló lett... Dohányzás: folyamatosan erősen pozitív szintes túrákat kell nyomni, és olyankor nem hiányzik túlzottan :D Remélem, lesz lelkierőd végigcsinálni, bár visszaszokni sokkal könnyebb, mint abbahagyni, sajnos saját tapasztalatból tudom, négy hónap füstmentesség után is elég volt egyszer "félrelépni"... Túrák közben én is csak ritkán gyújtok rá, leginkább akkor, ha egy kocsmában tartok kávészünetet, a koffeint, és a nikotint egyáltalán nem tudom elválasztani egymástól. Gyaloglás közben sosem, nekem az a "jutalomfalat", hogy leülhetek, és az aznapi teljesítményemmel megelégedve elfüstölök egy szálat. Majd ha marad felesleges akaraterőd, emailben küldhetnél egy kicsit :)
Békásmegyer Csobánka Pilisszentkereszt (a PPU 16. és 14. szakasza majdnem) avagy a:
Tobacco Road
(Eric Burdon)
2011. március 20.
We gotta stop smokin', stop, stop, I mean cigarette smokin' Or else I cough myself to death.
(Jimi Hendrix: Midnight Lighting)
OFF
Soha nem dicsekedtem ezen a fórumon (sem) azzal a ténnyel, hogy viszonylag erős dohányos vagyok. Azt hiszem, a fórumon forgolódók közül csak jzp2107 és szucsati ismerte szörnyű titkomat. Túra közben általában nem gyújtok rá, legfeljebb a pecsételőhelyeken, ha többedmagammal túrázok, ott sem. Aztán egyre inkább zavarni kezdett a dohányzás. Zavar, mert úgy tűnik, apai ágon a génjeimbe vésődött a szív- és érrendszeri megbetegedések lehetőségének nem csekély tárháza. Zavar, mert hány palack jó bort tudnék vásárolni, vagy hány túrát tudnék nyélbe ütni a cigire költött pénzből. Ha feleségem hidegfejű racionalitásával gondolkodom (tuti, hogy vannak sváb felmenői ez most dicséret volt!), rövidtávon nyaralás, középtávon konyhabútor-, hosszútávon autócsere terve mehet füstbe a szó szoros és átvitt értelmében. Zavar, mert bizonyos intelligenciaszint fölött megütközést keltek az emberekben, ha megtudják, hogy dohányzom. És zavar, mert rab vagyok. Egy hatalmas páviánhím ül a vállamon, egyik mellső mancsával a cigit adogatja, a másikkal a láncaimat szorítja. A szabadságra még csak esélyt sem láttam. Kollégám, barátom, akinek lenyűgöző mind a szakmai felkészültsége, mind az európai műveltsége, paradox módon hasonló cipőben lépked. A hosszú hetet követő szerda (03. 16.) reggelén derült égből csapott le a villám. Kollégám bejelentette: péntek este óta nem gyújtott rá.
Szerda reggel óta aztán én sem.
A füstös kocsmáknak mind más a nevük. Helyünkön furcsa népek ülnek. Nem érdekli őket a szabadság, Nem tudják, minek nem örülnek,
S hogy az álmok mibe kerülnek.
(HBB: Balladás barátaim)
ON
A kissé hosszúra sikeredett bevezetés után térjünk a lényegre. Vasárnap reggel a munkahelyemen kezdtem, de 10.15 magasságában már a Stadionok megállónál öles bakugrásokkal próbáltam megcsípni a metrót sikerrel. A Batthyány téren a HÉV-et is sikerült elérnem, és 11 óra előtt néhány perccel már bűbájosan vigyorogva arra kértem a jegypénztárban ülő hölgyet, hogy az igazolófüzetemet és a túrajelentésemet lássa el valamilyen BÉKÁSMEGYER feliratú pecséttel. S lőn! Átvágtam az aluljárón, majd a békásmegyeri panelrengetegen, és a Víziorgona utcán át értem Békásmegyer-Ófaluba. A mai napig megőrizte a falusias jellegét ez a településrész. A P+ jelzés a 143. autóbusz fordulójától indul, elég emberes emelkedéssel. Ófalu határánál az ingatlanok egy része szerintem hétvégi házként kapott építési engedélyt, de nem feltétlenül úgy funkcionál.
A P sáv jelzésre térve először az ürömi országutat kereszteztem, majd egy rancsot (az udvarán pedig egy rendesen gőzölgő trágyadombot) mellőzve kezdtem el a kapaszkodást. Tettem egy kis kitérőt az Ezüst-hegyi kőfejtőhöz, szülők kisgyerekekkel fedezték fel a felhagyott bánya udvara nyújtotta vadregényes látnivalókat. Innen kikapaszkodva felszaladtam az Ezüst-Hegy 415 m magas tetejére. A felszaladás kifejezést tessék, kérem, komolyan venni. Síkvidéken valószínűleg korlátlan ideig tudnék menetelni, de ha jön a szintemelkedés, lelassulok, elfáradok, jön a hyperventilláció, a hypoxia és a látványos szenvedés. Nos, ez a mai napon elmaradt. Nem zárhatom ki annak a lehetőségét, hogy egyelőre csak pszichésen működött a dolog, hiszen a tüdő kapacitásának javulásához idő kell, de akkor is felemelő érzés volt.
kik cigarettára gyújtottak a marhavagonokban, a marhavagonokban, a marhavagonokban zötyögve a havon át a nagyapa éjszakában a magányos farmok felé
(Allen Ginsberg: Üvöltés)
Rövid kitérőt tettem a TTE (Reuma) kunyhóhoz. Az ajtaja sajnos ismét felfeszítve, bár a helyiségben nincs káosz. Egy ilyen remek környezetben fekvő, nagyon szolid komfortot nyújtó bivakhely a főváros közvetlen közelében egy, nálunk történelmileg szerencsésebb helyzetben lévő országban (pl. Burundi) sokkal nagyobb védelmet kapna. Nálunk? Néhány természetszerető lelkes idealista időnként kipofozza, aztán jóemberek ismét szétverik. Ez van.
Irány a Nagy-Kevély! És vitt a szívem, és vitt a tüdőm és vitt azért a lábam is. Idősebb rutinosabb hölgyek csoportját értem utol az első kilátópont előtt, buzdítottuk egymást rendesen. Beburkoltam két szendvicset, ittam némi vizet, és bámultam a Nagy-Kevélyről nyíló, megunhatatlan panorámát. Délről, délkeletről szinte még az arcomba lóg Békásmegyer betondzsungele, de mégis benn járok a Pilisben. Csodálatos fekvésű és adottságú város Budapest! Persze, más tulajdonságához már nem ragasztanám a csodálatos jelzőt.
Ereszkedni kezdtem a Nagy-Kevélyről, a Kevély-nyeregnél a megunhatatlan OKT fémbélyegzővel nyomtam egyet a túrajelentésembe, majd a P jelzéshez ragaszkodva tovább ereszkedtem. A P+-re térve megcéloztam Csobánkát. A falu központjában lévő kocsmába tértem, kávét, üdítőt, csokit (a Nagy-Kevélyen kimaradt a csúcscsoki) és bélyegzőt kértem. A szimpatikus ifjú hölgy mindezt a rendelkezésemre bocsájtotta, sőt, mint megtudtam, a cég kizárólagosan a turistáknak készíttetett egy bélyegzőt. Jó taktika, talán egyre több helyen rájönnek arra, hogy a betérő természetjáró az esetek nagy részében fogyaszt is. Szerda reggel óta az első kávém volt, aminek élveztem az ízét, és nem akartam mellé rágyújtani.
Éppen csak, hogy tíz elmúltam, Cigaretta füstjét fújtam, Már a szoknyák alá nyúltam.
(Deák Bill Gyula: Rossz vér)
Elköszöntem és a Z sáv jelzésen kigyalogoltam Csobánkáról. Ismét rácsodálkoztam arra, hogy milyen döbbenetesen kétarcú település, a falu Pomáz felé eső részén az egyre kevésbé élhető fővárosból kimenekülő jómódú polgárság, a falu Pilisszentkereszt felé eső részén a romatelep. A falu iskolájának a sorsa is jól jelzi ezt a kettősséget. Amíg az elmúlt két évtizedben kiköltözők beviszik a fővárosba iskoláztatni a gyerekeiket, a Csobánkai Általános Iskola országos szinten a sereghajtók között kullog a továbbtanulási arányt tekintve. Mind a magyarság, mind a cigányság figyelmébe ajánlom és nem csak Csobánkán 1990 márciusának híres marosvásárhelyi mondatát: "Ne féljetek magyarok, itt vannak a cigányok!". Meg kellene tanulnunk együtt élni. Nehéz lesz, és az elmúlt 20 esztendő eseményei sem könnyítették meg a helyzetet.
A Z sávról az OKT-ra térve, eseménymentes, de szép erdei úton értem el a Szurdokig. A hidak és az ösvény járhatóak, a tavalyi árvizek pusztítását szépen rendbe hozta a Pilisi Parkerdő és az önkéntesek, köszönet nekik. A Szurdokban jártam már néhányszor, de számomra most volt a legszebb. Robogó-zubogó patak, hatalmas sziklák, kevés ember. Békésen, nézelődve sétáltam keresztül rajta, néhány patakátkelésnél a bakancsom vízhatlansága töltött el nem kis örömmel.
Pilisszentkeresztre érve éppen egy túrázó párost értem utol, amikor óriási hangorkánnal egy kb. 20 éves Suzuki kezdett előzésbe mögöttem. Engem csak kb. fél méterre közelített meg, de a páros hölgytagjától alig 5 centire (sem) húzott el (Ne rohanj úgy, Dönci, olyan szép a táj, tudják a gyerekek, te vagy a király.). Esküszöm, mind gyalogosként, mind sofőrként az a véleményem, hogy lakott területen a lepusztult, erősen nagykorú autók pilótái életveszélyesebbek, mint a 3 literes motorú vadállatoké. Talán az a magyarázata, hogy az erősen nagykorú autó vezetője gyakran alig nagykorú. Mindenesetre a sofőr kvalitásait dicsérve léptünk be a kéktúrázó párossal a Felső Kocsmába, ahonnan a bélyegző ismét eltűnt. Kértem egy sört, a számlát a PPU füzetbe, a buszjegyet a túrajelentésbe ragasztom majd, gondoltam. A lány és a fiú is sört kértek, asszem, erdőmesterrel, esetleg unimukkal megtámogatva. Leültünk egy asztalhoz, ők pedig rágyújtottak. Istenem, éveken át erre vártam, egy sör és egy cigi mellett OKT bélyegzőhelyen kéktúrázókkal dumálni, sosem jött össze, most meg éppen nem dohányzok (nem merem leírni, hogy leszoktam).
A Dobogókő-Pomáz járat vagy öt perccel korábban állt be a megállóba, én pedig adtam magamnak egy esélyt a beérésére, és a Felső Kocsmából lerohanva sikeresen abszolváltam is a feladatot. A buszon ülve pedig
Decembertől napi egy járatot beiktattak Győrből Tömördre!!! 7:55-kor indul! Sokat segít a megközelítésben!!!
Délelőtt 10:19-kor szálltam le a buszról Tömörd autóbuszfordulóban. Innen indult az idei év első kéktúrája!
Végigtipegtem a teljesen csendes zsákutcás falucskán, benyomtam a füzetbe a stemplit, aztán hajrá! Először rossz minőségű aszfaltúton értem el Kincsédpusztát, ahol egy kicsit tartottam valami kutyatámadástól. Természetesen maximum tyúkok kapirgáltak barátságosan mellettem. No: és akkor innen elkezdődött a térképen is látható hosszú egyenes út, ami kezdetben egy jellegtelen poros traktorút volt. Két oldalt bozótsor. Nem volt kedvem még ebédelni sem leülni, majd mikor elment mellettem két, trágyát szállító traktor, ami olyan port vert, hogy jajj!
Aztán hirtelen vége a széles útnak, és egy bozótos ösvényen folytatódik az egyenes, természetesen jelzés az nyista! Pontosabban a bozótos ösvény előtt egy jobbra mutató kopottas nyíl... tehát még jó megtévesztő is... Majd újra kiszélesedett az út, és itt már jelzések is voltak. beérek az erdőbe. HURRÁ!!! Már hiányzott is. Fenyők, akácok, és tölgyek ill. bozót váltja egymást, majd vége az egyenesnek. Az Ablánci csárda mögötti réten egy vadles. A fű zöld, és rengeteg tavaszi virág! Nagyon jól nézett ki. Az út virágszőnyegen folytatódott, keresztül az Ablánc-patak """hídján""" . A csárda jelenleg felújítás alatt áll. A kapujában egy nem szabványos OKT-s ládában a pöcsét. Rövid aszfaltos szakasz, majd a nap emelkedője: hát nem vagyok edzésben. Lihegtem a tetejére érve... Visszagondoltam a Bükki és Börzsönyi emelkedőkre...
Majd újabb poros traktorutak váltogatták egymást. A vasút alatt áttipegtem, és nem néztem be a jobbos ösvényt sem. :) A turistaatlasz íáltal írt kerítést már nem kell átmászni, hisz lebontották. Majd újabb széles út. Az vadcseresznye-matuzsálem mellett értem le Szeleste szélső kertjeihez, ahol még jobbra kell fordulni, hogy a szántóföld szélén álló gótikus templom is útbaessen. Szemétlerakó mellett érek be Szelestére, ahol hirtelen azt hittem, hogy valami atomfertőzött övezetben járok... A főúton senki... Tátott szájjal nézem az utat. Két busz elmegy, aztán újabb csend... Elmentem megnézni az arborétumot, és láss csodát elment mellettem egy autó!!! Nyári szelestei látogatásomkor még napi 1600 kamiont számoltak a falubeliek... Mint utóbb kiderült elkészült a 86-os út Szelestét elkerülő szakasza! :)
Az arborétumot nem érdemes kihagyni. Kellemes lehet még nyáron is, de most is az volt. A Festetits katély terpeszkedik a park közepén.
Aztán, bár az ökör iszik magában, én mégis megittam a célsört!
Összegezve: A tájegységeket összekötő jelleg érződött a túrán, ám, ez is Országunk része, és külön öröm, hogy nem valami 10 km.-es aszfalttal oldották meg ezt anno! A jelzések jók, amíg út is van, ahol nincs ott jelzés sincs! Azért nem volt rossz túra a szép napsütésben, bár azért lehajtott fejjel köszöntem meg a Teremtőnek, hogy nem nyáron jártam végig ezt a szakaszt! talán még most is ott keveregnék, ha ki nem száradtam volna!
Azt nem tudom pontosan, merre jártatok, de nem ez a facsonk van véletlenül az RP-DDK igazolófüzetének az elején? Csak akkor a másik oldaláról fotózva és még picit jobb állapotban.
Hát, az már jó másfél éve volt :) Az volt az első gc versenyem, három óra alvás után több, mint 300 km vezetés, majd a verseny. Még szerencse, hogy a legnagyobb szintkülönbséget a gát jelentette :D
viszonylag egyszerű megoldás, hogy megnézed, hogy a kiinduópont milyen magasan van, meg a kiszemelt hegycsúcs, és kivonod a nagyobból a kisebbet. Annyit tuti kell mászni. :)
mondjuk egy kaptatósabb túranap 7-800 m-rel már elég tud lenni, ha gyötröd magad akkor, 1100-1200-t is be tudsz préselni 20 km-be, az kijön a 6 órából.
Köves-mező és Zebegény között több út van, van közte olyan, aminek azért lehet szuszogni a végén.
Hogy Lükepék Nagybörzsönyjét se feledjük, a Nb - vmilyen patakvölgy - aztán fel a Nagyhideghegyre (terasz, szép kilátás, hideg sör) - Kisirtáspuszta - Nb is jó kis körtúra lehet (kb. a Tátralátó 30, csak kimarad a Csóványos és Magosfa).
Nekem is a Börzsöny jutott eszebe. Talán még a Zebegény - Malom-völgy - Törökmező th. - Köves-mező - Zebegény is szóba jöhetne, utóbbi 2 hely között több útvonal is van, távolság és szint alapján választható.
Igaz, elég frekventált útvonalak, hétvégenként sok emberrel/kutyával lehet találkozni, aki ezt nem szereti, a Gerecse meg a Vértes nyugalmasabb talán, és nem is biztos, hogy rosszabb a megközelíthetőség.
Amúgy ha kényelmes 5-6 órát terveztek, akkor vegyetek elő térképet, vagy turistautak.hu-t (itt össze lehet kattintgatni) és számoljatok össze 12-15 km utat, ne túl sok szintvonalat keresztezve. A Carto térképen elég sok érdekesség szerepel, th-k is (bár nehéz kiszűrni, hogy épp melyik üzemel.
AMúgy Pomáz fölött pont szép a Kőhegyi th, onnan nincs messze a Vasas-szakadék (ami egy kisebb sziklahasadék, kutyával járható :) ), át lehet lötyögni a Lajosforráshoz, onnan le a Holdvilág-árokba (kutyával kerülhető a létra a jelzett turistaúton), és vissza Pomázra (ill. fordítva, hogy a th legyen inkább a végefelé.)
Börzsönyben pl. Nagybörzsöny, piros sáv Hollókő, Jancsihegy vagymi van ott szép sorban, aztán Nagyirtáspuszta és vissza Kisirtáspusztán át NB-be. mondjuk ezt nem számolgattam hány km, de 5-6 órába belefér.
Dehogynem, és arra újra üzemel majd a vasútállomás is :)
Azt az utat, aire a nagy kidőlt tölgy mellet kiértek, Avas útnak nevezik, értelemszerűen pedig, ahol a rönköket tárolják, Avas úti rakodónak. Sokan félreértették már, és keresték az erdőben a vasúti rakodót :)
Örülök, hogy tetszettek a Káld környéki erdők :) Sajna a kék útvonala mellett az elmúlt években sok termelés volt, így már nem azt a képet mutatja, mint tíz éve, de gyere el ötven év múlva is, arra az új telepítések már szép erdők lesznek újra :D
2011.03.11. Odaút, kora du érkeztem Szombathelyre, bevásárlás, térképszemle. A Savaria Koleszban aludtam, egyedül voltam, csend, béke, nyugalom.
2011.03.12. Hajnalban (5:19) indultam Sümegre, hogy időben, 7 óra körül el tudjak indulni. Kb. 33 km várt rám. Jó idő volt, de kicsit párás, így a fotózásnak nem kedvezett. Pár sejtelmes kép azért készült az út fölé magasodó sümegi várról... Kisvásárhelyre bő egy óra alatt értem el. A haranglábon a bélyegző rendben, a faluban nagyon nagy nyugalom. Pihenőt nem tartottam, indultam tovább Ötvös felé. Az út többnyire nyílt terepen vitt, az idő egyre jobb volt, a nap hétágra sütött, a széllel is szerencsém volt? Még nem volt túl élénk, és zömmel hátszelem volt.Ötvösön a bélyegzés után a vasúti felüljárónál pihentem. Tízórai, majd szergejes tehervonat fotózása.
Továbbmenve, levérve a műútról volt egy hosszabb sáros rész, ez néhány 100 métert jelentett. Ezen a szakaszon az út mellett a bozótban vezetett egy ösvény, arra tértem rá a sáros szakasz végéig. Beérve az idősebb erdőbe, sár már nem volt. Lomb még nem volt a fákon, de helyenként a medvehagyma már éreztette jelenlétét, főleg a szajki tavaknál.. A bélyegzők a helyükön, Szajkon volt némi élet, kezdett ébredezni az üdülőtelep. A tavak előtt tettem kitérőt a volt vasúti hídhoz, majd a telepen volt hosszabb pihenőm. Hosszúpereszteg felé az erdőt egy részen letarolták, nem volt túl szívderítő látvány. Baérve a faluba tettem egy kis kitérőt a volt vasút felé, majd gyors bélyegzés a kocsmában.
Aznap Hosszúperesztegig mentem, majd busszal Jánosházára, onnan kis körutazás: Ukk-Zalaszentiván-Szombathely vonattal. A bezzegvasúton szili + 1-2 B kocsi rohangál, a menetrend 60-80-as tempóval tartható. A vasutas póló hatotása: a jv nem fejtett ki érdeklődést, hogy jegyet adjon. OKT-ssel nem találkoztam, de Szajkon a büfés hölgy várt egy 8 fős csapatot, meg a kocsmáros Peresztegen mondta, hogy előttem pár perccel volt egy srác Szajk felé. (Akkor én vasutat néztem.) Összegezve: jó nap volt jó idő.
2011.03.13. vasárnap.
38 km, az első 80%, azaz a Gérce utáni szakaszig rendben, a vége már nem annyira: fadöntés miatt járhatatlan út a sitkei országút előtt, nem is volt kitáblázva, Itt fogtam magamon egy kullancsot is (még nem mászott belém), ezek szerint a jó idő hatott rájuk is. Két külföldi illető volt, akivel találkoztam Káld és Gérce között. Ők az E4-est járhatták (azt hiszem, az egyezik az OKT-vel).
Reggel még egy gyors bélyegzést megejtettem Peresztegen, de most a templomnál. A falun átvágva először nyílt terep volt, majd egy homokos szekérút után beértem az erdőbe, hosszú szakasz, néhol hiányos jelzésekkel (talán, mert keresztút sincs) Káld előttm az OKT szekérútjával párhuzamos, attól 10 méterre K-re levő út mentén méhes. Szerencsémre nem nagyon pekedtek a szél miatt, de jó időben, különösen ha majd virégzik az akác, szerintem veszélyes is lehet. Káldon kitérő a volt állomáshoz, majd a kocsmában bélyegzés és 3 cent Jäger. A buszmegállóban szárítkozás és tízórai. Jó 20-25 perc pihenő után idultam Gérce felé. A Hidegkúti vadászgázig szép erdő, igaz, az erdei úton sok volt a személykocsi... A vadászháznál újabb pihenő, majd nekivágtam az első hosszabb aszfalt-szakasznak. A rózsáskerti erdészház nagyon szép helyen van, de fozótni nem igazán lehetett (legalábbis jó szögből nem). Gérce előtt a dombon átvezető földút eléggé tönkrement, emellett sok volt a szemét.
A faluban bélyegzés a kocsmában, nagyon kedves pultos hölggyel.
Kimentem a vasúti hídhoz, majd innen nem az OKT-n, hanem a töltésen haladtam a kékig.
Gérce után az első szakasz jól járható, jó kilátással a Ságra. A Hercseg-hegy előtt kell letérni a túratlasz által sem dicsért akácos felé. Az akácos alsó szakasz fakitermelés miatt járhatatlan. Ez a Sárvár felől jövk száőm,ára táblával is jelzett, de Géce felől kiírás nem volt. talán érdemesebb lenne az útvonalat áthelyezni a hercseg-hegy oldalába és a kissitkei templonál érné el az OKT az aszfaltot.
Itt is kimentem a volt állomásig, ahol a fa áruraktár épülete is megvan még. Innen ismét a vasút egykori töltésén mentem az OKT útvonaláig (mellettem az egykori vonóvezeték-tartó oszlopok sorakoztak). Innen a művelt területg nem volt gond, utána viszont kellemetlen volt, hogy az utat beszántották, azaz az ekenyom az erdő szélén fut. Itt kölcsönösen megijesztettük egymást egy kb 25-30 fős szarvascsordával...
A végén a hosszú aszfaltos rész betett a lábamnak...
Sárvár volt a végállomás, innen Szombathely, majd irány Gencsapáti, Keresztanyuék.
2011. 03.14. Hétfő. Sárváron a múzeumozás elmaradt, mert betartották, hogy múzeumi szünnap. Szerintem ez egy négynapos hétvégén bunkóság, de mindegy. A túra folytatása mellett döntöttem. Az első szakasz elég rossz volt, ez Csényeújmajorig tartott. Útközben 3 fős csapat jött velem szembe, túrafüzetekkel. A majornál egy fiatal pár + háton cipelt kisbaba volt, akik bélyegeztek. Csénye után volt még egy 3 fős csapat, akik velem szemben jöttek. A fájdalom a lábamból kiszállt, így a folytatás mellett döntöttem. Az erdők ezen a szakaszon nagyon szemetesek voltak, nem olyan szép tiszták, mint a káldi vagy a szajki erdők. Aznap Ölbő-Alsószeleste vasútállomásig mentem. A vasútra még egy 3 fős csapat esett be Kőszeg felől. Szóval aznap sokan járták az utat.
Ezzel a három napos úttal megint közelebb kerültem a célhoz. Két hosszabb és egy nagyon rövid szakasz maradt hátra...
Nem tollal rajzolt, hanem a konkrét track :) Szemből érkezve sem találtuk meg az új útvonalat, hanem jobb híján kb. irányban próbáltunk átvergődni az akácoson, ez elég jól sikerült, a dombtetőn levő utolsó jeltől a szekérúton levő következőhöz majdnem pontosan érkeztünk és semmi értelmes alternatívát nem találtunk, ezért maradt a track publikálása. Szomorú, hogy az azóta eltelt 5 évben a helyzet nem változott.
az első régi jel Isztiméren,innen "csak" durván 10 éve tereltek
értek én németűű,de ezt a nevet vajon honnan kapta a falu??
az első -meglepetés- jel
sokáig ez volt a kedvencem,de jöttek újak...:-)
hóvirágok...
és a völgy rövid leírása.
