Siposhegyi Péter 52 éves korában meghalt. Búcsúztatása november 15-én 14 órakor kezdődik a Városligeti fasor 7. szám alatti református templomban, ahol színműveiből részleteket adnak elő... majd hamvait leutaztatják a Balaton-partra, és vízbe szóratnak.
Siposhegyi Péter színházi darabjait az utóbbi időben csak külföldön nézhetem. Mert ott játsszák. Budapest szabadon lézengő színházai nem akklimatizálják a már-már középkorú szerző darabjait. Talán azért, mert színjátékai a magyarokról, nemzeti múltunkról emlékezik, vagy a viszontagságos rendszerváltás paradoxon tragédiáiról............................ ...............arról elmélkedtünk kollégáimmal, hogy nem is olyan nagy baj, hogy Siposhegyi darabjait külföldön játsszák. Tavaly Romá- niában (Ploesti) volt egy premiere. Most Moldova fővárosában, Kisinyovban készül egy új bemutató. Shakespeare-t is játszanak külföldön, és ennek igencsak örülnek az angolok. Mi is örüljünk.
Ki is SIPOSHEGYI PÉTER?
Elképedve olvastam egynéhány undorító rosszindulatú alak megnyilvánulását.
Ezeknek a befirkálóknak fogat kellene mosniuk Péter nevének kiejtése előtt.
Egyre többen vannak kacsa magazinon blikken retek, és tel-aviv 2 tv-n táplálkozó agyilag zoknik akikből csak a mocsok tud felbüfögni, még ilyenkor is amikor kussolni kellene. Vagy egy szál virággal leróni a kegyeletet PÉTER sírjánál. Ezen jó pofi figurák, ha csak kicsit is megértenék azokat az írásokat, színdarabokat drámákat IRODALMI gyöngyszemeket amelyeket SIPOSHEGYI PÉTER írt akkor nem írnának ilyen gyalázatokat egy olyan íróról, aki 20-30 éven belül iskolai tananyag lesz. Jó ideig együtt dolgoztam SIPOSHEGYI PÉTERREL. Megtisztelt a JÓ Isten, hogy a szerkesztőségemben egy légtérben lehettem vele. Az mellett, hogy több párttal, vallással, intézménnyel régi baráttal, pályatárssal volt MUNKAKAPCSOLATBAN amely még nem jelent semmiféle elkötelezettséget. Kijelenthetem politikai izmusoktól elhajlásoktól mentes, a magyarság mellett, a kis emberek sorsáért aggódó sziporkázóan művelt okos, intelligens EMBERKÉNT volt szerencsém Őt megismerni. Befirkálók Péter fizetéseinek felnagyításával (meggazdagodással) jó pofiztak. Ezekkel ellentétben Péter egyszerű, nagyzási hóbort nélküli, mondhatni szinte hétköznapi munkásemberek életszínvonalán élt a Családjával. Vagyis az agymosodás gagyikat fírkálokkal ellentétben nem lett milliomos.
Osztom Ádám László véleményét. Kiemelkedő író, aki többek között tudott olyan lélegzet elállító magyar drámát írni amely több száz év múltán is benne lesznek a tankönyvekben. Ez pedig a Halottak napjától Virágvasárnapig dráma. E dráma, Szabadkán tevékenykedő, életét a magyar könyvek szolgálatába állító Kende Ferenc életéről és hányatott sorsáról szól, felrajzolva egyben a Trianon után az anyaországról leszakadt nemzettestek szellemtörténetének egyes vonatkozásait is. Aki látta, - olvasta e drámát, annak nem kellett nagyon megerőltetni a szellemi kapacitását ahhoz, hogy rájöjjön ilyen hiteles, megrázó, Trianon utáni délvidéki magyarságot bemutató történelmi drámát nem tudna írni egyetlen magyarságot fikázó történelmi magyarok állampolgárságtól viszkető szoc,- biliberális beállítottságú firkász sem. Vagyis mindent lehet Péterre mondani, csak azt nem, hogy a szoc,- biliberális politika szekértolója lett volna. Mellékelem a Vasárnap Reggel írásának weboldal elérhetőségét állításom alátámasztására. http://www.andrasiattila.hu/Halottak.htm
Azt üzenem a lolka bolka nevek mögé bújó beteges hajlamú fikázóknak, állítsák le magukat, vagy ha nem tudnak csak moslékot büfögni akkor van arra jó néhány nívójukhoz mért média topikja, amely rájuk gyúr!
MNO - PK Hosszan tartó, súlyos betegség után hétfőn elhunyt Siposhegyi Péter drámaíró, publicista – tudatta a család. Az 52 éves író, aki haláláig dolgozott, budaörsi otthonában hunyt el. Temetéséről később intézkednek.
Siposhegyi Péter 1957-ben született Kaposvárott Erdős Péter néven. 1975-től a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán tanult, majd 1978 és 1982 között az Eötvös Loránd Tudományegyetemre járt filozófia szakra. 1983-tól 1984-ig a Játékszínben, 1984 és 1986 között a Népszínházban, 1986 és 1989 között pedig a Nemzeti Színházban dolgozott irodalmi tanácsadóként.
1984-től 1987-ig a Mozgó Világ folyóiratnak írt műkritikákat, majd 1988-tól a Kapu folyóirat munkatársa, majd főmunkatársa lett. 1991-ben a Pesti Hírlap rovatvezetőjeként dolgozott, 1991 és 1993 között a Magyar Nemzet, 1994 és 1995 között pedig az Esti Hírlap főmunkatársa lett. 1997-től politikaimarketing-tanácsadást is végzett, de közben folyamatosan dolgozott különféle színdarabokon, újságcikkeken.
Első drámáját, az egyfelvonásos A semmi ágánt 1986-ban mutatta be a József Attila Színház. Nevéhez fűződik a többi között a Hajdú Sándorral együtt írt Szevasz, tavasz!, a Csak egy tánc volt és a Mielőtt csillag lettem, amely a fiatalon elhunyt, világhírű színész, Viszockij életét dolgozza fel. Idén júliusban mutatták be Balatonföldváron a Balatoni gyöngyhalászok című vígjátékát, amely a 70-es, 80-as évek „magyar tengerét” idézte meg.
Nevéhez fűződik a Magyar Drámaíró Verseny, amelyen 1994 óta évente több szerző próbálja ki gyorsaságát és kreativitását, s mutatja meg, hogyan lehet egy újságcikkből egyetlen nap alatt színházi előadást létrehozni.
Több filmben is közreműködött, tanácsadóként dolgozott a Puskás Ferenc – Egy legenda életre kel című, 1997-es portréfilmben, valamint ő írta A Nagyúr – gróf Bánffy Miklós és a Négyes pálya című tévéfilmek forgatókönyvét is. ...
És a Siposhegyi-ügyben nem érzi úgy, hogy hibázott?
Ott valószínűleg hibáztam.
Miben?
Túlértékeltem a magyar valóságot. Nem gondoltam, hogy tizennyolc évvel a rendszerváltás után ma Magyarországon bárki szerint is egy miniszternek van arra hatása, hogy egy színház milyen előadást tűzzön műsorra. De semmiféle nyomást nem gyakoroltam.
Igen, de nyomásgyakorlásként lehet értékelni, hogy az önkormányzati miniszter vidéki színházigazgatóknak ír ajánlást.
Nem színházi direktoroknak, hanem huszonhárom város polgármesterének. Ezt a politikai ellenfelek nagyították fel. Vannak olyan politikusok, akik azzal foglalkoznak, hogy bolhából elefántot gyártsanak. Tudom, nagyon keskeny mezsgyén mozog egy ilyen tartalmú levél. Ebben az esetben csak azt írtam, hogy létezik egy előadás, ami érdekes, és amit akár egy nyári fesztivál műsorára is tűzhetnek. A szerző pedig tehetséges ember. Azért az valamit jelez, hogy a huszonhárom polgármesterből egyetlen egy sem nehezményezte a levelet, sőt többen írásban is megköszönték.
De úgy tudom, hogy önök barátok, ugye?
Nevezhetem Pétert barátnak vagy régi jó ismerősnek, a lényeg, hogy ő tisztel engem mint politikust, én pedig nagyra értékelem őt mint művészt. Egyébként azt vallom, hogy inkább jó cselekedetért támadjanak mint gonoszságokért.
Na, ez az. Ha én lennék ma miniszter, akkor kerülném, hogy akármilyen ártalmatlan ajánlást is írjak egy barátomért.
Erről beszéltem a bloggal kapcsolatban. Vannak élethelyzetek, amelyeket másképp értékelek, mint a nagy átlag. Ezek után ugye érthető, hogy nem akarok naponta beleszaladni felesleges magyarázkodásba.
Olyan jókat lehet az ilyen elvhű nickeken röhögni. Ha pont szidja az ellent, akkor imádom, országos jó koma, ha meg éppen dicséri, akkor seggnyaló. Ugyanaz az ember. Amíg Siposhegyi fidesz-egyetértéssel adott tanácsot Gyeneseinek, addig ez teljesen oké volt, de ha már nem fidesz-egyetértéssel teszi, akkor fúj. Hiteles kritika. :-)
Gyenesei Istvánt május közepén, a kormány átalakításakor nevezték ki az önkormányzati tárca vezetőjének. Ő pedig július elsejétől havi 250 ezer forintért az év végéig leszerződtette Siposhegyi Pétert, hogy szakértőként részt vegyen a miniszter "sajtó-, médiaszerepléseinek előkészítésében" - számol be a Magyar Nemzet pénteki száma (forrás: Index)..
Eztán pedig következzék egy idézet bizonyos Siposhegyi Péter írásából: „Bármikor is lesz a választás, az országnak egy tisztességes, másokért élni tudó – belátom, romantikus gondolat, de nem bírom türtőztetni magam, ha erről van szó –, vezető garnitúrára van, lesz, szüksége.”
Én pedig csak ennyit tennék hozzá:
Nyilván ennek az új vezető garnitúrának is lesznek majd sajtó- és médiaügyi szakértői, nem is kevesen, és még az sem kizárt, hogy ez a bizonyos Siposhegyi Péter is közöttük lesz. Persze lehet, hogy ez csak egy romantikus gondolat, de nem bírom magam türtőztetni, ha erről a bizonyos Siposhegyi Péterről van szó.
2. Az elvégzett munkát ismerjük: elvégre Gyenesei médiaszerepléseit szervezte S.P., ami nem titkos adat. Nyílván nagyszerű médiaszereplései vannak, az elmúlt fél évből csak 2-3 botrányára emlékszem a miniszter úrnak.
Ja. Vegyünk mondjuk egy harmincéves, PhD-vel rendelkező egyetemi oktatót, aki zseni a maga területén Legyen családja is, akit el kell tartani. Ez az emberke maximum egyetemi adjunktus lehet, ami főállás (nem mellék!) esetén bruttó 240e forint, ha a 13. havi fizetését is belevesszük.
Ehhez képest egy mellékállásért 250 kicsit soknak tűnik. Gondolom, Siposhegyi elvtárs leszámlázza az összeget EVA-s cégébe. tehát a nagy része a zsebében marad, ellentétben a kis zseni egyetemi oktatóval, aki kb. a felét leadózza az összegnek.
A Gyenesei István által vezetett minisztérium csütörtökön azt közölte, hogy Siposhegyi „megelégedésre végzi” munkáját, a javadalmazásban pedig teljesítményigazolás alapján részesül.
Most már tudhatjuk, mihez képest volt túlságosan olcsó. (300%-os jövedelememelést én is kérek. Naaaaaaaa, lécccciiiiii!) Ismerve a retorikájukat, most majd azzal jönnek, milyen sokat megtakarítottak, hiszen asszem Petri Lukács Ádám valami milla környékén kapott kéthavonta.
Havonta negyedmillió forintot kap az Önkormányzati Minisztériumtól az a Siposhegyi Péter, akinek drámáit maga a tárcavezető „ajánlotta” bemutatásra több, színházzal rendelkező település vezetőjének – tudta meg a Magyar Nemzet.
Idézzuk vissza Siposhegyi Pétert: "túlságosan olcsó vagyok"
Mindenesetre elég rutinosan pimasz ahhoz, hogy a témával kapcsolatos rövid rádióbeszélgetésben tereljen, valami olyasmit mondván, hogy reméli, nem lesz abból baja senkinek, ha egy mai magyar író művét műsorra tűzi.
A riporter meg - ki tudja, miért, talán nem maradt rá ideje - nem küldte el sehová.
