Hát, Hefner is megéri a pénzét, az biztos, vén kéjenc. Nem tudom a vele élő aktuális barátnői milyen "minőségükben" a barátnői, de ha olyan minőségben, akkor a csajoknak erős gyomruk kell, hogy legyen.
Másfelől én nemrég azt láttam valahol, hogy Kelly sokat fogyott és iszonyú csinos lett, nem tudom ez a cikk előtte volt vagy utána. Ő egy nagyon eredeti arcú és külsejű lány, nem illik bele a cicababa típusba, ami nyilván Hefner kedvence, ezért utasíthatta el.
Sosem fogok rájönni, miért akar valaki önszántából pucéran újságban szerepelni, hogy minden vadidegen arra csorgassa a nyálát (meg egyebeket, már elnézést). Azt sem értem, akit felkér az újság erre, és vállalja, aztán még megtiszteltetésnek is érzi, és úgy mutogatja a képeket, mintha ez valami dicsőséges tett lenne - de azt még kevésbé, akik maguk jelentkeznek erre... Mert ezek közül sokaknak (és Kelly sem kivétel ez alól) nem a pénz hiányzik ennyire, hogy muszájból vállalják.
Nagyon szép ez a kép, amit betettél, és azért is érdekes, mert engem Sisi rubintékszeres ruhájára emlékeztet. Az a ruha nekem azért volt mindig kakukktojás, és talán épp ezért az egyik kedvencem, mert más mint a többi, testre simul, és nincs nagy abroncs hozzá.
A legcsúnyább visszautasításban kétségtelenül Ozzy Osbourne lányának, Kellynek volt része. A szépnek vagy jó alakúnak közel sem nevezhető botrányhősnő a következő szöveggel kereste meg Hefnert: „Tudom, hogy nem vagyok bombázó, de a retus csodákra képes.” Hugh mindössze ennyit felelt: „Rajtad, drágám még a retus sem segít”. Kelly nem is jelentkezett többé.
Ezzel semmi baj nincs, szerintem egyáltalán nem baj az, ha nem ragaszkodunk minden áron a legalapvetőbb természetességhez, sőt. Az ember szereti szebbnek, jobbnak mutatni magát, és ezt is lehet úgy csinálni, hogy az egyéniség megmaradjon. Én pl. még akkor is kisminkelem magam egy minimális mértékben (alapozó, spirál, szemöldökceruza), ha csak a közértbe megyek. Mert így jobban érzem magam, saját magam miatt csinálom, és nem azért, hogy mások ne lássanak smink nélkül. Annál is inkább, mert az utcán szinte mindig napszemüveg van rajtam, tehát a járókelők nem is látják a sminkemet. Nekem az a lényeg, hogy tudom, hogy így egy kicsit jobban nézek ki, és ettől jobban is érzem magam. Nem tartom magam egy kiemelkedő szépségnek, tisztában vagyok az előnyös és a hátrányos külső tulajdonságaimmal, és smink nélkül úgy érzem, hogy az utóbbiak kerülnek előtérbe.
Volt olyan barátnőm, akit nemhogy a sminkelésre, de még arra sem lehetett rávenni, hogy kicsit kiszedje a szemöldökét. Pedig ráfért volna, és nagyon szépen kihangsúlyozta volna a szemeit. A természetesen nagyon vastag szemöldöke viszont teljesen elnyomta az amúgy nagyon szép formájú arcát. De ő ezt akkor még nem így látta. Ez aztán persze megváltozhat; én is akkor kezdtem el ilyesmikkel foglalkozni, amikor néhány régi fotót visszanézve teljesen elszörnyedtem, hogy jó ég, valóban így néztem ki akkor??? Ijesztő volt, nem viccelek.
Tehát a természetesség túlzott hangoztatása sem biztos, hogy mindig jó, mert lehet, hogy épp az az előnytelen az illetőnek, ezt saját magamon tapasztaltam.
A lényeg, hogy meg kell találni, és ami még fontosabb, tudni kell megtartani a helyes egyensúlyt. Az pedig tény, hogy nem az az egészséges kép, amit a túlplasztikázott celebek mutatnak.
A Dove kampánnyal kapcsolatban igazad van, tulajdonképpen leírtad azt, amit én is le akartam, csak aztán annyi mindent írtam, hogy valahogy kimaradt. Szóval az lenne szerintem itt a lényeg, hogy a természetes szó helyett az átlagos szót kellene használni, és akkor sokkal jobb lenne ez a kampány. Mert szerintem is jó, amit csinálnak, hogy azt népszerűsítik, hogy mindenki próbálja meg úgy szeretni magát, amilyen, és ne egy elérhetetlen kép után akarjon menni. Ezért kellene az átlagemberhez szólni, ezt is teszik, de nem jó szót használnak, ugyanis míg az átlagot be lehet határolni egy bizonyos típusba, addig a természetest nem, hiszen ez a szó minden embernek mást jelent.
Ezzel csak az a baj, mivel reklámról beszélünk, hogy ez soha az életben nem fog megvalósulni. Sosem lesz olyan idióta cég, aki hagyja, hogy a reklámjában az "átlagos" szó megforduljon. Senki nem akar átlagos lenni (csak van aki bevallja és van aki titkolja), minden ember szeretne valamiben kitűnni, valamiben több lenni - az átlagtól. Épp ezért senki nem menne egy olyan reklám és termék után, ami azt mondja, hogy ez neked szól, az átlagosnak. A reklámok épp arról szólnak, hogy kiemeljenek, felkeltsék a figyelmet, hogy azt ígérjék, ettől jobb és több leszel. Épp ezért az átlagosság ígéretével soha nem lehetne semmit eladni.
És ez sajnos igaz akkor is, ha közben minden ember tudja, hogy legtöbben az átlagos testalkatúak vannak, és jóval kevesebben vannak azok, akik ettől valamelyik irányba kibillennek. Ennek ellenére mégsem lenne vonzó nekik az a reklám, ami épp róluk szólna, és nem ígérgetne hamis képeket. Ilyen az emberi természet.
Amúgy valóban, a mai szélsőséghez képest, amit a plasztika és a photoshop jelent, valóban természetesebbnek tűnnek az akkori nők. De valójában minden kornak megvolt a maga plasztikája és a maga photoshop-ja, csak ezt ma már más szemmel nézzük. Ahogy 30 év múlva majd ezt a kort fogják más szemmel nézni :)
Egy jó példa, méghozzá az 1860-as 70-es évekből: volt egy amerikai család, 7 lánytestvérrel, akiknek mind nagyon hosszú, földi érő hajuk volt, erről lettek híresek. Guglizzátok be azt, hogy Sutherland Sisters, rengeteg kép van róluk.
A nevükkel és a képükkel hajnövesztő szert kezdtek árulni, miközben egyértelmű volt, hogy nekik ez a haj genetikailag adott, és akinek nincsenek ilyen génjei, annak egy toniktól nem lesz ilyen haja soha. De ez senkit nem érdekelt, hiszen remek volt a reklám. Noha az ő hajuk valódi volt, nem volt a képeken semmi manipuláció, mégis el lehet mondani, hogy ez és az ehhez hasonló hirdetések előfutárai voltak a mai photoshoppolt képeknek és nagyokat ígérő reklámoknak.
" Azt nem lehet kategorikusan kijelenteni, hogy itt még természetesek voltak - ma is van nagyon sok természetesen szép nő. Ez abszolút nem korszaktól függ, ugyanis minden kornak (beleértve már akár a középkort is) és minden népcsoportnak megvoltak és megvannak a "természetellenes" jelenségei."
Titánia nagy igazsága:) Engem csak az zavar, hogy tényleg olyan sok most is a természetesen szép nő (pl. Szmel:)), és ahhoz képest a tévében csak agyonplasztikázott/smiknelt/túl vékony/blablabla nőt látsz:S és próbálják az embert befolyásolni, hogy milyen is lehet az ideális nő:S vagynemtom..:S
kedvencem ördgö nóra.... na, benne aztán semmi természetesség... hányok tőle:( [bocs ha valaki kedveli]
Azt hiszem elhamarkodottan mondtam ki ezt a szót, én is tudom ezeket, csak hát, látszik, hogy az ember mennyire idealizálja azokat a dolgokat amiket szeret. Én nagyon szeretem a régi korokat és hát annak ellenére, hogy ismerem a rokokó gusztustalan oldalát, mégis nagyon szeretem:)
A turnűr a másik kedvenc dolgom, az utolsó kép ilyen szempontból nem illik ide, mert volt egy rövid szakasz 1880 körül amikor nem volt nagy popójuk hátul, a ruha kifejezetten a testre simult, érdekes, hogy a kort "natural form"-nak nevezték el, azaz természetes formának, ami elég találó az őt körbevevő korszakok hatalmas fenékméretei után.
Még a végén kiderül, hogy én vagyok a legtermészetellenesebb nő a világon :o)
Igazából ha az ember jobban belegondol, tényleg régen sem voltak különbek a nők, csak valahogy idealizálódik az egész az ember fejében és hajlamos ilyesmiket kotyogni, hogy régen szebbek vagy természetesebbek voltak.
A Dove-os és az összes ilyen dundiság népszerűsítő dolog szerintem viszont nagyon is jó dolog, nem az a célja, hogy a vékony nők érezzék rosszul magukat, hanem hogy az átlag nő is azt mondhassa, igen én is csinos vagyok, sőt vékonyabb vagyok mint a plakátos csaj.
Az utóbbi időben rettenetesen eldurvultak a modellek és a fotosoppos utómunkák, számomra kifejezetten üdítő ez a hullám, mert azért valljuk be több az olyan nő akin van egy kis felesleg. Jó látni húsosabb modelleket is, de nyilván pl egy fehérnemű újságba nem tenném őket, oda tökéletesek a vékony lányok. Szerintem jó, hogy a reklámpiacon mindkét oldalt képviselik :) A lényeg, hogy ne essünk túlzásokba, hogy a végén elképesztő dagadt nőcik lesznek mindenhol:D
Volt az az ingyenes kiszállítási akció az antikvárium.hu-n. Kaptam egy értesítést, hogy csak pénteken postázzák a megrendelésemet, de már kedd van és még mindig semmi. de még értesítést se kaptam, hogy mi van. Valaki rendelt esetleg ugyanezzel az akcióval?
Nem hiszitek el, beírtam a keresőbe, hogy divattörténeti könyvek és elsőre az előbb említettet dobta be. Rögtön elő is jegyeztetem. Érdemes, ha valakit érdekel a téma. Régi könyv, de a divattörténet nem avul el, legfeljebb az aktuális trend.
Apropó turnűr. Egyszer láttam egy korabeli karikatúrát - én abban a divatról szóló könyvben olvastam a Titánia által is idézett, "bordatörő-fűzős" sztorit, hihetetlen jó könyv volt, kár hogy nem tudom már ki írta, lengyel, vagy cseh eredetileg - Szóval a vicces képen két hölgy csevegett turnűrös ruhában az utcán és mindkettőjük popóján egy piaci fedeles kosár volt, amiből zöldségek és baromfik figyeltek kifelé. Ennek az volt a háttere, hogy a turnűrbe egy idő után egy kosárra emlékeztető toldalékot is tettek. A Scarlettben ezt meg is említi az írónő. Érdekes, hogy ehhez a sztorihoz mindig vissza lehet nyúlni, a nagy Elfújta..... filmben láttam először, hogy a nők a krinolin alatt is hordtak ilyen kis párnaféle támasztékokat hátul a derekukon. Gondolom, hogy fokozzák a kerek hatást a sziluettnél.
Rengeteg érdekeset írtatok, és ezekről eszembe jutott pár apróság. Először is: Mélységesen elítélem a faji előítéletet, és jó, hogy felfedezték az ún. színes bőrű nők szépségét is. Csak már unom kissé, hogy az utóbbi időben folyton távol keleti, meg latin nők a királynők. Nagyon szépek, persze, bár némelyiket elnézve szerintem ott is bejátszik a szike. A gyönyörű Aishwarya Rai minden idők egyik legszebbje, de én még emlékszem egy meseszép lengyel lányra is, aki egy világversenyen nyert, pedig a ruhája tök egyszerű volt, és ő maga is olyan szerény és bájos, mint senki akkor. Apukám szokta mondani az ilyen közvetítésekkor, hogy "húzz már bőrt a fogadra" mert idegesíti - velem együtt - az a béna műmosoly. Emlékszem az a lány alig mosolygott és mégis állandóan látszott rajta az öröm. Volt valami belső fénye, ami átszűrődött a lényén. Igazi Hamupipőke story volt.
Amúgy ha már a színes bőrűeknél tartunk, nem tudom ti hogy vagytok vele, de szerintem ez egy állati béna kifejezés. Valaha - kb. egy évtizede - volt egy jó kis vicclap, (NoKomplett) amiben rendszeresen idéztek falfirkákat, az egyik ilyen az volt, hogy: Mindenki színes, különben nem látszanánk Stílszerűen: NoKomment
Nekem is tetszett a régi szépségverseny:) itt valóban az arcukat láthatták, viszont az estélyi ruhák sokkal jobban tetszettek, mint a maiak:) egyrészt, mert még viseltek kesztyűt:)))) Az anyagok esése is szép volt:) A hajdivat nekem sem tetszett, de akkor az volt a divat.
Mai szépségkirálynő választásról: igen, idén végre a három igazán szép lány nyert. Az egyensmink sajnos nem áll jól mindenkinek, meg a szolis bőr sem. Volt viszont egy szép fehér börű lány:) tök jó, hogy ő is ott lehetett, legalább nem csak az egzotikus lányok voltak jelen. Mert persze szépek ők, de azért egy világos börű hölgy is lehet szép:) A showelemek is jók voltak, tényleg felkészítették őket a versenyre. (Csak a LILU csíkor ruhája volt gáz, ami őt szegénykét nagyon kövérítette.)
Ezért kellene egy olyan szépségversenyt csinálni, ahol nincsen előtte fogfehérítés, szoli, edzés, smink, haj, hanem "a la nature" vannak a leányok. Na, akkor ki lenne a szép????
TERMÉSZETESSÉGRŐL: Tényleg sokat hangoztatják manapság, talán arra értik, hogy szabályos vonású valaki, nincsen agyonmázolva, szép a haja, olyan a viselkedése, stb. Bizony, már az egyiptomi nők is festették a hajukat, szemöldöküket, természetes anyagú pirosítót használtak. Azt csak mi gondoljuk, hogy pl. a középkorban festetlenek voltak a nők. VOlt persze olyan is, de a felső osztály akkor is, most is ki akart tűnni, divattermető volt, stb. A kora 18. század rizsporos parókáiról, melyek alatt nem mostak hajtak és tenyésztek bennük a tetvek:( már ne is ejtsünk szót. Ehhez ún. kaparótűt használtak, hogy a hajkölteményekben ne tegyenek kárt, de megszabadítsák az égtelen viszketéstől a fejbőrüket... A nők mindig mindent elkövettek, ami a rendelkezésrükre állt, hogy megmutassák- szerintük a szépséget, szépségüket-, a válasz csak az, hogy mindezt a férfiak is értékelték, vagy sokszor csak nevettek az újabb és újabb hóbortos ötleteken:) pl. amikor a turnür divat lett a 19. század 2. felében, akkor a férfiaknak kifejezetten tetszett a plusz feneket adó kis párnácska:) a viselőjét eléggé nőiessé tette, elől felnyomva a mell a fűzőtől, hátul meg még van rajta fogás! Nahát ez volt a férfiálmok netovábbja!
Ma viszont talán már átesett egyik-másik nő a ló másik oldalára: amikor már plasztikai sebészhez szaladgálnak egy-egy szájigazításra, mellnagyobbításra, pedig láthatóan nagyon vékony az illető hölgy, és nem áll jól neki a D kosár! Ilyenkor kellene lebeszélni őket arról, hogy a tökéletesség hajszolása közben elfelejtik az egyik legfontosabbat: A SZÉPSÉG A RÉSZLETEKBEN REJLIK. MINDEN EMBER MÁST TART SZÉPNEK.EGY KIS TÖKÉLETLENSÉGTŐL CSAK SZEBB LESZ EGY NŐ.
Ezek a gondolatok jutottak most eszembe ezen az esős reggelen a szépségről. szmelanyu
Néhány kép illusztrációként:
turnür 1
turnür2
a mi abroncsos ruháink:))) a kedvenc korszakunkban, 1869-ből
Ezzel egy kicsit vitatkoznék, ha nem haragszol. Azt nem lehet kategorikusan kijelenteni, hogy itt még természetesek voltak - ma is van nagyon sok természetesen szép nő. Ez abszolút nem korszaktól függ, ugyanis minden kornak (beleértve már akár a középkort is) és minden népcsoportnak megvoltak és megvannak a "természetellenes" jelenségei.
Csak egy példa: a 20-as évek rettenetes, cérnavékony holdsarló alakúra kiszedett szemöldöke minden volt, csak nem természetes. Az akkor felfedezett szőkítőport sem nevezném annak, sem a dauert, hiszen azt sem nevezhetjük természetesnek, hogy az eredetileg egyenesre növő hajat mesterségesen begöndörítették. Ezekben az években kezdtek mesterségesen sminkeket gyártani, és minden nő, aki kicsit is adott magára, az bizony sminkelt.
Nem nevezném természetesnek az évszázadokig hordott fűzőt és a hatalmas, néha már nevetségesen eltúlzott méretű abroncsokat sem, ami teljesen eltorzította az eredeti alakot.
A smink és hajfestés nélküli "természetes" külső az 1960-as években kezdett újra népszerű lenni (és érdekes módon ezt is modellek és színésznők hozták divatba), amikor is nem a külső megváltoztatása, hanem a természetes vonások hangsúlyozása jött előtérbe.
Eleve nem értem ezt a kifejezést, hogy természetes. Már régóta sok cikkben, riportban is megüti a fülemet ez a szó, amikor pl. a túlsúllyal rendelkező emberekről írnak, ezt titulálják természetesnek, ellentétbe állítva a sovány emberekkel, ami nem természetes (és most nem a kövér emberek ellen beszélek, félreértés ne essék!!!! Van nem egy nagyon kövér ismerősöm, akiket nagyon szeretek).
Csak nem értem, hogy mihez képest mérik azt, hogy mi a természetes, és mi nem? Hiszen annyiféle ember van, egy országon, egy népcsoporton belül is, hogy szerintem nem létezik olyan, hogy természetes. Hiszen valakinek az a természetes, hogy ő húsosabb alkat, valakinek meg az, hogy kifejezetten vékony, és nem azért, mert éhezteti magát, hanem egyszerűen ő genetikailag ilyen. Szinte ahány ember, annyiféle természetesség, ezért szerintem nem lehet ezt a szót hitelesen definiálni.
Aztán ott van a Dove "természetes szépség kampánya", amit én kifejezetten nem szeretek, mert ez is azt sugallja, hogy csak az a természetes alak, ami egy kicsit túlsúlyos, nem tökéletes, stb. Ezzel semmi baj nincs, senki sem tökéletes, és nem azért kell egy embert szeretni vagy nem szeretni, mert vékony vagy kövér. Azzal van a bajom, hogy figyelmen kívül hagyják, hogy sok embernek az a természetes, hogy ő sovány (és hangsúlyozom, nem a koplalás miatt). Arról meg nem is beszélve, hogy nekem nagyon visszásnak tűnik egy természetességet hangoztató cég, aki festett hajra való sampont és karcsúsító testápolót árul. Akkor hol is az a természetesség?
Ne érts félre, nem azt mondom, hogy jó az a szépségideál, ami a mai kor sugall, ami miatt tizenévesek akarnak plasztikai műtétet, mert Paris Hiltonnak is az volt, és ő a példakép. Azt mondom, hogy nem kell a mai kor aktuális divatjait olyan borúsan nézni, ahogy sokan teszik, mintha eddig nem lett volna ilyen, és most meg mindenki elindult ebbe az irányba. Dehogynem volt eddig is ilyen. Ha kicsit visszanézünk az elmúlt korokba, a mai szilikonos, plasztikázott, anorexiás divatőrület semmivel sem eltúlzottabb és betegebb, mint azok, amik korábban voltak. Ma attól hal meg néhány 16 éves lány, hogy a mellplasztikája közben komplikáció lép fel, régen meg attól halt meg, hogy elvitték az első bálba annak érdekében, hogy jó partit szerezzen, hiszen ezen múlt az egész jövője, és olyan szorosra fűzték be a ruháját, hogy eltörtek a bordái és átfúrták a tüdejét. Számomra egyik sem kevésbé beteg a másiktól.
De van fordított példa is: Kínában évszázadokig kötözték a nők lábát, hogy 7 centisnél sose legyen nagyobb, mert akkor az volt a szépségideál. Mára ez megszűnt. Tehát nem minden megy el egy még rosszabb irányba.
Azzal egyetértek, hogy a mai hajdivat nem áll jól mindenkinek, sőt, én azt mondanám, hogy nagyon keveseknek áll jól (ruháról nem is beszélve; amikor jó szűk farmerba beleerőltetik magukat, és minden háj a csípőjükön kibuggyan, az szörnyű. Nincs baj azzal, ha valakinek felesleg van a csípőjén, a legtöbb nőnek van, de akkor ne vegyen egy számmal kisebb nadrágot.)
Csak szörnyülködök sokszor, amikor ezeket az egyenhajakat látom az utcán, tekintet nélkül arra, hogy jól áll-e az illető arcához, vagy sem. Nem baj, a lényeg, hogy trendi. Van persze, akinek nagyon jól áll, bár nekem nagyon nem tetszenek ezek a futurisztikusnak mondott, túltépett-túlfestett, aszimetrikus frizurák, amiket hajnak már nem nagyon lehet nevezni. És látod, hiába mondják ezekre, hogy milyen modern, ez sem a modern kor találmánya: Vidal Sassoon találta ki ezt a fajta hajvágást még az 1960-as években.
Juj nekem nagyon tetszett! Annyira szeretem az ilyen régi filmeket, és szerintem nagyon szépek benne a hajak és a ruhák, csak nem álltak jól ezeknek a lányoknak. A mai hajdivat és ruha sem áll jól mindenkinek:)
Hát ez egy nagyon más kor volt még akkor. Mai szemmel talán nem is lehet igazán jól megítélni az akkori szépséget, szépségideált.
Nekem őszintén szólva nem igazán tetszenek az akkori emberek - ez most furcsának hangozhat, de figyeljétek csak meg, hogy minden kornak megvolt a tipikus "kinézete", valahogy innen nézve nagyon egyformának tűnnek az egyes korok arcai. Ugyanez az érzésem, amikor régi iskolai tablókat nézegetek. Nem csak a frizurák ugyanolyanok (és nagyrészt szerintem rémesek :) de valahogy az arcformák is hasonlóak. A gimiben ott voltak a falon a 60-as 70-es évek tablói, ezeken is ezt láttam, nem tudom, mi ennek az oka. Pl. a 60-as években nagyon sok szép lány volt, míg korábban jóval kevesebb (itt most persze a "szépség" fogalmát a mai szemmel és a saját ízlésem szerint fogalmazom meg).
Sisi is ezért tűnt ki a kortársai közül, mert az ő arca nem hasonlított az akkori kor tipikus arcához. Nagyon sok régi fotót láttam már az 1860-80 közti évekből, és ténylegesen hasonlítanak egymásra az emberek. És nem csak a ruha vagy a haj miatt.
De lehet, hogy csak én látom így, hiszen ez annyira szubjektív dolog.
Minden eddigi szépségverseny végén teljesen le voltam döbbenve, hogy hogyan választhatták azt győztesnek, akit. A legutóbbi (Serdült Orsi talán a neve?) számomra olyan szinten visszataszító arcú, hogy saját magam is meglepődöm, hogy milyen reakciót vált ki belőlem. Lehet, hogy kedves, okos, stb., nem is ezt vonom kétségbe, de ilyen arcberendezéssel szépségversenyt nyerni, ez nekem talány...
Épp ezért nagyon nagy pozitív meglepetés volt nekem az idei verseny, mert kifejezetten tetszik az a három lány, aki nyert. Bár a személyes kedvencem nincs köztük, de ez a három szerintem nagyon szép, és megérdemelten nyert. Sőt, azt mondanám, hogy a beválogatott 7 lány is mind szép volt szerintem.
Én nem látom úgy, hogy mű a kinézetük, de persze ez is szubjektív, hogy ki hogyan látja. Igaz, hogy karcsúak, de nem soványak, és ez nagyon nagy különbség. Volt ott olyan lány, akinek olyan csípője volt, mint egy igazi latin asszonynak. Egyiket sem mondanám piszkafának, szép karcsú alakjuk volt, nem anorexiás modellek.
Én most először éreztem magyar szépségversenyen, hogy végre olyan lány nyert, akinek talán lesz is némi esélye a világversenyen.
Ami nekem egyedül nem tetszett, hogy mindegyik lánynak ugyanazt az egyenfrizurát kreálta Hajas Laci (akitől amúgy sikítófrászt kapok), és ugyanúgy voltak kisminkelve. Értem én, hogy így könnyebb az összehasonlítás, de ez így az egyéniség rovására megy.
Magára a szépségversenyre értettem, ahogy lebonyolították. Olyan összevisszaságnak tűnik. Persze az akkori technikai eszközök eléggé korlátozták a lehetőségeket, de ezekben a ruhákban leginkább az arcukat tudták pontozni. Amúgy annyi látszott, hogy elég karcsú mindegyik, semmi egyéb "domborulat". És nekem ez a hajviselet nagyon nem jön be. De mondjuk ez egyéni szoc. porblém. :)
Én is egy jó filmet néztem tegnap: Tintaszív Látta innen valaki? Szeretem az olyan filmeket, ahol keveredik a mese és a valóság. Ezért tetszik nagyon a Bűbáj is. :)
turnür 1
turnür2
a mi abroncsos ruháink:))) a kedvenc korszakunkban, 1869-ből
letisztult tanítónős forma: 1880-as évek