Elsősorban azokat várom, akiket - hasonlóan hozzám - hosszú hetek, hónapok óta rémálmok gyötörnek, részint kölcsönös eszmecsere céljából, hogy milyen módon lehet ezeket kiküszöbölni, részint (főleg) esetleg idetévedő szakembereket is várnék, akik tudnának működő (?), de legalábbis valamelyest hatásos tanácsokkal szolgálni. Amit nem szeretnék: boszorkányokat, praktikákat, meg okkult trükköket, nem hiszek ezekben. Ja, és kibicek kíméljenek; olyanok, akiknek nem tartósan áll fenn ez az éjjeleket és nappalokat mérgező helyzet, azok ne írjanak. Ha kilóg a lóláb, a moderátorok vendégszeretét fogják élvezni, ha rajtam múlik.
Köszönöm előre is mindenkinek, sajnálom az apropót.
Szia, elég félelmetes ezt olvasni(remélem, ha megyek aludni, nem jut majd eszembe). Nekem alapban ilyen soha nem volt, de amikor szertralint szedtem, és mellette paracetamolt, akkor néha éjjel felébredtem, vagyis félálomban voltam, és tök élethűen zenét hallottam, vagy valamikor teljesen valóságszerű tüsszögést, vagy mintha az alsó szinten emberek beszéltek volna és jöttek volna fel hozzám. Nekem is ilyenkor nagyon nagy akaraterő kellett a felébredéshez, amiben az segített, hogy attól rettegtem, nehogy lássak is valamit. Pedig akkor már rájöttem, egy idő után, hogy a gyógyszer okozza és a fejemből jönnek a hangok. Tök véletlenül rájöttem, hogy ezek mindig csak úgy jöttek elő, ha háton fekve voltam. Hasonfekve nem. És később ennek utánaolvastam, és ezek az alvásparalízises hallucinációk tényleg inkább hátonfekve jönnek ki. Hát ennyi. Amúgy csak sima depim van.
Nem tudom, hogy van-e valaki még így rajtam kívül, de eddig még nem hallottam. Amikor rémálmaim vannak, akkor sohasem alszom igazán. Inkább az alvás és ébrenlét határán vagyok valahol. Tökéletesen tisztában vagyok vele, hogy hol vagyok, tudom a szoba bútorait, az ágyamat, mindent. Kívülről látom magamat, ahogy ott fekszem az ágyban. Még azt is tudom, milyen pózban vagyok. Ha valami mozog a szobában, azt is látom (pl. bejön a macska, meglibben a függöny, stb.). Ezekben az álmokban mindig egy fekete ruhás, hosszú, fekete kabátos, fekete kalapos, szakállas férfi szerepel. Nem szokott bántani, de iszonyatosan rettegek tőle. Küzdök azért, hogy felébredjek, de valahogy ő nem engedi. Ha csak meg tudnám mozdítani valamelyik végtagom, akkor már felriadnék, vagy a fejem megrázni, vagy a szemem kinyitni... Összeszedem minden akaraterőmet, hogy ez sikerüljön, és kb. 6-7 próbálkozás után össze is jön, de addig mindig ő az erősebb. Hihetetlen, hogy a rettegés milyen méreteket ölthet és ennek ellenére még józan eszemnél tudok maradni.
Én is így kezdetem, és én sem tudtam, hogy ez baj! De ha már eljutottál erre a fórumra, akkor gondolom téged is lekezdett kicsit jobban foglalkoztatni a kérdés, hogy biztos minden rendben van velem? Nem akarok itt arcoskodni, meg tapasztalatokat megosztani, mert néhány hete még én is csak a felismerés küszöbét nyalogattam, de van abban valami, amit a többiek is leírtak és az orvosok is mondanak. Ezt valami okozza. Lehet, hogy rájössz magadtól is, de az is lehet, hogy csak segítséggel fog menni. Az ember hajlamos néha nem tudomást venni a problémáiról, mert akkor azt hiszi nincsenek is! Valaminek kell benned lenni, ami nyomaszt. Valami lezáratlan, bántó. Lehet, hogy nem nagy dolog, ezért nem is tulajdonítasz neki nagy jelentőséget. Lehet gyerekkori, munkahelyi, magánéleti tüske. Valaminek lennie kell. Ha rájössz, megszabadulsz, nekem elhiheted!
amióta az eszemet tudom furákat álmodok. nem gondoltam eddig hogy ez komoly betegség lenne vagy betegség tünete esetleg. eddig nem foglalkoztam vele. volt egy időszak mikor leírtam mert olyan cifra volt némelyik hogy na. :)
volt visszatérő álmom, hogy repülök, de évek óta nincs már.
reggelre általában csurom víz az ágyneműm úgy leizzadok éjszaka.
kb. egy hete meghaltam álmomban, nagyon fura volt, elvágták a torkom és éreztem ahogy elvérzek és nagy megnyugvás volt meghalni....
tegnap éjjel meg vezérigazgató jött fel hozzám és közölte, hogy mivel elloptam egy jegyzetfüzetet amit aztán beazonosítottak a kabátbélésembe belevarra, nincs megelégedve velem. borzalmasan szégyeltem magam fel akartam mondani de közölték hogy már írják a felmondásom.
azért ma még bejöttem dolgozni! :))))
baromi nehéz kelő vagyok, reggel fél óra kell hogy kitápászkodjak az ágyból, kb 10 óra kell hogy kialudjam magam - talán összefügg?
Hahó!
Örömmel nyugtázom, hogy ezek szerint mindenki jól van! Én is! Végre! A Xanax-ra nem akartam rákattanni, összesen 2 db-ot vettem be nem tudtam tőle dolgozni, lelassult az agyam vagy mi, meg aztán amúgy sem! Az a nagy igazság, hogy nem gyógyszert kell szedni, hanem a probléma okát megszüntetni. Könnyű mondani, igaz??? Nagy szavak, közhelyek Azt hiszem nekem mégis sikerült. Őszintén megmondom, hogy már egy ideje a párommal voltak gondjaim. Pontosan nem tudtam megfogalmazni, hogy mi az, de rohadtul nyomasztott. Novemberben vért izzadva közösen vettünk egy házat (hozzáteszem 7 hónapos banki huzavona után). Már jöttek a gondok közben is, de én tudtam, hogy a ház sikerülni fog, tudtam, hogy az állandó ideg miatt romlik a kapcsolatunk és bíztam benne, ha elrendeződnek a dolgok, akkor helyreáll a régi rend. De valamiért nem úgy alakult, és a lelkem mélyén tudtam, hogy ennek vége lesz. Aztán jött a folyamatos őrlődés, közös ház, közös hitel, és a nagy hogyan tovább... Most már biztos, hogy ettől sokalltam be. Ettől volt a pánikrohamom, a hangulatingadozásom, a dekoncentráltságom és minden ami nem ÉN vagyok. A rosszullét után, amint kiléptem az orvosi rendelőből, világossá vált mit kell tennem. Onnantól gyakorlatilag megszűntek a panaszaim. A Zoli még nem is tudta mi vár rá, de én eldöntöttem és jobban lettem. Nem tudok máshogy fogalmazni, nagyon nagy lelki tehertől szabadultam meg. Ja, és 10 kg-tól másfél hét alatt, ami persze annyira nem zavar
Nem vagyok az a típus, aki megijed a problémáktól, hiszem, hogy mindenre van megoldás, ha nehéz vagy bonyolult is. A párommal megbeszéltük a dolgokat, vagyis inkább mondhatom, hogy kész tények elé állítottam, nincs visszaút, én így nem akarok élni! Osztottunk, szoroztunk, várjuk a papírokat az ügyvédtől. Még közel sincs vége, kedves anyósoméknak köszönhetően biztos lesznek még bonyodalmak, de állok elébe. Nem érdekel semmi, csak zárjuk le!!!!
Tegnap visszamentem a dokihoz (2 hét késéssel), marhára örült nekem. Elmondtam neki, hogy s mint vagyok, és nyugtáztuk, hogy remélhetőleg ezügyben nem találkozunk a jövőben.
Néhány hét alatt sokat tanultam magamról és a kapcsolatokról, már tudom, hogy mi az az értékrend amit követnem kell, ami jó nekem. Sajnálom, hogy megbántottam valakit, aki részben megérdemelte, részben nem, sajnálom, hogy egy kicsit tönkretettem az életét, az álmait, de sajnálatra nem lehet egy életet építeni, főleg ha ezzel tönkreteszünk egy másikat. Úgy gondoltam inkább most az elején, mert később csak nehezebb lesz. Kicsit szégyellem magam azért, hogy hagytam egy időre kicsúszni a lábam alól a talajt, most sem értem, hogy történhetett meg velem, de valószínűleg kellett ahhoz, hogy visszataláljak önmagamhoz. Tanácsot nem osztogatnék senkinek, de az biztos, ha nem tudjuk megoldani a saját magunk problémáit, akkor nagy baj van, mert más nem fogja megoldani helyettünk
Szép napot mindenkinek!
Helló Mindenki!
Nahát! A múlt héten írtam egy egész regényt nektek, de persze a telefon egyfolytában csörgött, és a kis irományom eltűnt valahol a ködben, úgyhogy feladtam. Na de az elmúlt napok eseményeit most megosztom a hasonlókat átélőkkel
Ugye ígéretet tettem, hogy elmegyek orvoshoz Hétfőn akartam is, aztán mondta a doki, hogy időpontot nem tud adni, üljem végig a sort az influenzások között. Na persze. Már gondolkodtam rajta, hogy el kellene tőle hoznom a kartonomat, mert nem is csipázom a dokinőt, meg el is költöztem már abból a városból (nem messze, csak 20 km), meg ilyenek, de most eljött a pillanat. 20 éve ő a házorvosom és nem tudott rámszánni 5 percet, úgyhogy frankón be is rágtam rá. Gondoltam akkor kedden elszaladok, aztán utána beadom a motyót az új doki jelöltnek, akinek nagyon jó híre van kicsiny városunkban.
Aztán eljött a hétfő este és én azt hittem most tényleg meghalok. Alapvetően tök jó napom volt, különösebb problémák nélkül. Este 9 körül még beszéltem a főnökömmel, volt megint egy jó sztori és elröhögtünk fél órát a telefonban. Aztán fürcsi, hajmosás, fekvés. Itt kezdődtek a bajok. Néztem a tv-t, így visszaemlékezve még azt sem mondhatom, hogy gondolatok kavarogtak a fejemben, egyszerűen csak lekötött a műsor. Egyik percről a másikra úgy éreztem, hogy elkezd dagadni a nyakam. Aztán kb 10 másodperces gyilkos fejfájás, amit hányinger és kb 200-as vérnyomás meg izzadás kísért. Felpattantam, megmostam az arcomat meg a nyakamat. Jött a szédülés, végtag zsibbadás. És mikor az ember azt hiszi rosszabb már nem jöhet, következett a fulladás. Tényleg azt hittem, hogy most meghalok. Úgy éreztem, hiába próbálok levegőt venni, nem ér le a tüdőmig. Kirohantam az udvarra, de jobb attól sem lett. Próbáltam egyenletesen, mélyen és lehetőleg nyugodtan lélegezni, de azt vettem észre, ha nem koncentráltam arra, hogy beszív-kifúj, akkor egyszerűen nem vettem levegőt. Hát ez k .va szar volt. Végigvillant az agyamon, hogy tulajdonképpen sok embert nem ismerek még itt, pótkulcs senkinél nincs, meg amúgy is kitől kérjek segítséget este 11-kor. Na ez persze olaj volt a tűzre. Elkínlódtam kb 1,5 órát aztán jobban lettem. De elaludni nem mertem. Mindig arra riadtam, ha nem koncentrálok arra, hogy levegőt vegyek, akkor elalszok és megfulladok. Hajnal 4-ig intenzív tv nézés, aztán nem bírtam tovább, lesz ami lesz én most már alszok. Persze megértem a reggelt. Hulla fáradt voltam, tele feszültséggel, de megpróbáltam összeszedni magam és irány a meló. Meséltem a főnökömnek, hogy mi volt éjjel, de kb a harmadik mondatnál eltört a mécses és úgy sírtam mint egy szaros gyerek. Rohadtul el voltam keseredve és nem tudtam mi volt ez, és miért történt velem. Velem, aki mondhatni szarik a világra. Sosem voltam lelkis, sírós, hisztizős, sosem voltam veszekedős, mindig higgadt, megfontolt, döntésképes. Úgy éreztem, mindent elveszítettem amit értékeltem magamban, és amit értékeltek bennem mások. Azt amitől én ÉN vagyok. Egy gyenge, labilis valami lettem. Totál lelki összeomlásban kocsiba be, dokitől karton el, új dokihoz karton be. Egy tényleg szimpatikus, bizalmat ébresztő háziorvoshoz kerültem. Elmondtam neki mindent az elejétől a végéig. Nagyon normális, megértő volt, és egyből rávilágított a helyzet súlyosságára. Tűzoltás képpen Xanax 0,5 mg napi 1 tabletta, meg valami E betűs altató. Jövő hét elején kell visszamennem, meglátjuk addig milyen változás történik, aztán megbeszéljük a továbbiakat. Kilátásba helyezte a pszichiátert is, de majd kiderül mit hoz a jövő. Annyit rögtön tudott mondani, hogy frankó pánikrohamom volt előző éjjel és próbált megnyugtatni, ha esetleg előfordul megint, no para, megfulladni biztos nem fogok, mert azt nem adják ám olyan könnyen. A lényeg az, hogy ne féljek attól, hogy megint jön egy roham, mert akkor biztos jönni fog. Hát köszi kezdődhet a küzdés önmagam ellen. Mindegy, bevettem a bogyót és próbáltam nem gondolkodni. Nővérem volt olyan drága, hogy bepattant a kocsiba, lezúzott 100 km-t, és velem aludt az éjjel. Este bedobtam egy fél altatót, mivel a Xanaxtól már amúgy is kába voltam, úgy döntöttem egy fél elég lesz. Tényleg nem is volt semmi gond. Többször felébredtem éjjel, de kb 2 másodperc alatt vissza is aludtam És végre NEM ÁLMODTAM SEMMIT!!!!! Mondhatom, hogy tulajdonképpen jót aludtam. Ellenben a tesómmal, aki a fél éjszakát ébren töltötte és figyelte, hogy lélegzem-e rendesen.
Szóval az egésznek a lényege az, hogy fel kell ismerni a problémát, és büszkeség ide vagy oda, segítséget kell kérni. Köszönöm mindenkinek a bátorítást és megértést! Még jelentkezem úgyis! Addig is nyugalmas napokat és pihentető éjszakákat kívánok!
Sziasztok! Nekem is szoktak rémálmaim lenni, és úgy ébredek fel, hogy szét van izzadva az ágyneműm. Az elöttem hozzászólóhoz is hasonlóképpen, kb 7-8 éves korom óta fel tudom idézni legszörnyűbb rémálmaimat. A 80-as években tíltott dolog volt a videómagnó minden háztartásban, nekünk volt, és emlékszem a szüleim barátai, és rokonaink egy egész hétvégét nálunk töltöttek, videózással. Ez nem is baj. A baj ott kezdődőtt, hogy rengeteg horrorfilmeket néztek...pl, Rémálom az elm utcában, Xtro, péntek 13, az erdő szelleme, a ház, stb stb...igazi kemény régi horrorfilmek. Nem tudom miért, de édesanyám nem tulajdonítottt nagy jelentőséget annak, hogy én is ott ülök közöttük. Videóztam én is velük, bár fogalmam sincs, hogy miért nem küldtek fel a szobába játszani, amíg ők horrorfilmeket néznek. Ha egy véres jelenet volt éppen a filmben, édesanyám reakciója csak annyi volt, "ne nézz oda most kisfiam." Hiába csuktam be szemem, fülem...a hangokat hallottam, (pl. sikít egy nő, és épp a lelkét leheli ki szörnyű hangokkal és idegfeszítő zenével párosítva) és egy 4-5 éves gyerek úgy érzi ilyenkor, hogy szörnyűségek történnek ebben a világban. Innentől kezdve el kezdtem félni...ekkor tanultam meg a félelmet.
Álmaim általában arról szólnak, hogy gyílkosságokat látok, gyílkosságok történnek elöttem... Pl futok egy erdőben, fut mellettem egy idegen, velem együtt, és amikor hátranéztem egy sötét alak kergetett bennünket, majd utolért, és elöttem leszúrta azt az embert aki velem együtt futott. Vagy olyat, hogy otthonomban elöttem kettévágnak egy kislányt láncfűrésszel válltól átlósan lefelé, és még sorolhatnám de nem térek ki rájuk mert szörnyűek... Én szerintem van köze a rémálmoknak a gyerekkorban átélt traumákhoz, vagy sokkhoz.
Sziasztok! Képzeljétek, a férjemnek vannak alvási nehézségei. Éjszaka felébred, ki megy a nappaliba, aztán visszafekszik. Pár napja van ez...adtam neki tegnap este egy Helex-et...hát végigaludta az éjszakát. Tök örült neki. Kipihent en ébredt. Csak azt nem tudom,melyik a jobb megoldás. Szorongásoldó este, vagy enyhe altató. Soha életében nem szedett gyógyszert. 46 éves. Nincs valami tapasztalat?
Hű. Ha eddig meg voltam ijedve, akkor most már be vagyok sz..va! A munka dologban lehet valami igazság, bár éppen a terhelhetőségem az aminek a "karrieremet" köszönhetem. Úgy gondolom, hogy kevés dolog van az életben, amiben az ember tényleg képes napról-napra 100 %-ot nyújtani, sokak elszomorítónak tartják, de nekem ez a dolog a munka! Ez tesz elégedetté és magabiztossá az élet egyéb területein is. Ha tényleg ez okozza a gondot, valóban vissza kell vennem egy kicsit. Tulajdonképpen semmi bajom nem lenne, csak aludnék már egy nagyot!!! :)
Nagyon köszönöm a választ, tetszik, nem tetszik, elmegyek az orvoshoz, aztán meglátjuk. Fura, hogy én is azt hittem velem soha nem történhet semmi...
Szia! Te szegény:( Valóban el kell menned a háziorvoshoz, ő fog "útnak indítani". Ne félj, segíteni fognak. A folyamatos rémálmok véleményem szerint a túlzott munkavállalással összefügghet. Ám könnyű azt mondani, hogy ne dolgozzunk annyit!:) Ugye?:) Valószínű, szakorvoshoz fog küldeni, vagy valami enyhe szorongásoldót ír fel. A többit majd meglátod. Lehet, hogy pszihiáterhez, vagy pszihológushoz is kellene menned. Sok sikert!
Sziasztok! 28 éves rémálmos vagyok... A témában nem kezdő, de a felismerésben igen. Azt hizsem kb 7-8 éves korom óta tudok visszaidézni rémálmokat, de kb az elmúlt 1-1,5 évben vált a dolog mindennapivá. Családom és barátaim elképedve hallgatják, hogy mik "történnek" velem éjszaka. Ennek ellenére én mindeddig azt hittem ez normális, rosszakat álmodok és ennyi. De mára ott tartok, hogy képtlen vagyok kipihenni magam. Alszom én, hajaj, 8-10 órákat is, de egyszerűen képtelen vagyok reggel felkelni normálisan. Csak a szundit nyomkodom legalább 1 órán keresztül. Az esetek 90%-ában nem ébredek fel éjjel, ha mégis, akkor vagy kiabálva villanyt kapcsolok (pl pókos álmok) vagy felébredek ugyan többször, de álmodom tovább ugyanazt. Napközben nincsenek félelmeim, inkább ha van egy kis időm magamra, akkor végiggondolom az álmomat mégegyszer és próbálom megfejteni mi okozhatja. A munkám teljesen leköt még akkor is, ha már otthon vagyok, sokszor még este 10-kor is csörög a telefon és problémákat kell megoldanom. Ennek ellenére elégedett vagyok a teljesítményemmel és szeretem is csinálni. Azt viszont már elég gyakran észreveszem, hogy a nap végén már nem megy úgy a kommunikáció ahogyan kellene. Felcserélem a szavakat a mondatokban, rosszul ragozok, a ty, gy és hasonlók helyett már csak t-t, g-t mondok, és ez egy kicsit elkeserít. A napokban megint meséltem a főnökömnek az álmaimról, kérdezi is mindig, hogy mi a baj, mert látja, hogy olyan vagyok mint akit agyonvertek. Aztán felhívta az üzemorvost (aki egyébként nagyon jó barátja) és elmondta neki a történteket. A doki azt mondta, hogy ne vegyem félvállról ezeket a dologkat, mert ez k....va nagy baj (most őt idéztem). Menjek el a körzeti dokimhoz és kérjek segítséget. Ettől most megijedtem. Eddig azt hittem, hogy tök normális vagyok és most kiderül, hogy mentálisan sérült??? Még nem mentem el az orvoshoz, és nem is tudom mit fog mondani. Felír altatót? Elküld pszichológushoz??? Félek. Tényleg.
Tudom, hogy millió problémám van nekem is, tudom hogy vannak lezáratlan dolgaim, de a legtöbbet ha tudtam volna, már megoldottam volna, azt is tudom, hogy néha ki kellene kapcsolnom az agyamat, a gondolataimat, de egyszerűen nem megy!!! A meditálás segít, de az is csak ideig-óráig, aztán eljön az este, az éjszaka és minden kezdődik előről...
A leggyakrabban visszatérő motívumok az álmaimban, hogy háborúban vagyok, valakit agyonverek, menekülök (pl felrobban a vasmű), meglőnek az utcán és senki nem segít, ránkdől a ház, és persze a pókok (ami érthető mert rettegek tőlük).
Sokszor nem tudok aludni, tehát egész nap és egész éjjel fönt vagyok, de ha el tudok aludni pl. egy 2 órát, vagy 6 órát akkor állandóan fölébredek arra, hogy milyen rémálmom volt.
Rémálmaim mindig ugyan azok már régóta: Kivagyok közösítve, agyon vernek, agyon szurkálnak késsel, még több ismerősömet veszítem el, és stb...
Elmentem orvoshoz, de ő se tud semmit csinálni ezzel.
Én meg már unom, hogy állandóan nem vagyok ki pihenve, és egésznap meg fáradt vagyok.
Sziasztok!Altató mellett is rémálmok,megint repültem,de most segédeszközzel:)és üldöztek,de kaptam egy új doki elérhetőséget talán?Ezek szerint szerencsére jól alszotok v épp alszotok,Jobb és szebb álmokat!
én sokféle pszichopatologiát olvastam már,gyermeket is,és fejlődéslélektant és szociálpszichot is,de nem vok okos tojás,de sajna a tapasztalatuk gyűlnek,úgyhogy heves optimista csak nyugodtan alkioo tovább!
Még mindig nem alszom kedves Pataporc remélem jól írtam,megadnád a hipnoterapeauta számát nem próbáltam,de még nem szeretném feladni emailem:Kriwer@citromail.hu,köszönettel kriszta hátha????Veszetni való már nincs
Én akinek 17 állatkáj a van sajna hatalmas nagy lelke a rivótól agresszív lettem,van egy mondás talán igaz:"Boldogok a lelkiszegények?"Ki borított Albert Györgyi halála is a hasonlóság,én régen nem voltam suicid hajlamú az antidepresszánsok után kezdődött,mostanában próbálom ki védeni ha érzem jön a sötétség nem hagyom magam egyedül,de ez lennék én?Nem ilyen voltam és nbem akarok ilyen lenni és menekülök a szenvedélyekbe olvastamFreudot,Poppert?Müllert Csernust,Márait stb,lefekszem hátha nem álmodom de félek nem vok ilyen hülye de a fáradtságtól össze vissza írok MINDENKINEK sokkal jobbakat félek hogy megőrültem,mások egyéniségnek,szókimondónak tartanak,talán jobb lenne normális,átlagnak lenni?Mi a normális?
Csak n ellentétesen hatnakem nyugszok,ezt a gyógyszert még nem ismerem rajtam kipróbáltak:xanax,rivotril,frontin,remeron,seropram,spitomi, pipolfeyn,tegretor,neurotop,truxal,innoval,dormicum,gerodorm,stilnox,apodepi stb rengeteget
bocs ,hogy ennyit írok de közbe olvaslak titeket Hurráoptimista lehetek így idegenként de gyakorta leszek indiszkrét nagyon jól fogalmaztad meg te mennyi idős vagy?én fatalabban minden szőrnyüség ellenére egy életre való élet szerető emberke voltam akit kölcsönösen imádtak mára többra értékelem az állatokat és mókuskerékbe érzem magam 31 vok,nőmostanában bár ki mozdulni is alig merek peddig anno 19évesen beutaztam egész európát olvaslak titeket tovább,valahogy"véletlen"keveredtem erre az oldalra előre is köszönlek titeket
Én helyszínelők,vészhelyzet,3.műszak függő vok,az érzelmes filmeken sírva fakadok a legegyszerűbbeken is nyugodt,békés,átlag am-ai család reggelizik corn flakes stb már ezeken is
Most végig olvasok egy az egész oldalatokat aztán ha lesz erőm leírok egy éveken át visszatérő álmom és hogy hogy szűnt meg a valósában találkoztam vele és nem értettem a mai napig nem értem
Sziasztok!új vok itt.SOS.A rémes 5.nap.Kezeltek sajna több dologgal,gyermekkoromba sok trauma ért ami 24 után kezdett ki jönni,próbáltam nem betegségtudattal élni,röviden BDN,mayor,depi,bipolarits a bogyók ellentétesen hatnak és alvás zavar,ami most még újabbat mutatott,nem merek már el aludni,5.napja ha elalszom rögtön álmodok és nem tok belőle felébredni kiszakadni ha sikerűl a 3.nap amikor már fennt voltam azt éreztem,hogy az álmomba vok még helyzavarral,ami a legrosszabb volt,patakokban folyt rólam az izzadság(ez valós)menekültem különféle emberektől a végén pizsamában eljzutottam valami szakemberig aki azt mondta alszom még alva járó vok ad egy gyógyszert kinnt üljek le míg hat (önmagában is marhaság mert ugye tudjuk az alvajárók csak nem kelllnek fel úgy)álmomba le is ültem kék pizsama,fehér zokni,őrület közbe menekülés bevettem amit adtak és akkor azt éreztem ezek is hazudnak is elkezdtem menekülésközben repülni,előbb csak lassan nem magasan a föld felett ki az utcára ház tömbök között néha nehezen ki kerülve a falakat majd egyre gyorsabban egyre magasabban valakik elöl menekülve,eleinte mintha totál éreztem volna a szabadságot,örülve és mint aki tényleg megélte a végén úgy begyorsultam egyre magasabbra,éreztem adrenal in megy fel,egyre gyorsabban már rettegtem már nem voltak emberek,házfalak külvilág csak a nagy büdös semmi amit eleinte örömmel vettem,majd pánikoltam mint aki ki rep,át gyógyszerelt állítólag attól híztam rám 10 fajta altató ellentétesen hatott pl,dormicumtól 4 napot ugráltam a lépcsőkönül e világból,minden,mindenki távolodott és csak gyorsultam próbálkoztam felébredni nem ment amikor a párom rázogatott,az első mondatom repülök,végre elrepülök,közbe régi ismerős arcok rokonok események,majd teljes megszűnés.Már agyilag szét vok esve a hugóm a párom nevén szólitom össze vissza beszélek és ha vissza alstzom az álmom onnan folytatódik ahol abba maradt,ma már zokogó görccsel voltam a dokimnál a sokadiknál,híztam 20 kgot is ettől is kivok,nem rég suicid gondolatok isd talán ez a repülés?De tudom helytelen most anában próbálok ellene tenni mókuskerék,31 vok,bocs nem látok már a sírástól,mostanában nem szedtem altatót ma feelírták a stilnoxot ez anno bejött,a legrosszabb akkor hittem el hogy fnnt vok amokor minden állatkámat láttam a helyén,kuttyok ágyba cicók stb de mindenre emlékszem az álmaimból félek ma elaludni talán e topic segít?v nem tom,tehát nem egyedül vok,nem használok drogot régen próbáltam f-et alvásnak,egyik nap viszont úgy tudtam álom nélkül egy órát aludni,hogy megittam egy ü bort,pedig utálom a piát,hát hosszú lett de legalább a bőgést abbahagytam szánalmas vok most
Nahát, ezek szerint Nádasdy Kálmán Csáth-tól merített.
Pécsett versmegállók vannak újabban, és az egyiken valami efféle verset kezdtem olvasni, hogy legrosszabb az állapotváltás, de aztán megérkezett a busz, és nem olvastam végig.
Majd leírom, és bemásolom.
Józan gondolkodású barátnőm szerint a szorongást és azzal járó kellemetlen szívtájéki nyomást a vashiány okozza, úgyhogy mindenféle fölösleges gyógyszerezést kikerülendő egyszerűen a vastabletták szedését javasolja.
Irigylésre és követésre méltónak találom időnként a földhöz ragadt észjárásúakat.
Ismeri valaki azt a jelenseget, amikor felalomban - altalaban nappali elszunyokalasnal - iszonyat gondolat-massza lepi el az ember agyat? Mintha egy ponton (szingularitason) tul az addigi logikus, asszociacios gondolatmenet hirtelen szetszakadna es ömlesztve arasztana el az agyat. Kiseröjelensegek: erös szivkalapalas, felpörgött fiziologia, mini-panikroham, utana levertseg, depi, szorongas.
Meg altalaban esti lefekves elött erzem azt hogy a "normalis" nappali gondolataimat hirtelen nagyon drasztikusan ertekelem. Peldaul a hirekben elhangzottak sokkal sulyosabbak, dramaiabbak lesznek.
Ezt hivjak paranoianak?
Csak sejtem, mert az sem ritka, hogy bizonyos helyzetekben mindig egyfajta "worst case scenario"-t kepzelek el es a menekülesi utvonalat keresem.
Hasonlo tapasztalatok, valaki? Vagy van szakirodalom a temaban, a neten?
