És miközben a Nolefarm éppen keresztre feszíti, hogy "na most már hogy nem játszik, most szólja le, értjük, höö", hadd tegyek ide egy 2010 elejéről származó nyilatkozatot is.
"Mostanában a játékosoknak kevesebb gyenge pontjuk van, de talán kevesebb az igazi erősségük is. Korábban a játékosok sokkal több meglepő dolgot tudtak csinálni, változatosabb volt a játékuk. Nehezebb volt egy-egy borításon dominálni. Manapság a pályákat egységesítették, egymáshoz hasonlóvá tették, és így a játékosok is egymáshoz hasonultak. Néha, amikor elnézem Davigyenkót, Del Potrót, vagy Djokovicsot játszani, arra gondolok, hogy egyáltalán mi az az ütésfajta, amit a legjobban csinálnak…"
Szia! Hidd el nekem is fájt visszalehet nézni a Youtubon, Djokovic semmi sportszerűtlen nem csinált. 15-15 volt talán, de nem szívesen nézem vissza, mert most is fáj, Roger 2 ászt ütött. És nem bírta fejben. Sőt 8-8 táján breaklandája volt Rogernek egy könnyű ütéssel elüthettet volna Djoko mellett, és beremeget a keze, és outra ütötte. És ha elnyeri a szervát a meccsért adogatott volna. De annyi felejthetetlen élményt szerzet nekünk, hogy ez is Roger volt. Jobb fejben Djoko Rogernél, és Nadalnal is. Egy csodálatos utazás volt. Neki is nekünk is.
Valószínűleg egyre gondolunk, mármint ami azt a wimbledoni döntőt illeti, amikor
Rogernek két meccslabdája volt és ő szervált, miközben "szervakirály" is volt. Úgy emlékszem, Djoko közben valamilyen figyelemelterelő manővereket csinált, és ezek után lett 40:40. No ez az, ami Rogerből hiányzott! Ő mindig abszolút úriember volt a pályán is. Ha több dörzsöltség lett volna benne, talán ezt a bizonyos döntőt sem bukja el.
Szia! Bocs a Gs- két nem érdemre játszák. Például Djokovic ellen a wimbledoni döntőben 40-15 2 meccslabdánál Roger szervált, és be kellett volna ütni egy ászt. Sajna nem sikerült, mert Nole fejben sokkal jobb mint Roger. És azt se felejtsd covid miatt, sok GS- nem indulhatott Djokovic. Így is neki van a legtöbb GS-je megérdemelten. De 1000 -ből is csak Djoko nyerte meg mindegyiket, ráadásul mindegyiket legalább kétszer. De Roger után sosem lesz kedvencem talán. Ha lesz is sosem olyan mint Roger volt. A2017-esAO győzelme Nadal ellen nálam a csúcs. És ha bekapcsoljuk a yuotubot, és nagy pontokat mutatnak, Roger van rajta fölényesen a legtöbbet. Roger volt a tenisz Mozartja.
2001. Wimbledon..., az ezredforduló akkori számomra legjobbját Samprast hazaküldi valaki... Ki ez a fickó lófarokkal, honnan jött, hogy került ide egyáltalán, és hogy a csudába tudja legyőzni öt szettben Petet? Így kezdődött kapcsolatom Rogerrel. Akkor haragudtam rá, nagyon, nagyon..., aztán, kicsivel később már nem tudtam ellenállni a játékának! Egy nemzedék született és nőtt fel Roger káprázatos karrierje során. Most is követem és szeretem a teniszt, de senkit nem látok, aki nyomába léphet. Rettenetesen hiányzik!
Akármelyik felvételen, akármelyik szögből, akárhogy nézem, nekem inkább egy balkezes (tehát nem domináns kezes) TENYERESNEK tűnik, mint kétkezes fonáknak:)))
(Egyáltalán nem értek a teniszhez, nem játszom ezt a sportot, de nagyon szeretem, különböző aspektusaiból is érdekel. Régóta figyelem, a fórumokat is, így titeket is. Rogerrel kapcsolatos minden öröm nekem is örömet okozott, és a veszteségeit, tudható nehézségeit én is sajnáltam, jelensége elgondolkodtató. Figyelem az Alcaraz generációt is, meglátjuk…
Már pénteken láttam, hogy fennvan az "összefoglaló", de hétvégés-csendes-nyugodt-napsütéses olvasásra vágytam, így csak átgörgettem, és vártam a szombat délutánt. Mintha egy Federer meccset vártam volna.
Egyszer ígértél valami hasonlót (74906), amit még megtehetsz....... :) ahol azt írtad, hogy reményeid szerint, majd mindenki ír hozzá valami emléket. Ha mégsem készül el az az írás, én azért megelőlegezem egy-két sorral.
Amikor a 2009-es wimbledoni meccsen rábukkantam véletlenül Roger Federerre, nem tudtam, hogy ilyen része lesz az életemnek.
A sporttal úgy voltam/vagyok, hogy mindent megnézek ami épp elém került, most is szeretem a jó meccseket/versenyeket bár mi legyen az, foci, vizilabda, atlétika, nyári-téli, fiú vagy lány (a küzdősportokat kivéve :) ).
Sosem hittem a - szerelem első látásra -butaságban, de valahogy ez az egy meccs elég volt ahhoz, hogy befurakodjon a fejembe. Megfogott a személyisége és teljen rákattantam. Utánaolvastam a neten és magam is meglepődtem, de vártam a meccseit. Megnéztem a tv-ben, olvastam a véleményeket, kerestem róla a cikkeket. Beütemeztük a versenyeket érintő családi programokat. A férjem is örült. Ja nem :)
Aztán 2017-ben úgy ütemeztük a baráti kirándulást, hogy Prága volt az úticél, nekem délután-este a Laver Cup. A többieket is becsaltam egy esti meccsre, mert az nem lehet, hogy ők is ne lássák egyszer. Ott voltam az összes meccsen, életem élménye volt. Máig emlegetjük.
Aztán sajnos eljött az idő, amikor már kevesebbet játszott, és azért mindenki tudta, hogy egyszer be kell fejezni. Némely sportban vannak kedvenceim, de senki nem volt, és most sincs aki számomra felérne hozzá.
De mindent összevetve, szerintem ezt a megállapítást el tudom fogadni :
"" Roger teniszét valami olyan csodálatra méltó dolognak tartottam, amire nem kár az időt és energiát szánni.""
Az az igazság, hogy nem csak a teniszt maxoltam ki vele, hanem általában véve a sportnézést is. Azóta teljesen elveszítettem az efféle időtöltéshez való érdeklődésemet
De úgy is mondhatjuk, hogy ha lenne is kedvem nézni sportot, az egyszerűen nem elég jó, hogy ne tudjam hasznosabb vagy fontosabb dolgokkal tölteni az időmet. Családosként az ember kissé átértékeli az időbeosztását és a fontossági sorrendeket, de ez így is van jól.
Eleve Rogernek olyan hosszú volt a karrierje, hogy egyetemistaként kezdtem nézni és bőven dolgozó és családot alapító emberként fejeztem be, tehát egy jókora fejlődési szakaszt végigkísért. Minden percét imádtam, amit rá fordítottam, még a gyötrelmes vereségeket is, mert az azt követő győzelmeket csak még édesebbé tette.
Rendkívül hálás vagyok a sorsnak, hogy ő volt az a sportoló, akit kortársként tudtam követni.
A „nem ellenőrzött változat” fülnél megtaláljátok az utolsó pár hét történetét is. Gondoltam ha már egész idáig én írtam 2012-től kezdve, akkor én is fejezem be. Aki szeretne nosztalgiázni vagy olyanokat olvasni, amikre esetleg nem emlékszik, itt a Federer szócikk a Wikipédiáról, a tavalyi eseményeket is feldolgozva: https://hu.wikipedia.org/wiki/Roger_Federer#2022_%E2%80%93_A_befejez%C3%A9s_%C3%A9ve
Nem tudom megtettem-e, de a kissé fura utolsó évek miatt lehet, hogy nem, szóval: szeretném megköszönni mindenkinek az utóbbi 11 éves közös szurkolást, ünneplést, vitát és beszélgetést. Soha nem találkoztam egyikőtökkel sem, de itt mégis egy közösségként működtünk. Én nagyon komolyan vettem a szurkolást, rengeteg időt töltöttem meccsek nézésével, statisztikák és nyilatkozatok olvasásával, ennek az oka az volt, hogy Roger teniszét valami olyan csodálatra méltó dolognak tartottam, amire nem kár az időt és energiát szánni. Remélem ti is hasonlóan éreztetek vele kapcsolatban.
