Rendszeresen nézem,olvasom a fórum anyagát, talán tavasszal tettem fel téglaképeket.
Most újabb téglaképeket tudok mutatni nektek,ezeket itt lakóhelyem Szólád környékén találtam,
egy régi vízimalomnál,érdekessége,hogy máshol itt a környékünkön nem találkoztam ilyen ( Jencsky Ernő gyűjtőtársunk szerint babapiskótás jelű .. ) téglával !
...merthogy tudtommal ezeknek még eddig nem volt megfejtése.
.
...illetve a kalapácsosokra mondták, hogy a Mohácsi Takarékpénztár Téglagyárában készültek, de ott (Villánykövesden) a mélyített "MT" téglák készültek.
Viszont szerintem a monogramos kalapácsos alapján ezek a kalapácsos téglák Blau Rezső bányatulajdonos, útépítési vállalkozó téglagyárában készültek.
Feltételezem, hogy több téglagyára is volt, de az biztos, hogy Kiskőszegen (jelenleg Horvátország) volt téglagyára, amit 1917-ben adott el Frigyes főhercegnek.
Blau Rezső (néhol Rudolf) neve bányákkal kapcsolatban már 1883-tól megtalálható. Baranya vármegye legnagyobb adózóinak (virilisták) felsorolásában is többször szerepel (pl.:1906, 1912...), elég előkelő helyen!
.
És mellesleg Blau Rezső résztulajdonosa volt a Mohácsi Takarékpénztár Rt.-nek.
Ha Kunwald Jakab 1869-ben eladta óbudai téglagyárát, majd 1872-ben elhunyt, 1879-ben hogy lehetett nála baleset? Vagy eltévedtem a téglagyárak között?
Vagy ha Kunwald nem egyenlő Kunewalder, akkor az meg kicsoda? A Kudelka Dávid? Aki esetleg Kunewalder volt (hiszen zsidó ember)?
A szomorú történet:
POLITIKAI ÚJDONSÁGOK, 1879.XII.31.-i lapszám
Borzasztó szerencsétlenség történt deczember 29-én dél körül Ó-Budán a Kunewalder-féle mészégető és téglagyárban. Dinamit robbant föl, s több emberi élet veszett el, számos munkás pedig megsérült.
A gyár egyik fészerében dinamitot szárítottak. Néhány töltényt, mintegy másfél fontnyit, a kemenczére tették száradni a munkások. Kunewalder, ki meglátta ezt, figyelmeztette a munkásokat, hogy ne tegyék a töltényeket a kályhára, mert baj történhetik. De a munkások azt felelték, hogy nem lesz baj, mert a dinamit magától meg nem gyúl. Kunewalder úr erre eltávozott és a városba ment. Alig hogy távozott, a gyárban iszonyú durranás hallatszott. A dinamit felrobbant. Szétrepesztette a fészer oldalfalát és boltozott oldalfalát és boltozott tetejét; a fészer tetején munkáslak volt berendezve, ez a szoba teljesen leszakadt és mindenestől a fészerbe zuhant le. A műhelyben levő munkások közül három szörnyet halt, három pedig súlyosan megsebesült. A fészer fölötti szobában az egyik munkásnak családja, egy tizenöt éves leány és két kisgyermek épen az ebédhez készült. A három gyermek közül kettő szintén szörnyet halt, egy megsebesült. Mindez egy percz műve volt. A robbanás által szétvetett égő romok szerteszét hullottak, néhány munkást megperzseltek, másokat megütöttek. Mire az így megsérültek magukhoz tértek, a fészer már romhalmaz volt, oldalfalai bedőltek, szerszámok, bútorok szerteszét hevertek. Azonnal a tűzoltókért siettek, kik csakhamar megjelentek a színhelyen, hogy a romokat eltakarítsák. Borzasztó volt látni a szerteszét tépett holttesteket, melyekre csak az öltönydarabok után lehetett ráismerni. Némelyiket több részre szakította a robbanás. A romok közt volt három munkás és egy kis gyermek, iszonyan eltorzítva, de még élve vitték őket a kórházba. A szerencsétlenség a Geiger nevű kerékgyártó család tagjait részint megölte, részint oly súlyosan megsebesíté, hogy életükhöz nincs remény.
A robbanószert Kopeczka pallér tette a kályhára, de Kopeczka maga sérületlen maradt, mert a színből (melyet bognár műhelynek használtak) eltávozott. A műhelyben volt Geiger Mária és Geiger Erzsébet gyermekek agyonzúzattak, Geiger Frigyes és Sexta József munkások halálos égés sebeket kaptak, Balics György, Ábel János, Behberger és Geiger József munkások súlyos sértéseket szenvedtek, Sanda János fiú pedig halálos testi sérülést kapott. A Sz. János kórházba 7 sebesült s két halott szállíttatott. A sebesültek egyike Geiger Frigyes 29 éves, kerékgyártó, nős, 3 gyermek atyja, a kapott sebek következtében már este meghalt. Ennek három gyermeke Geiger Józefa 14 éves, Mária 11 éves, Erzsébet 16 hónapos szintén a kórházban fekszenek teljesen reménytelen állapotban. Ugyancsak a kórházba s állíttattak Szenft József s Balis Gy. bognárok, Ábel János s Rehberger Béla kovácsok s Sanda János egy 4 éves kisgyermek. Életben maradásokhoz azonban — az egy Geiger Jozefát kivéve — semmi remény sincsen.
MAGYARORSZÁG, 1879.XII.31.
A dynamit-robbanás áldozatai közül ma éjjel ismét ketten haltak meg. A szerencsétlen Geiger család feje, GeigerFrigyes, akit már haldokolva vittek a kórházba, s a 4 éves Schöda Sándor, kinek szétzúzódott az agycsontja, az arcza elégett, s a belei kilógtak. A Geiger családból a sértetlenül maradt asszonyon kívül, csak egy kis, bár nagyon megsérült leány maradt meg: G. Jozefin. A János kórház orvosai minden erejükből azon igyekeznek, hogy a szerencsétleneket életben megtartsák. Ma d.u. volt az elhunytak bonczolása, holnap pedig a temetésük. Ma d.u. 2 órakor egy Csery vizsgálóbíróból, Élesdy rendőr hivatalnokból, Eberling mérnökből s Varga esküdtből álló bizottság tekintette meg a katasztrófa színhelyét s kihallgatta Kopetka János ügyvezetőt. Konstatálták, hogy a szerencsétlenséget a Kopetka könnyelmű vigyázatlansága idézte elő, ki 15—20 dynamit töltényt egy pléh kályhára tett szárítani, ami nincs megengedve. Kopetkát elfogták.
POLGÁRI TÖRVÉNYKEZÉS, 1890.X.-1891.III.
Ítéletek: A budapesti kir. törvényszék: Kopetka János a B. T. K. 290. §-ába ütköző vétkes gondatlanságból elkövetett emberölés vétségében vétkesnek mondatik ki s ezért 1879. évi deczember 30-tól 1880. április 16-ig tartott vizsgálati fogságának betudásával egy évi fogházbüntetés elszenvedésére ítéltetik. Köteles azonkívül........... Geiger Frigyesné született Jancsitz Mária részére 800 frtot megfizetni. Kudelka Dávid az újlaki tégla- és mészégető részvénytársulat gondnoka, a vétkes gondatlanságból elkövetett emberölés vétségének vádja alól felmentetik.
Indokok: A megejtett vizsgálat, 1880. évi november 5-én megtartott végtárgyalás folyamán elrendelt pótvizsgálat és a mai napon megtartott végtárgyalás folyamán konstatáltatott, hogy 1879. évi deczember 29-én reggeli 10—11 óra között a budapesti III. kerületben, Újlakon létező, és a budapesti tégla- és mészégető társulat tulajdonát képező úgynevezett „ Kunewald-féle“ téglagyár telepen a bognár-műhelyben oly robbanás történt, hogy a műhelyt tartalmazó emeletes épület falai kidöntöttek, illetve a bolthajtás elroncsoltatott és a szerencsétlenség színhelyén volt egyének közül Geiger Jozefa, Geiger Erzsébet, Geiger Frigyes és Geiger Mária életüktől megfosztattak, továbbá Ábel János, Bilicz György és Rehberger Béla súlyos testi sértést szenvedtek. Megállapíttatott tanuk vallomása, részben pedig elsőrendű vádlott beismerése által azon ténykörülmény, hogy a robbanás azon dynamit-patronok felrobbanása által okoztatott, melyek az említett bognárműhelyben részint a fűtött kályha közelében, részint pedig annak tetején, Kopetka János vádlott által elhelyeztettek. Ezzel szemben Kopetka János azon védekezése, hogy a veszély közvetlenségéről tudomással nem bírt, elfogadható nem volt, pedig azért, mert ő a dynamit-patronokkal való robbantások közül ebbeli foglalkozásánál fogva megbízva volt, és mert maga beismerte, hogy a dynamit-patronokkal való bánásmódot tárgyaló utasítást elolvasta, és végre, mert öt—hat nappal a robbanást megelőzőleg az általa gyakorolt szárítási mód veszélyes voltára figyelmeztetve lett. Ilyeténképpen a robbanás Kopetka gondatlan cselekményének tulajdonítható lévén, őt a B. T. K. 290. §-ába ütköző vétségben vétkesnek kimondani kellett. A büntetés kimérésénél enyhítőnek vétetett tanuk által igazolt azon körülmény, hogy Kopetka tette azon gyárban már évek óta szokásossá vált cselekedetben gyökeredzik, melynél fogva a dynamit-patronok hideg téli időben — más melegítő eszközök hiányában — a fűtött műhely enyhébb hőmérsékében lágyíttatnak meg a használat előtt. Enyhítő körülmény a vádlott büntetlen előélete és azon körülmény is, hogy vádlott a divó s fentebb említett szokás mellett, csekély műveltségi fokánál fogva, tettének súlyos következményeit az általa ismert írásbeli utasítás daczára kellőleg fel nem bírta fogni.
Súlyosító körülményül vétetett, hogy dynamit patronok használatára vonatkozó utasítást vádlott a Kudelka által tett figyelemeztetés után sem vette tekintetbe. A kár, munkamulasztási igények és fájdalomdíjak megfizetésében való elmarasztalás az ítélet jogkövetkezményeként volt kimondandó. Kudelka Dávid másodrendű vádlott felmentendő volt, mert oly fokú mulasztás őt nem terheli, amelynek folytán a szerencsétlenségnek okvetetlenül be kellene következnie. Tanuk előadása szerint ő minden elővigyázati rendszabályt megtett. A dynamit zár alatt tartását elrendelte. Elsőrendű vádlottat a dynamit használatában utasította. Midőn elsőrendű vádlott ezen utasítás ellen cselekedett, őt rendre utasította s a patronokat a műhelyből elvitette. Nem tételezhető fel, hogy tudta volna azon szokást, hogy a dynamit a műhelyben melegíttetik. Határozottan tagadja vádlott, hogy 1879. évi deczember 24-dike előtt Kopetkának ezen szokásáról tudomása lett volna. Ezen tagadással szemben ellenbizonyíték fel nem merült, ennélfogva másodrendű vádlottállítása annál is inkább valónak veendő, mert tanuk bizonyítják, hogy midőn a patronokat deczember 24-én a műhelyben észrevette, Kopetkát megdorgálta s őt ezen szokás elhagyására, valamint a dynamit-patronoknak az utasítás szerinti használatára utasította. Végül pedig a műhelyből a patronokat elvitette. Felelőssége tehát csakis december 24-től kezdődik, ez idő után pedig mulasztással nem terhelhető, annyival inkább, mert tág hatáskörében más teendőkkel lévén elfoglalva, vagy pedig hivatalos működésében a gyártelepen kívül tartózkodott s igy a nagy személyzeti létszámnál fogva Kopetkára különösen és közvetlenül fel nem ügyelhetett. Maga a gyár igazgatósága állítja tanúvallomásában, hogy Kudelkának a Kopetkára való felügyelet közvetetlenül nem tartozott kötelezettségei közé.
Be van igazolva azon körülmény is, hogy Kudelka a szerencsétlenség alkalmával nem is volt a gyártelepen, s tanuk állítják, hogy ezen napra a robbantási munkálatokat beszüntette. Kötelességét tehát megtette s igy mulasztással és gondatlansággal őt vádolni nem lehet, ennélfogva a vád alól felmentendő volt. (1882. október 19-én, 30,702. sz.)
A budapesti kir. ítélőtábla: Az első bíróság ítéletét az abban felhozott indokoknál fogva helybenhagyja. (1883. január 29-én, 1882. évi 60,467. sz.)
A kir. Curia: A kir. ítélő táblának ítélete az abban az elsőfokú bíróság ítéletéből elfogadott indokoknál fogva helyben hagyatik. (1884. február 21-én. 1011. sz.)
Ezen ítélet után Kopetka 1885.X.14. – 1885.VI.27.-ig újra börtönbe vonult.
Marsovszki Péter, (1891.IX.8. Szegvár - 1968.VII.15. Orosháza), Római Katolikus vallású
1927-ben a Csongrád Városi Téglagyár alkalmazásában áll.
ALFÖLDI ÚJSÁG, 1931.IX.26.-i kiadás:
Elővezetik, mert nem jelent meg a tárgyaláson. Brauner Miklósné szegvári lakos könnyű testi sértés vétségéért feljelentette Marsovszki Pétert, aki őt — állítólag — megütötte és megrugdosta. Mivel Marsovszki a tegnapi tárgyaláson nem jelent meg, a bíróság elrendelte elővezettetését és a tárgyalást október 30-ig elnapolta.
SZENTESI HÍRLAP, 1933.III.12.-i ollózás:
Bocsánatot kért a téglamester a megsértett napszámos asszonytól
A nagymágocsi téglagyárnak 1931 évben munkavezetője volt Marsovszki Péter szegvári téglamester. A téglagyárban dolgozott Halász Eszter szegvári napszámosasszony is. A téglamester november 2-án elbocsátotta a munkából az asszonyt, de a munkabérét nem fizette ki. November 17-én megjelent a munkavezetőnél Halász Eszter és a bérét kérte. Összeszólalkoztak és a munkavezető durva szavakkal támadt az asszonyra. Halász Eszter feljelentésére becsületsértés címén indult meg az eljárás Marsovszki Péter ellen. A járásbíróság pénteken tárgyalta az ügyet. A tanúk kihallgatása után Marsovszki Péter bocsánatot kért HalászEsztertől, aki nem kívánta ezek után megbüntetését és a bíróság az eljárást megszüntette.
SZENTESI HÍRLAP, 1934.I.23.-i kiadás:
Elfogtak egy kerékpártolvajt. Szombaton este fél 9 órakor Tóth Sándor Harucker utcai hentesmester üzlete elől Marsovszki Péter szegvári ember el akarta vinni a hentesmester kerékpárját. Tóth Sándor üldözőbe vette és a Kaszinó sarkánál elfogta Marsovszkit. Bevitte a rendőrségre, ahol őrizetbe vették.
SZENTESI HÍRLAP, 1934.VIII.15.-i újság:
Egy hónap kerékpárlopásért
Még az év januárjában történt, hogy Tóth Sándor szentesi mészáros és hentes kerékpárját ellopták a Báró Harucker utcai üzlete elől. A tettes már negyed óra alatt kézre került ifjú Marsovszky Péter gyopárosi téglaégető személyében, aki mindössze a Kaszinó épületéig jutott el a lopott kerékpárral. A rendőrség kihallgatása után szabadlábra helyezte, azonban a büntető eljárás megindult ellene. A tegnapi bírósági tárgyaláson ifj. Marsovszky azzal védekezett, hogy előzőleg sokat ivott, ennélfogva tettének elkövetése idején teljesen önkívületi állapotban volt. Állítását több tanúval igyekezett igazolni. A bíróság azonban nem fogadta el ezt a védekezést és lopás vétsége miatt egy hónapi fogházra ítélte ifj. Marsovszkyt. Az ügyész megnyugodott, a vádlott és ügyvédje fellebbeztek.
SZENTESI HÍRLAP, 1935.I.25.-én:
Egy szegvári család háborúsága
Marsovszki Péter szegvári gazdálkodó betöréses lopás miatt feljelentette a fiát és a feleségét. Feljelentése szerint szeptember havában lezárt tanyáját felnyitották és onnan hat mázsa tengerit, 12 kocsi búzaszalmát és egy piros paplant elvittek összesen 270 Pengő értékben. A szerdai tárgyaláson Marsovszki Péterné és ifj Marsovszki Péter elismerték a dolgot, de azzal védekeztek, hogy az közös tulajdon volt és joguk volt vele rendelkezni. A bíróság a tanúk kihallgatása után az anyát és fiát felmentette a vád alól.
BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY 1936.IV.16.-i lapszámából:
Súlyos szerencsétlenséget okozott az eleki téglagyár prése
(A B. K. tudósítója jelenti.) Súlyos és könnyen végzetessé válható baleset színhelye volt tegnap az eleki téglagyár gépháza. Marsovszky Péter téglamester a téglaprés körül foglalatoskodott, amikor a gép egy vigyázatlan mozdulat következtében elkapta a mester jobb karját.
A közelben tartózkodó gépész nem vesztette el lélekjelenlétét, hanem azonnal a préshez ugrott és leállította a gépet, de Marsovszkynak így is összeroncsolódott az egész karja.
A kihívott mentők a gyulai kórházba szállították a szerencsétlenül járt téglamestert. Az orvosok szerint előreláthatólag le kell vágni a szétroncsolt kart.
BÉKÉS, 1937.X.21.-i lapszám:
Felmentették a sikkasztás vádja alól
Vitéz Viczián Mátyás orosházi községi rendőr, mint zárgondnok tett feljelentést Marsovszki Péter orosházai földmíves ellen, mert a Palik György és neje részére lefoglalt különféle téglaneműeknél és két kis hold föld terményeinél hiányokat észlelt. A megtartott járásbírósági tárgyaláson Marsovszki tagadta a vádat. A bíróság a bizonyítási eljárás lefolytatása után egy heti fogházra ítélte a vádlottat. Fellebbezés folytán egy ízben már tárgyalt ez ügyben a gyulai kir. törvényszék büntető fellebbviteli tanácsa és a tényállás tisztázása végett helyszíni szemlével kapcsolatos tanúkihallgatásokat rendelt el. Ezek megtörténte után újból a büntető fellebbviteli tanács elé került a fenti ügy. A tanács dr.Csatáry László elnöklete alatt Marsovszkit az ellene emelt sikkasztás vádja alól felmentette, mert a helyszíni szemlém megállapítást nyert, hogy az 1500 darab tégla megvolt és az 500 darab tégla kicserélése megnyugtató módon bizonyítva nincsen.
OROSHÁZI FRISS ÚJSÁG, 1937.XI.23.-i ollózás:
Régi haragosa verte meg Marsovszkit
A rablásról szóló hír csak mese?
Megírtuk, hogy Marsovszki Péter orosházi Vajda utcai lakost, akinek Medgyesegyházán téglaégető telepe van, a múlt hét elején Medgyesegyházán egy kocsma előtt alaposan elverték és állítólag elraboltak tőle 280 Pengőt. A csendőrség megindította a nyomozást. Eddig azt állapították meg, hogy nem négy-öt suhanc, hanem egy régi haragosa verte meg Marsovszkit. Azok a legények pedig akiket Marsovszki feljelentett, hogy őt leütötték, hallani sem akarnak semmiféle verekedésről. A rablásról szóló hír is állítólag csak mese. A tanúk előadása szerint Marsovszkinál a kérdéses időben csak néhány Pengő volt. Az eset azonban még nincs tisztázva, majd a bíróságnál derül ki az igazság.
1940.VII.11.-én a Magyar Királyi Honvédelmi Minisztériumtól „Tűzharcos” minősítést kapott.
VIHARSAROK NÉPE, 1955.VI.2.-i lapszámból:
Kizsákmányolásáról ismert személyiség volt Orosházán Marsovszki Péter önálló téglaégető és földbérlő. Mezőgazdasági alkalmazottait embertelenül dolgoztatta, legtöbbször bérüket is elfelejtette kifizetni. Sőt, még a bíróság által megítélt munkabért sem fizette meg a harácsolásról híres Marsovszki. Természetes, hogy nem tetszett neki népi demokratikus államrendünk, amely gátat emelt munkásnyúzó ösztönének. Becsmérelte is a nép államát, ahol csak arra alkalma volt, amiért többször büntetve volt. Ennek ellenére 1954 tavaszán és júliusban az államrend ellen izgató, súlyos kijelentéseket tett. Ezenkívül volt alkalmazottai és a közte folyó polgári perekben könnyen befolyásolható, gazdaságilag neki kiszolgáltatott dolgozókat, anyagi juttatások ígéretével hamis tanúzásra vett rá, vagy akart rávenni. Ezen bűncselekményei miatt a megyei bíróság Marsovszki Pétert 4 évi és 6 hónapi börtönbüntetésre, 2000 Forint értékű vagyonelkobzásra és egyes jogaitól 10 évre való eltiltásra ítélte.
OROSHÁZI HÍRLAP, 1957.V.30.-i lapból:
UZSORÁS A JAVÁBÓL!
Még ha nem kerül bíróság elé Marsovszki Péter, Makói u. 27 szám alatti lakos, akkor is bátran megállapíthatjuk ezt róla. Köztudomású, hogy ma nincs az a téglamennyiség, mely el ne fogyna hisz az üzemek, kollektív gazdaságok hatalmas épületei, valamint a családi lakóházaik szinte napról napra szaporodnak. Csak helyeselni lehet, hogy a tótkomlósi Haladás Tsz. és az Alkotmány Tsz. is hozzálátott a szénporos téglák előállításához. Úgy esett, hogy Marsovszki Péterrel kötöttek megállapodást. A két termelőszövetkezet haszonbérbe vette nagyteljesítményű téglaprését. Hamarosan meg is kötik a megállapodást, mely szerint Marsovszki Péter minden 1000 darab tégla után 40 Forint haszonbért kap. Marsovszki téglaprése naponta legkevesebb 10 000 darabot présel. Ez tehát naponta 400 Forintos haszonbér, minden különösebb munka nélkül. Azaz bocsánat, ő felügyel a termelésre, mert a termelőszövetkezetek adják a munkaerőt, a meghajtóerőt, az égetéshez szükséges tüzelőt. Mit tartalmaz még a megállapodás? A két tótkomlósi termelőszövetkezet minden 1000 darab tégla után köteles Marsovszki javára egy munkaegységet írni. A napi 400 Forinton felül tehát minden nap 10 munkaegységgel szaporodik Marsovszki keresete. Vajon számoltak a termelő szövetkezetek, hogy mit fog ez az ember zárszámadásig összekeresni? A megállapodás továbbá arról szól, hogy a kiégetett téglamennyiség 3 százaléka önköltségi áron Marsovszkit illeti, amit aztán ő dupla áron, elfeketézhet. Mindezt betetőzve, a két termelőszövetkezet egy hold háztáji földet biztosít Marsovszkinak, amit bevetnek, megmunkálnak neki. Így néz ki nagyjából Marsovszki és a két termelőszövetkezet között közeledő- megállapodás, mely után nyugodtan elmondhatjuk, hogy vannak még könnyen nagy pénzeket kereső emberek.
OROSHÁZI HÍRLAP, 1957.IX.12.-i számból:
…
Marsovszki Péter, Orosháza, Makói utcai lakost hamis tanúzásra való felbújtásért ítélte el a bíróság. A hamis tanúzásra felbújtatott Kovács József 6 hónapi felfüggesztett börtönbüntetést, Marsovszki Péter pedig 3 hónapi kitöltendő börtönbüntetést kapott.
Marsovszki tégla, lelőhely Bánkút
Csongrád Megyei Hírlap, 1966.XI.19. - A jobb kar elvesztése pont nem látszik, de a Hitler bajusz azért megmaradt...
Dr Gecse a kéziratában és Jóska papa a könyvében is csak a vezetéknevét írta le. Aztán itt a fórumon lett keresztapja is, aki saját kútfőből kitalálta, hogy Szabó Rezsőnek hívták, így a sződrákosi téglagyár tégláit is átkeresztelte Szabó Rezsőre.
Én meg most véletlenül találtam egy listát 1890-ből. :)
Azt úgysem találnátok ki, hogy hol! A Színészek lapja c. hetilap egyik 1929-es számában.
Vannak benne "nyomdahibák", de nem kizárt, hogy az utolsó nevet kivételesen helyesen írták le. :)
MAGYAR KÖZLÖNY: 1949.VI.10.-i kormányülés rendelete alapján megalakult a
Békési Téglagyárak Nemzeti Vállalat. A vállalat székhelye: Békéscsaba. A vállalat tárgya: Tégla, tetőfedő-cserép és egyéb égetett agyagból készült építőanyagok gyártása A vállalat tartama: Határozatlan idő. Illetékes miniszter: Építésügyi miniszter. Átalakuló állami vállalatok:
1, - Bohn M. és Társai Tetőcserép és Téglagyár, Békéscsaba
3, - Békésmegyei Takarékpénztár Rt. Téglagyára, Gyula
4, -
5, -
6, -
7, -
8, -
9, - Eleki Takarékpénztár Téglagyára, Elek
10, -
11, -
12, -
13, -
A vállalat megszűnt 1950.X.1.-én. Ekkor: Battonya, Békés, Békéscsaba I-II, Dévaványa, Elek, Füzesgyarmat, Gyula, Körösladány, Mezőberény I-II, Orosháza I-II téglagyárak voltak a vezetése alatt.
OI - Okolicsnói Okolicsányi István (élt: 1824–1918)
Okolicsányi István önkéntesként csatlakozott a szabadságharchoz. 1848 nyarától Világosig harcolt, főhadnagyi rangban szolgált. Testvére, Lajos századosként halt hősi halált. Az abszolutizmus éveiben Gyöngyösön volt szolgabíró, 1863-ban pedig a szolnoki törvényszék elnökeként szerepelt. 1867 után a szolnoki honvédegylet tagja, 1893-tól elnöke. A dualizmus időszakában közjegyző, királyi tanácsos. Az 1880-as években Jász-Nagykun-Szolnok vármegye közigazgatási bizottságában együtt dolgozott Horthy Istvánnal és Scheftsik István téglagyárossal.
Szép Gáspár Menyhért Boldizsár téglaégető (1872.XII.18. Szentes – 1946.I.6. Szentes), Római Katolikus vallású
Édesapja idősebb Szép Gáspár Menyhért Boldizsár napszámos, édesanyja Nagy Katalin
1905-ben foglalkozása kőműves mester.
1908-ban ő építette fel a MÁV kistőkei váróhelyiségét.
1927.II.4. – ALFÖLDI ÚJSÁG
— Új téglagyár lesz Szentesen. Az Oláh és Szép téglagyári cég beltagja, Szép Gáspár nemrégiben kivált a cég kötelékéből. Szép Gáspár most új, modern téglagyárat szándékozik építeni a felső csordajáráson, a vasút mellett. Ebből a célból felkérte Szentes városát, hogy az annak tulajdonában levő ottani sárga agyagos földből, amely téglagyártásra különösen alkalmas, adjon el neki a város tíz katasztrális hold nagyságú területet. Szép kötelezi magát, hogy abban az esetben, ha a kért földterületet megkapja, az ingatlan átadásától számított 30 nap elteltével a téglagyártást megkezdi.
1929-ben kézzel vert kis és nagyméretű tégla, valamint hódfarkú cserép a gyártmánypaletta gyárában.
1936-ban raktári készletei mellett maga, a téglagyár is eladó!
1938-ban így ír róla Csongrád Vármegye monográfiája:
Szép Gáspár tégla és cserépgyáros. Szentes, u. o. *1872-ben. Atyja: Sz. Gáspár, anyja: Köteleki Nagy Katalin. Középiskoláit szülőhelyén, a felső ipariskolát Budapesten végezte, utána a kőmívesipart tanulta ki. Gyakorlata alatt felépítette a felső postát, a református templomot, megyeházát és több átalakítást is végzett. 1927-ben alapította meg mai téglagyárát, amely 2800 négyszögöles területen fekszik és mindenben modern felszerelésű. Teljes kihasználás mellett 1 millió darab produktummal rendelkezik. Szép Gáspár a háború alatt az olasz fronton harcolt. A Kiskereszt és kétszer Bronz Vitézségi érem tulajdonosa. Neje: Czakó Mária, gyermekei: Ferenc, városi állatorvos, Margit tanítónő. Mária, Gáspár és Etelka.
1941.VIII. a téglagyár üzemen kívül, de Gáspár (lakik Nagynyomás, 93/a, a gyár területe) szeretné újraindítani.
1943.VIII. a körkemence bontásra eladó, várható vissznyeremény 160 000 db tégla.
Az Arcanum Adatbázis Kiadónak hála újabb helyi, 1945 előtt kiadott orosházi lapok évfolyamai kerültek fel az ADT Plusra (sajnos fizetős). Az Orosházi Friss Újságban és az Orosházi Friss Hírekben található adatokból megállapítható, hogy az eddig orosházi gyártóként ismert Szász György téglagyára soha sem volt Orosháza közigazgatási területén, hanem az Orosházát délről szinte körül ölelő hódmezővásárhelyi tanyavilágban helyezkedett el. Az 1950-ben bekövetkezett területrendezéskor a szmöre kispajtások vastagon korrigálták a megyehatárokat és jelentős csongrád megyei, vásárhelyi területek kerültek át Békés megyéhez. Így az a terület is, ahol a Szász téglagyár állt egykoron. Ma sem tartozik Orosházához a terület, hanem Kardoskút községhez. A megoldás részben ott van/volt az 1941-es katonai felmérésen is egy Tv. jelzéssel a kérdéses helyen, de mivel gyárról szólt az információ én átsiklottam felette. A városi legenda szerint Szász György orosházi téglagyáros volt, amit erősített az, hogy a gyár a termékeit a sűrűn lakott tanyavilágban és az amúgy 3 km-re lévő Orosházán értékesített, nem pedig a 30 kilométerre található Vásárhelyen. Egyébként Orosházán és környékén kerülnek elő Szász téglák. Erről tanúskodnak a Szász téglagyár sűrűn feladott hirdetései a fenti orosházi lapokban. Sajnos a pontos címet, hogy Hódmezővásárhely tanya ......mennyi, azt egyikben sem találni. Viszont van egy hirdetés, amelyben pontosabban megadják a gyár helyét: ....."Szász téglagyárnál Aradi-útparton Hódmezővásárhely-puszta I. osztályú kézi cserép ezre 20 pengő......". Ez is jól látható az 1941-es felmérési térképen, hiszen az Aradi út ott húzódik a téglagyár mellett.
Pár éve Pista72 30719-es hozzászólásában volt egy SZ jelzésű feloldatlan tégla, amely készítőjére az egyik jelölt Szász György hódmezővásárhelyi téglagyáros volt. Ami ennyiben is maradt, bár szerintem az a tégla nem ebből a gyárból való. Telefonon megbeszéltük vásárhelyi gyűjtőtársammal, hogy emlékei szerint a névhez köthető adat a vásárhelyi levéltárból származik, ami természetes, hiszen a Szász téglagyár ha nem is szállított a járás székhelyére terméket, de a tulajdonosi köre Hódmezővásárhelyre adózott.
A rövid lényeg: a 2010-ben megjelent I. és II. bélyeges tégla napok előadásait tartalmazó kiadványban a tanulmányomban szereplő (11. o) 32. és 33. képeken látható téglák Szász György hódmezővásárhelyi téglagyárából kerültek ki.
Csak érdekességnek, mert egyébként nem nagyon fordul elő, hogy egy téglán a téglaégető mester monogramja is megjelenik.
Jellemzően a tulajdonos neve szerepel a téglán! Illetve előfordul, hogy belefaragnak még egy pici monoramot a vetőládába, de abból még nem derül ki, hogy a mester, vagy csak egy segéd monogramja. (Lásd pl.: az egri érsekség "AEA" téglái.)
Itt viszont a "T" mint tulajdonos (Téglagyáros??) - feltehetően Horváth János, de ezt még kutatni kell - mellett az "ÉM" 100%, hogy az égetőmester.
Akkor az is előfordulhatott, hogy egy ember, bár milliónyi téglát legyártott, egy sem "viselte a nevét" , mert sosem jutott el a saját vállalkozásig, mindig csak alkalmazott maradt.
Én úgy tudom, hogy egy gyárnak nevezhető üzemben legalább hárman voltak egy asztalnál. 1 fő talicskával hordta a sarat (felénk sárnak hívták, máshol meg másként) 2 fő meg vetette téglát. Ha nem volt asszonykéz vagy gyermekkéz, akkor mint írtam valakinek állítani kellett a vetett téglákat. Tehát egy asztal volt egy elszámolási egység 1 ezer darabra vetítve legalábbis a nagyobb gyárakban. Ahogy Hentz közli a számozással a minőséget is vissza lehetett ellenőrizni. Valahol olvastam, hogy a tőkés gyárak előtti korszakban és a kisipari szegmensben a téglavetők, az égetőmesterek nem minden esetben voltak a vállalkozás állandó alkalmazottjai. Egyik helyről szerződtek a másikra kivetették a szerződött téglamennyiséget, illetve kiégették. 1848 előtt Magyarországon alapvetően feudalizmus volt és például a téglagyártásban is csak egy-két osztrák érdekeltségű, eredetű (milyen érdekes) tőkés vállalkozás működött. Az ország jelentős részén a földbirtokos joga és lehetősége volt a tégla égetése vagy annak átruházása bérlőnek. Így nem kell csodálkozni, hogy a földbirtokos Wenckheim család tulajdonjegyét viselő téglavetőládát nem vihette magával a munkás.
Jogos, ahogy Youtube csatornán elnézem, még a vak indiai gyermekmunkás is kivet percenként 4-6 téglát... :-(
Tehát akkor, ahol 35 db számozott vetőláda volt, ott vetőasztalból volt 35 db x 2 fővel, az 70 fő téglavető, vagy esetenként 105 fő téglavető? Akkor ugyanazzal a ládaszámmal vésve akár 2-3 vetőláda is volt (hiszen egyazon asztalon ugyanazon számmal vésett ládákat használták).
1831-ben az Ókígyósi Wenckheim uradalomban az eszközleltárban 1 db téglavető asztal és 10 db téglavető láda is szerepel.
Utolsó mondatod, én 5 hónappal számoltam (Május-Szeptember), de ez akkor akár lehetett 7 hónap is (Április-október) az időjárás függvényében.
Köszönöm a linket, próbálom Békés Vármegye > Békés Megye teljes tégla történetét feldolgozni, ehez nagyon nagy segítség a tanulmány.
Az a napi 600 akár mennyi tégla egy vetőládás munkástól nagyon kevés. A számozások nem a vetőládát jelzik, hanem az asztalt, amelyhez általában három munkás tartozott. Ha volt gyerek, vagy asszony, akit odaengedtek állítani, sorjázni, bocskorozni a kivetett és némileg megszáradt téglát több segítség és nagyobb teljesítmény párosult. Alább egy link, amelyben az olvasható dolgozat szerzője Hentz Lajos azzal az előnnyel indult, hogy velünk ellentétben ő olyan munkásokkal, adatközlőkkel tudott még beszélni, akik kisebb vagy nagyobb békés megyei gyárakban dolgoztak (sőt Kaiser Ádám személyében egy volt mezőberényi téglagyár tulajdonos is volt az adatközlői között). Hentz egyértelműen leírja, hogy a számozás az asztal számozása volt. Sőt, az okát, okait is közli. Nekem is volt szerencsém párszor beszélni, interjút készíteni Nagy Károly mezőkovácsházi téglaégetővel, aki a egy téglaégető familia utolsó mohikánja volt és az 50-es években még ő is kisipari szinten égette a téglát (náluk nem számozták a vetőládákat csak a tulajdonos monogramja szerepel a vetőládában és a téglákon). Hentz Lajos és az én adatközlőm is azt erősítette meg, hogy egy gyakorlott téglavető munkás bőven ezer darab felett vetett egy nap. Nagy Károly állítása szerint a legügyesebb munkások napi 2000 darabot vetettek. Ezt meg kell szorozni kettővel, ha az asztalon csak ketten vetettek a harmadik pedig talicskázott vagy hárommal, amennyiben beforogtak. Abban a világban mindent, a teljesítményt, a tégla árát 1 ezer darabban állapították meg. 1951-ben vezették be a 48 órás munkahetet és jóval később a 40 órásat. A téglavetők általában a fagymentes idényben, tehát nem egész évben dolgoztak.
A főváros határában lévő Békás-Megyeren, a Péter-hegy löszfalánál SchlesingerAdolf épített gőztéglagyárat 1893-ban két körkemencével. Feltehetőleg előtte is égetett már itt téglát, téglajele S A (tükrözve is).
A fővárosi törvényszéken 1894.IV.2.-án jegyezték be a Péterhegyi Téglaipar Részvénytársaságot, melynek célja az 1894.III.22.-i alakuló közgyűlés értelmében Schlesinger Adolf gyárának továbbvitele. Alapítói: báró SchossbergerNándor, Schlesinger Adolf, Gattmann James és Veith Béla. Téglajele a társaságnak P T I
A jól felszerelt és épületeiben logikusan elrendezett gyár jól fejlődött, 1896-ban iparvágányi összeköttetést teremtett a szentendrei HÉV-vel. A millenniumi építkezések lecsengése azonban a századforduló után veszteségessé tették a gyárat.
1901.V.28.-én jegyezte be a fővárosi törvényszék a jogutód Péterhegyi Téglaipar Részvénytársaság alapszabály módosítását (alakuló közgyűlés 1901.V.5.).
1906-ban az üzemet megvette az Újlaki Téglagyár és Péter-hegy–Nagybátony–Újlaki Téglagyár néven működött tovább.
1919-ben épp a Tanácsköztársaság alatt kért a cég a téglagyárban iparvasút építéséhez engedélyt.
1928-ban nyarán fasiszta és kommunista pártok tagjai verekedtek össze a gyár területén. A tömegverekedést a csendőrség állította le.
1944 májusában a téglagyárat zsidó gettó számára vette igénybe a csendőrség és az SS.
Az 1948-as államosításkor Csillaghegyi Téglagyár néven önállósult, ez a név rajta is maradt.
1961-ben új présház épült.
1963-ban a Budai Tégla- és Cserépipari Vállalat 6. számú gyáregysége lett.
1977-ben itt forgatták a Cséplő Gyuri című film egy részét.
1988-ban szűnt meg, a helyén később lakótelep épült.
NÉPSZAVA, 1903.V.16.
A Csillaghegyen a lelketlen kapitalizmusnak megint van egy nyomoréka. E hó 7-én este 8 órakor leomlott a péterhegyi téglagyár agyagbányájában egy az ásatás folytán lazává lett földrészlet maga alá temetvén egy szegény munkást, akinek a ballábát háromszorosan eltörte és oldalbordáját behorpasztotta, így szállították be a szegényt a kórházba. Oka annak az, hogy a munkások szakavatott munkavezető felügyelete nélkül önmagukra hagyatva dolgoznak és pedig reggel 4 órától éjjeli 8—9 óráig. Ez hallatlan kínzás; állatnak sem való, annál kevésbé embernek. De hát törődik is vele akár a péterhegyi téglaipar részvénytársaság, akár annak megalapítója, akár a budapesti egyesült takarékpénztár, amelynek zálogtárgyát képezi jelenleg a tönkrejutott gyár. Haszon kell, mégpedig minél nagyobb, azért végső kimerülésig kell dolgoztatni az embereket, akik a fárasztó 15 órányi munka és az elégtelen élelem következtében az esteli órákban a szemfényvesztő villanyos világításnál valósággal vakok, mint az elcsigázott és kiéheztetett igavonó marhák. És mi a napikeresetük ezeknek a hajszolt boldogtalanok? Nyomorult 80—90 krajczár, legfeljebb 1 frt 10 kr. De mi lesz a nyomorék vagy családja kárpótlása?
NÉPSZAVA, 1940.IX.1.
A vágányokon játszadozott a csecsemő. Suskevics János 16 hónapos csillaghegyi gyermek a békásmegyeri téglagyár területén lévő iparvágányon játszott. Közben Milasi Ferenc gyári munkás két nyerstéglával megrakott csillét tolt be a szárítóba. A síneken játszó kisgyermeket nem vette észre és a csilléket a kisgyermekre tolta, úgy hogy a csille kereke a gyermek lábát térden felül összezúzta. A kisfiú sérüléseibe belehalt. A csendőrség a vizsgálatot megindította, hogy kit terhel a felelősség.
NÉPSZAVA, 1942.VII.28.
A csille
A békásmegyeri téglagyár telepén csillerakás közben a magasból egy csille nagymennyiségű agyaggal kifordult és maga alá temette Turi Imre csillaghegyi munkást. A mentők eszméletlen állapotban súlyos sérülésekkel vitték a Magdolna-kórházba.
NÉPSZABADSÁG, 1979.VII.18.
…
A legrosszabb, ha várni kell.
Megülepedett a forró, nyári levegő a téglagyári színek között. Már a sóhajtástól is dől az emberről a víz. Apró mozdony csühög a földbe süppedt síneken. Mögötte csörömpölve ráncigálják egymást jobbra-balra a csillék. A kanyarban majdnem mindig leesik egy-egy nedves nyerstégla, ezért aztán a kanyarok környékén a bozót mindenütt tele van szikkadó, repedezett téglatetemekkel. A mozdony megáll a téglaszínben. Vezetője kettesével kapcsolja le a tele csilléket, maga előtt összegyűjti az üreseket, és elpöfög velük. A lerakók hatan vannak, mindnyájan asszonyok. A téglával teli csillékből mindegyiküknek jut egy-egy, hogy a saját kazlát rakja belőle. A kazalrakásnak megvan a fortélya. Úgy kell a téglákat egymásra tenni, hogy minél többet járhasson közöttük a levegő. A kazalrakást meg kell tanulni. Rossz esetben ugyanis a két méter magas szikkadó építmény elveszti egyensúlyát, és eldőlhet. Ez leggyakrabban kezdőkkel fordulhat elő, ha volnának kezdők. De nincsenek. Ezek az asszonyok egytől egyig több mint huszonöt éve tornyozzák itt a téglát. Persze egy-egy rossz, megbabonázott napon így is előfordul, hogy eldől egy-két kazal. Ilyenkor oda a teljesítmény. — És ilyenkor sírunk a dühtől — mondják az asszonyok. A téglagyári színek alatt a teljesítmény határoz meg mindent. Ha a mozdony csak egy percre is elmarad valahol a téglával, az asszonyok nekidőlnek az üres csilléknek, kézfejükkel letörlik az izzadságot a homlokukról (észre sem veszik, hogy ezzel a mozdulattal összesározzák az arcukat), s csendben fülelnek, hallani-e már a mozdony pöfögését. — Az a legrosszabb — mondják —, amikor várni kell a téglára. Ilyenkor tétlenül telnek a percek, nincs teljesítmény. Lássuk, milyen is ez a munka? A következő adagnál én is beállok közéjük dolgozni. A nyers B—30-as tégla tizenkét és fél kiló. Nem sikerül rajta megtalálnom a fogást. Olyan szerencsétlenül cipelem, hogy tíz perc után megfájdul a derekam. Az asszonyok nevetnek. Mutatják, hogyan illesszem az ujjaimat a tégla üregeibe, ne derékból hajoljak, hanem a lábam roggyantsam meg, a téglát meg szorítsam a hasamhoz, mert úgy nem érezni annyira a súlyát. Igyekszem ellesni takarékos mozdulataikat, fura, görbedt testtartásukat, de a szemükből látom (tapintatból nem mondják), hogy csapnivaló lerakó lenne belőlem. Egy lerakónak nyolc óra alatt 2600 téglát kell kazalba raknia ahhoz, hogy meglegyen a normája. Sokszor ennél többet is teljesítenek. Az a súly, amit egy műszakban megemelnek, körülbelül 32 tonna, de ha jól megy a munka, elérheti a 36 tonnát is.
Kudelka Dávid halálának anyakönyvi bejegyzése
Marsovszki tégla, lelőhely Bánkút
Csongrád Megyei Hírlap, 1966.XI.19. - A jobb kar elvesztése pont nem látszik, de a Hitler bajusz azért megmaradt...
OROSHÁZI FRISS HÍREK, 1928.V.6.
