Számlaszámok:
belföldi utalásnál: 11794022 - 22222222
külföldi utalásnál: IBAN HU28 11794022 - 22222222 - 00000000 Swift: OTPVHUHB
Segélyhívók:1749 1752
MNO - BL
Egy ember meghalt, hárman eltűntek, 10 ember került kórházba, ebből kettőnek a sérülései súlyosak az Ajka melletti iszapömlés következtében – közölte az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság hétfő délután. Hétfőn átszakadt a timföldgyár egyik zagytározó gátja, és iszappal öntötte el Kolontárt, majd a vörösiszapos víz elérte Devecsert is, de a szomszédos megyéket is veszélyezteti. Az iszap maró hatású, az érintett területekről kitelepítik az embereket.
"Nem 30 hanem legalább ötezer éves tudás az a tudás, hogy mit hova, és HOGYAN lehet építeni. Persze, ezt nem kell mindenkinek tudnia...."??
Mindenkinek nem, de Bakonyi Árpádnak ( a MAL Rt 30%-át tulajdonló "szakembernek" és tulajdonosnak) illene tudni.
A linkben 40 évre visszamenőleg a térség vegyipari és környezetvédelmi szakterületének nem csak ismerője, de a "gátépítés vitatott időszakában" mint "szakhatósági felügyeletet ellátó személynek pontos információval kellett rendelkeznie az "altalaj alkalmatlanságáról"!
"Bő húsz évet töltöttem el a Nehézipari Minisztériumban, illetve annak utódvállalatainál . Végig a Veszprémi térséggel, illetve környezetvédelmi kérdésekkel foglalkoztam."
Min a Minisztérium felelős osztályvezetőjének tudnia kellett az Ajkai tározók építési , annak engedélyezési munkáiról, mivel hozzátartozott, Ő volt személy szerint a felelős.
"Az utóbbi 20 -25 évben mindvégig környezetvédelmi feladatokkal foglalkoztam."
Nem hiszem el, hogy éppen a tulajdonát képező üzem veszélyeivel nem lett volna tisztában. ( a privatizáció során, éppen a terület kármentesítésére hivatkozva, annak elvégzése miatt értékelték alul az üzemet. )
"Az információ HATALOM!" nem akarom elhinni, hogy a hatalmát csupán az áron aluli megszerzésre használta volna.
Mivel ugyanarról a személyről van szó, így a felelősség kérdése az Ő esetében a katasztrófa bekövetkezését illetően, HATVÁNYOZOTTAN fenn áll! ( a 80. években hivatalból meg kellett kapnia azokat a szakmai anyagokat, amely a tározó altalajának fokozott veszélyeire hívta fel a figyelmet. ez, sokkal nagyobb felelősség, mint azoknak az építészeknek a felelőssége, akik a kivitelezési munkákat elvégezték! - a minisztérium, Bakonyi Árpád szakmai véleménye alapján engedélyezte az építkezés elkezdését, majd annak befejezését.)
Az elmúlt húsz, huszonöt évben ha valóban "környezetvédelmi feladatokkal foglakozott a térségben," miért engedte megmagasítani annak a tározónak a magasságát, ezzel túlterhelte az eredeti gátat?
Ez csak ront a helyzetén. A vádirat megfogalmazásánál ezt sem hagynám figyelmen kívül.
Nem. Valaki azt írta korábban, hogy az üzemben 3 gépsor van, amiből korábban 1 mindig állt, karbantartás miatt. Állítólag valamikor ezen változtattak és állandó üzembe helyezték a 3. gépsort is. Így több vörösiszapot kellett elhelyezni, ülepíteni. Egy feltevés, hogy ez is okozhatta az un. "zagytározó túltöltését".
Hogy ez így van-e, nem tudom, érdemes utánaolvasni ebben a topicban, illetve godolom majd valamikor publikálnak valami vizsgálati jegyzőkönyvet erről az ipari katasztrófáról.
Én nem azt állítom, hogy a hőmérsékleti gradiens repedéseket okozott, hanem azt , hogy a gát hirtelen tönkremenetelét - kvázi teljes szelvényű robbanását - idézte elő.
Az É-i gáton 100 m-el odébb keletkezett repedést is ugyanez a folyamat okozta, csak az távolabb volt, ezért nem robbanást, csak repedést eredményezett.
Ezután már nem fog a gát ezen szakasza ledőlni, annak ellenére sem, hogy Illés államtitkár helyettes Úr minden szakértője ezt prognosztizálta. Ha nincs elég nagy hőmérsékleti gradiens, akkor nincs omlás. A kérdéses helyen pedig ilyen nincs, és gondolom nem is lesz.
Érdemes megtanulni tájékozódni, híreket olvasni és megérteni. Orbán valamikor látogatást tett Kolontáron, megnézte a Kolontár patakon túli, az üzemhez közelebbi részén. Erre mondta, hogy oda nem lehet visszaköltözni, olyan mértékű a pusztítás.
Kolontár nagyobbik részét nem érte el a vörösiszap, így fizikailag talán vissza lehet költözni. Kérdéses persze a levegő, talaj szennyezettsége, egyáltalán az életkörülmények ott.
--Népünk II. sz. Bölcs Vezére azt az útmutatást adta, hogy Kolontárra nem lehet visszaköltözni mert lehetetlen a vörös iszapot úgy eltakarítani, hogy ne maradjon vissza ártalmas szennyezés. új helyen telepítik le őket.
Na, ez egy meglehetősen tudományosnak tűnő magyarázat.. Ha jól értem jóval nagyobb hőmérsékletű vörösiszapot engedtek bele a zagytározóba a szokásosnál, és egyszerűen a fokozott hőmérséklet miatt történt a gátszakadás?
Arról már korábban lehetett hallani, hogy nem tartották be a technológiai előírásokat, tán 2 gépsort üzemeltettek 2 helyett, több vörösiszapot engedtek ki a szokásosnál, de nem volt nyilvánvaló, hogy ezek a technológiai problémák okozták a gátszakadást. Ez a forró vörösiszap teória egészen más megvilágításba helyezi a katasztrófát.
Remélem, hogy hamarosan kiderülnek a pontos fizikai okok.
Túlságosan korainak tarja a kolontáriak visszatelepítését Dr. Medgyasszai Balázs a farkasgyepüi Tüdőgondozó Intézet főigazgatója. A Klubrádió úgy tudja, egyre többen érkeznek légzési és idegi panaszokkal az ajkai kórházba.
Nyári Ildikó, az ajkai Magyar Imre kórház főigazgatója a Klubrádió veszprémi stúdiójának elmondta, egyre többen érkeznek légúti panaszokkal a kórházba, és egyre gyakoribb a pszichiátriai kezelésre jelentkező páciens. Bár az akkut fázis lecsengett, még mindig 19 fekvőbeteget kezelnek Ajkán. Az utóbbi két hétben összesen 200 sérültet láttak el a Magyar Imre kórházban.
Dr. Medgyasszai Balázs szerint mivel semmilyen adat és tapasztalat nem áll rendelkezésre a vörös iszap okozta esetleges krónikus betegségek kialakulásáról, ezért a terület csak akkor nevezhető majd biztonságosnak, ha azt teljesen feltakarították.
Jelenleg 16 inhalátorral napi 6 órán keresztül várják 5 perces kezelésre a devecseri általános iskolába azokat, akik érintkeznek a porral.
Figyelmesen olvasd végig a véleményemet és az utolsó mondatban választ kapsz
a kérdésedre:
"Nem az a baj az emberekkel, hogy keveset tudnak.
A baj az, hogy sokat tudnak, ami nem úgy van!"
A topiKban fellelt információkból válogatott tényközlések alapján a hirtelen gátszakadást az alább vázolt folyamatok okozták:
A kazetta töltése a katasztrófa előtti napokban az É-i gát Ny-i harmadában történt, a csőből távozó „zagy sugár” a rézsű fölött zúdult a már betárolt zagyba, azt erőteljes örvénylő áramlásba tartva. A katasztrófát megelőző utolsó töltés vasárnap, az É-i gáton vezetett cső legvégén, a kazetta sarkán történhetett.
A gát és a zagy kölcsönhatásában végbemenő és kiegyenlítődésre irányuló termodinamikai folyamat gondolati modellezéséhez a már bentlévő zagy és az utoljára betöltött zagy hőmérsékletéről kellene valami biztosat tudnunk.
Csak abból indulhatunk ki, amit a környezeti engedélyből tudhatunk:
A 75 0c hőmérsékletű, 1-2 g/l Na2o összes Na koncentrációjú mosóvíz egyik fő komponense a feltáráskori expanzió során felszabaduló alkalikus kondenzvíz, másik komponense a bepárlás során keletkező kondenzvíz ezen technológiai fokozatba vezettet része. A felhasznált mosóvíz mintegy felét teszi ki a vörösiszap lerakóról visszavezetett megfelelő hőmérsékletű retúrvíz.
Az utolsó mosófokozatból távozó besűrített vörösiszap zagy szilárdanyag tartalma kb. 300-350 g/l, kausztikus nátrium-koncentrációja kb. 4-5 g/l Na2O, összes Na2O tartalma 5-6 g/l.
Az utolsó mosófokozatban besűrített vörösiszap zagy szilárdanyag tartalmát a vörösiszaptérről visszavezetett retúrvízzel 200-300 g/l-re csökkentik, az így kapott zagyot centrifugálszivattyúval szállítják a vörösiszap kazettákra.
Az idézetből az derül ki, hogy a mosóvíz, amely fele részben két, feltehetően magasabb hőmérsékletű kondenzvíz komponensből és fele részben a vörösiszap lerakóról visszavezetett megfelelő hőmérsékletű retúrvíz-ből áll, és így már összekeverve 75 Co-os.
De úgy is értelmezhető, hogy a két kondenzvíz komponens 75 Co-os és a pl. 25 Co-os retúrvízzel összekeverve 50 Co- os a mosóvíz.
Ha ehhez az utolsó mosófokozatban még az eddig bekevert mosóvízzel azonos mennyiségű retúrvizet kevernek be, akkor elérhető a 200 – 300 g/l szilárdanyag tartalom és a kb. 40 Co zagyhőmérséklet.
A vörösiszapról azt is tudjuk,hogy:
A nátrium-hidroxiddal (marónátronnal) ki nem oldott maradék szilárd anyag erősen lúgos marad; pH-ja általában 10–11 közötti, a 12-t ritkán éri el. A pH ennél nagyobb értékei egyértelműen arra utalnak, hogy a vörösiszapot nem mosták át a szokásoknak megfelelően a nátrium-hidroxid visszanyerése és hasznosítása érdekében.
Ebből következtetve valószínű, hogy a vörösiszapot nem mosták át az engedélyezett technológiának megfelelően, hiszen a kiömlött zagy pH-ja átlagban 13 volt, ami lúgkoncentrációban 10 szerese annak amelynek pH-ja a 12-t ritkán éri el.
Ha a technológiából hónapokon keresztül elhagyjuk az utolsó mosófokozatot, akkor fele annyi lesz a retúrvíz szükséglet,, azaz több marad a kazettában, s ezáltal magyarázatot kapunk
a gátszakadáskor kizúdult nagy mennyiségű magas pH-jú víz eredetére.
Nagyon „életszerű” egy olyan okoskodás, hogy ha már van egy rendkívül erős gátakkal körülvett zagykazettánk, ahol jóval több víz is elfér, akkor miért szivattyúzunk ennyi vizet ide-oda több száz kW-os szivattyúkkal, magas energiaköltség mellett? Kinek és minek ártunk azzal, ha ezt a kiadást ilyen „válságos” időkben megtakarítjuk ? A masszív gátak a zagy – a mechanika elméletén alapuló geotechnika módszereivel számított – hidrosztatikus terhelését biztonsággal elviselik, akkor mi értelme lenne régi „szokásokat” követni.
A geotechnikai megközelítésben a kazettába kerülő zagy hőmérsékletének 70 Co alatt a világon másutt sem tulajdonítanak semmi jelentőséget. A kazettában atmoszferikus környezetben a korábban betározott hatalmas mennyiségű iszappal kontaktusban úgy is igen hamar lehűl. Emiatt a technológiai folyamatból kikerülő zagy hőmérsékletére senki nem figyel, azt nem mérik, nem regisztrálják, nem dokumentálják, így az oknyomozásban később sem remélhetjük, hogy erről megbízható információk birtokába jutunk.
A műszaki tudományokban még nem történt paradigmaváltás az irreverzibilis termodinamika gyakorlati alkalmazására törekvő szemlélet alkalmazása terén, így továbbra is valószínű feltevésekre és becslésekre hagyatkozhatunk a lehetséges folyamatok termodinamikai modellezésében.
Tegyük fel, hogy a katasztrófa előtti napokban a vörösiszap mosási folyamatban a 75 Co-os kondenzvíz komponenseket 15 Co – os retúrvízzel keverve végezték a mosást, az utolsó fokozatot elhagyták, és utoljára 4 000 m 3 mennyiségű, 40 Co hőmérsékletű zagyot töltöttek a kazettába.
A ÉNy-i sarok rézsűjére mintegy 8 órán keresztül lezúduló és több tíz méter sugarú környezetben örvénylő zagy a rézsű felületén konvektív áramlással hőátadási folyamatot tartott fenn, felületén 30 Co-os hőmérséklet mellett, és a gát levegővel érintkező 10 Co-os felületei felé konduktív energiaáramlással kiegyenlítődési folyamatot indukált. A 20 Co-os hőmérséklet- különbség a kazetta töltés kezdeti szakaszában igen meredek termikus gradienst hoz létre a gát belsejében, amely az idő múlásával arányosan egyre laposabb lesz.
Ebben a folyamatban a termikus gradiensnek létezik egy „közbülső meredeksége” amelynél a a viszonylag jó hővezetőképeségű rideg kontinuumban ( a pernyebeton gátban) a konduktív áramlás átcsap konvektív áramlásba , ami a gát hirtelen, szinte robbanás-szerű teljes szelvényű átszakadását okozta.
Mikor megtelt, kicsit megcsapolták. Nemhogy csökkentették a talajvíz szintjét, hanem növelték. http://www.technet.hu/teszt/20101020/vorosiszap_-_amiben_a_kutyuk_segithetnek/
Miért nem 29 vagy 31, miért éppen 30? Én az átlagszélesség háromszorosát tartom jó számnak, például ezt a kazettát kb. 100 méterenként szakaszoltam volna, ha ilyen kellett volna.
Nem ilyen szép az igazság szerintem. Egyszerűen volt annakidején egy gyár, és a közelében építettek egy tárolót. Aztán mégegyet, majd megint egyet, aztán mostanra lett vagy tíz. A talaj meg olyan, amilyen, nem az volt a szempont, hanem a minél rövidebb zagymozgatási útvonal.
Olyan biztos vagy abban, hogy az altalaj a tározó egésze alatt homogén? És a homogén altalajon a gát megvcsúsása teljesen véletleszerűen történt? Hogy történhetett volna akár az oldala közepén is, vagy a másik sarokban?
Pusztán azért vetettem fel a gondolatot, mert láttam már tipusépítményt, amelynél két helyen kétféle alapozást alkalmaztak.
Az egyiknél pl. csoda tudja hány méteres cölöpöket vertek le a talajba, aztán arra alapoztak, a másik helyen meg nem kellett a cölöp.
Ki hintette széjjel, hogy ez a lúgos iszap nem veszélyes anyag?? (Olyan hivatalos és gyári papírokat kellene keresni, ahol ez le van írva (legalább utalásszerűen, azaz a zagytározóra vonatkoztatva), megnézni, hogy ki írta alá és máris van egy újabb gyanúsított...)
Fenét. A beton jobban tudja, hol kell dilatációt képeznie. Kezdő koromban valami hosszű kígyótárgy dilatációit kellett volna kitalálnom. Odamentem egy becsült idősebb kollégához megkérdezni, hogy miként csinálná. Azt mondta, hagyd a francba, annyi a fizikai módosító és az időbeli befolyásoló tényező, hogy nem lehet egzakt meghatározást felállítani. Amit tehetünk, a szélsőséges eredményekre való védekezés. Vagy sikerül, vagy nem.
Ez nem így működik. Adott a talaj, az mondja meg, hogy mit, hogyan és miből lehet építeni. Sőt, szerintem keresték azt a helyet, mert agyagra akarták tenni (Vízzáró).
Ha megnézed az olasz, francia házakat, egészen lapos a tetejük. Az Alpokban pedig egész meredek. Nem véletlen.
Az adottságokat és az anyagot összhangba kell hozni.
Látni kellene elsősorban a tervezési elveket és a számításokat.
Az én benyomásom szerint az anyag merevsége lehetett probléma. Ez egy közel 700m hosszú, ki tudja milyen magas és széles salaktömb. A saját súlya alatt törvényszerűen megsüllyed és egy ekkora hosszon a talaj sem egyenletesen süllyed. A szerkezet a lassan kialakuló feszültség hatására elöbb-utóbb mindenképpen eltörik. Valahol.
Erre mondta egy építész tanárunk, hogy bölcsebb az az építész, aki megmondja, hogy hol "törjön" el. Azaz 40-50 méterenként olyan szerkezetet kellett volna beépíteni, ami ott enged egy rugalmas elmozdulást. Vagy elasztikusabb anyagból építeni.
