Sándor István vagyok, most találtam véletlen nézelődés közben ezt a fórumot, az esztergálással kapcsolatban.
Látom, hogy eszterga gépek javítására adta a fejét néhány ember innen.
Én jelenleg egy EKM-200-as finomesztergát szeretnék talpra állítani, de nemigen van hozzá alkatrész. A legnagyobb probléma nem is ez, hanem az, hogy sajnos darabokban került a kicsike hozzám, tartozékok nélkül.
Nos a kérésem az volna, hogy ha netán valakinek akad valami ehhez a géphez elfekvőben,akár gépkönyv, vagy alkatrész esetleg tartozék az kérem jelezze.
Mivel elég kevés gép maradhatott meg ezekből, nem sok esélyét látom, hogy felbukkanjon valami, de azért megpróbáltam itt is, hátha... :)
Ezeket a gépeket nagyon pontosan vízszintesbe kell hozni. Alapvetően az ágyazat elcsavarodása miatt. Ezért a tervezők úgy számítottak, hogy a tetőre jutó szórt olaj eljut az összes olajfuratba. Ha viszont akár csak pár miliméterrel magasabb az első csapágynál akkor az olaj arra nem fog folyni. Nálad nem ez történik?
Mert ugye az olaj hegynek fel nem folyik, és ha a gép nem áll vízszintben, lehet, hogy csak hátra fut az olaj, előre nem.Vagy épp fordítva, ha a szegnyereg felé lejt a gép
Köszi. Akkor tutira betömöm a lyukakat és talán akkor kap olajat majd elől is a főorsócsapágy. Egyébként ma délután felhívtam valakit aki eladásra hirdet ilyen gépet és megkérdeztem mia helyzet nála ezzel a kérdéssel. Azt mondta, neki vannak kis rézcsövek fentről a nútban lévő lyukakból ide-oda - de a főorsócsapágyig nála sem jut el az olaj, ezért időnként leveszi a fedelet és olajzóból csöpögtet bele. Én azt hiszem, csak az lenne az egészséges, ha folyamatosan csöpögne. Úgy kellene neki. De akkor nem csak nálam van gond, ez egy ilyen konstrukció í jelek szerint. Át kell kicsit alakítani.
Jól látom, hogy csak elől és hátul, a főorsó első és hátsó csapágyainál van olajzófutrat a nútban? Azt hiszem, én be fogom tömni a többi, tényleg fölöslegesnek tűnő lyukat ... Azokon a semmibe folyik csak le. Mondjuk más lenne a helyzet, ha a lyukakból alul kis csövecskék lennének olajozandó helyekre irányozva, s szűkebb átarasztésük okán nem folyna le ott kapásból az olaj a nútból, hanem eljutna a főorsócsapágyik is esetleg. De akkor is feleslegesnek tűnnek a lyukak, mert amúgy meg minden tiszta olaj belül, minden kap eleget.
Az enyémen csak a két csapágy fölött van furat.Kerestem a gépkönyvben erre való utalást de semmi. Csak a kenési helyekkel foglalkozik. Sem az olaj mennyisége sem minősége nem szerepel.
Mint az biztosan kiderült az előző bejegyzésemből, pár nepja vettem egy EAN-1000-s esztergát. Van egy kis gondom vele, elkelne egy kis segítség.Nem vagyok kibékülve az olajozásával, egyszerűen nem folyik előre a körbefutó bemélyedésben az olaj az orsóház tetején és így le sem tud csepegni a főorsó első csapágyához.Friss olaj van benne, bele való orsóolaj.Nem tudom, a konstrukció eredeti állapotában van-e - de az olaj nem fut előre.Elöl és hátul van 3-3 furat az olajvezető nút aljában, látszólag semmi értelme, mert csak úgy a "vakvilágba" folyik le rajtuk az olaj, ezzel is csökkentve az esélyt, hogy eőre folyhasson a főorsócsapágyhoz.Kérlek, ha ismered a kontrukció olajzását, segíts nekem, nem tudom, nem hiányzik-e valami belőle, vagy nincs-e átalakítva az enyémen valami.
Az öntőminta így készülne. A "ragasztod" szót nyilván nem véletlenül tetted idézőjelbe. Úgy gondolom jó kis macera lenne ez is :)
De köszönöm az ötletelést!
Ha már forrasztani kell, én azt az egyet találhatom járható útnak, hogy adott falvastagsággal önteni a tárgyat és utána egy forrasztott lemezzel befenekelni. Ha nem megy az alu, akkor ez lenne bronzból. (Bronzból meg nem nagyon van hengerelt lemez, illetve horror áron, akkor már azt is önteni kéne.) Sajnos a fenékrész nem a tárgy alja. (sőt, nincs is igazán alja, akárcsak egy dobókockának...)
Ha háromszög keresztmetszetű hasábokból elkészíted, és azokat "ragasztod" össze, az nem jó? Ha csak a két kisebb nyúlványt veszed csak külön, már akkor is sokkal könnyebben elkészíthető forgácsolással.
Az öntésnél a beszívódás ellen úgy dolgoznak, hogy marad felül a beömlő részen egy úgynevezett tápfej, onnan szívja el jó esetben a zsugorodó anyag a szükséges többletet. Elméletileg, aztán majd meglátjuk...
A galvanoplasztikát még nem említette senki.
Gondoltam, hogy az lesz a legérdekesebb, hogy mi a franc ez és miért nem lehet más? Mondjuk, hogy Csuhás már kitalálta. És nem is lesz, hanem volt és van és lesz, mint Lenin. :) Egy repi tárgynál más szempontok működnek, mint egy gépalkatrésznél.
A zamakot kihagytam. Beszéltem spéci céggel, fáztak tőle. És még nem is az volt a baj, hogy kellene egy egyszeri milliós szerszámköltség. Nem részletezte a fickó, de szerintem a méret volt túl nagy nekik, nem tudom... vagy egyszerűen nem láttak benne üzletet. Évi pártucat nekik kevés.
A műanyag az legyen műgyanta, létezik ilyen-olyan fémporokat tartalmazó kulimász és máris fém-hatású. De fémből kéne...
Az ötvösködéssel előállított darab nem rossz ötlet, köszönöm, természetesen volt eszemben, mert egyébként ez az egyetlen megoldás, amit itthon magam is meg tudnék csinálni. De azért nem olyan egyszerű ügy úgy megforrasztani egy ekkora tárgyat, hogy ne legyen rajta például rés, mert a galvanizálók megesznek, ha belefolyik a lötty. Lágyforrasztást nem szeretem (ők sem), keménnyel forrasztva ekkora tárgy nagyon tud mozogni hő hatására, és az sem olyan egyszerű, hogy lézerrel kivágatom, attól még az éleket szögben meg kellene munkálni. És semmiképpen sem úgy, hogy minden lap külön darab, hanem csinálni egy terítéket, a hajlítások mentén kikönnyíteni az anyagot, összehajtogatni, éleket kiforrasztani és külön felrakni a talpat. 28 él! Ettől legalább annyira félek, mint az öntéstől, pontosabban az utánamunkálástól. Pontosabban jobban.
