Iletve most szombaton indul a Boris Vian-maraton a CivilRádió Olvasómozgalom című műsorában (November 21., 13.00-14.00), elsőként a szúsoknak kedvezve: Venyigeszú és plankton (http://www.terebess.com/keletkult/vian_venyige/start.html), illetve a Köpök a sírotokra (http://www.terebess.com/keletkult/vian_kopok_a_sirotokra.html) kerül terítékre - hogy reflektáljunk az amerikai elnökválasztásra is :) Szeksz 'n' vájlöööööööööönsz! - ahogy a Költő mondotta.
Aki okos, kitalálja, honnan való az alábbi idézet:
"Ha valaki azzal töltötte zsenge ifjságát, hogy összeszedte a bagót a Deux Magots-ban, poharat mosogatott egy sötét és mocskos üzlethelyiségben, telente régi újságokkal takarózott, hogy meg ne vegye az Isten hidege a dermesztő padon, mely hálószobája, hajléka s nyoszolyája volt, ha két zsandár kísérte be az őrsre, mert kenyeret lopott a péknél (nem jött rá, hogy sokkal alkalmasabb a piacról hazatérő asszonyság szatyrából elragadni azt a kenyeret), ha egyik napról a másikra élt évente háromszázhatvanöt és negyedszer, miként a kolibri a korallszilfa ágán, egy szó, mint száz, ha planktonnal táplálkozott, jogot formálhat a raelista író névre, és olvasói azt gondolják magukban: ez az ember megélte, amit mesél, átérezte, amit lefest. Olykor mást gondolnak, vagy semmit sem, de ez közömbös a továbbiakban.
Én azonban puha ágyban aludtam, nemigen bagózom, a plankton hidegen hagy, és ha egyáltalán loptam volna valamit, az hús lett volna."
Szokásos opciók: lehet csatlakozni a rádióműsorhoz telefonon, skype-on, mailben, weben stb.
soksok Vian könyv után (Venyigeszú és a plankton, Tajtékos napok, Piros fű, Hullasztó, Kalandárium, Öljünk meg minden rohadékot) nekem egy olyan kérdésem lenne, hogy valaki tudna-e ajánlani olyan írót, aki hasonló stílusban, hasonlóan jól ír és szerinte ezek után tetszene nekem? :) Vian az abszolút kedvencem és jó lenne ilyesmiket még olvasni. köszi előre is!
Szeptembertől egy műsorfolyam indul a Civil Rádióban, amelyben II. Világháború utáni európai és amerikai írók regényeiről fogunk beszélgetni. Ne tudományos igényű vagy ismeretterjesztő előadásra számítsatok. Egyszerűen az olvasmány élményeinket osztjuk meg egymással és a hallgatóval.
Az első író, akivel foglalkozunk, Boris Vian lesz.
Ha valaki, valamilyen formában szeretne részt venni a műsorokban, írjon nekem magán mail-t. Köszi.
Kedvet csináltál, hogy újraolvassam. Sajna még előző lakhelyemen várja bedobozolva, hogy utánam költözzön, de szétnézek a könyvtárunkban, csak meg van nekik.
Tapasztalatom szerint a Boris Vian rajongók két táborra oszthatók: Pekingi őszösökre és Tajtékos naposokra. Egyik erre esküszik, másik arra, és ugyancsak tapasztalatom szerint ez attól függ, melyiket olvasta először az illető a kettő közül.
A Tajtékos napok nekem ott van az all time legjobb könyvek között.
Úgy könnyen igazad lesz, ha csípőből elutasítasz mindent, ami ellent mond a meggyőződésnek. És hiába kötöszködsz, a művészi alkotófolyamatban sok olyan tényező közrejátszik, aminek nincs köze tudatos tervezéshez, sőt, öntudatossághoz aem.
A 40 év arra vonatkozott, hogy előtte nem volt jellemző, hogy egy amerikai milliárdos által létrehozott alapítvány vezetői megvettek volna egy falra ragasztott kukafedelet és cserébe visszakaptak volna egy kellemes összeget az alkotótól. Ehhez még betársult néhány egyetemi műítész, szintén nem ingyen. És ez a társaság, miközben intrikált ezerrel, hogy a húsosfazékhoz minél közelebb jusson, tűzzel-vassal védte átok kölkét és kicsinált mindent, ami veszélyt jelenthetett volna neki.
Ilyen azért nem volt korábban. De az egészben az a legviccesebb, hogy a műélvező közönség és a másod-harmad-negyed-ötödvonalbeli kritikusok ezután INGYEN csatlakoztak ehhez a mozgalomhoz és nézték, elemezték azt a sok szélhámosságot ami igazából még csak NEM IS TETSZETT NEKIK :) Ez volt a csúcs az egészben :) Nézték közelről, távolról, hunyorogva, félrehajtott fejjel és néha még fejjel lefelé is :) az aktuális brossura iránymutatása szerint azt, ami igazából nem is tetszett nekik. Ez maga a csúcs :)
És évtizedeknek kellett eltelnie, hogy az ideológiailag megtámogatott csurgatott paca elkezdjen kiszorulni egyeduralmi pozíciójából.
"a piaci oldal persze meg megin más"
Milyen piaci oldal? A csurgatott pacáknak néhány múzeumon kívül, akiknek kötelességük venni pár darabot nem volt semmiféle piaca. Nem vette őket a kutya sem, a fent említett művészeti alapítványokon kívül. A csurgatott pacák a műkereskedelemben MEGHALTAK mert azért az emberek ANNYIRA nem hülyék, hogy ha meg is nézik, pénzt is adjanak értük :) Persze néhány nagy név befektetésként ér valamit. Hasonlóan a felkapott, nyomdahibás bélyegritkaságokhoz.
Van igazság benne, hogy az ennyire nonfiguratív képek, amelyek lényegéen tényleg alaktalan pacákból állnak, mennyire értékesek. Mondjuk az is más, ha egy festő, aki sok mindent tett le az asztalra, számos nyagszerű alkotást produkált, egy öltettől vezérelve elkezd teszem azt úgy festeni, mintha gyerekrajzok lennének, mert ezzel adott esetben igenis kifejezhet valamit. Viszont ha valaki ezzel kezdi a munkásságát, felmerül a gyanú, hogy valóban a gyermekrajz szintjén van a tudása. Minden esetre fenntartom, hogy az ilyen festmények lehetnek igenis kifejezőek, művésziek, és még akkor is, ha egy majom festette őket. Mert a művészi érték létrejöttének nem feltétele a tudatos alkotás. Hány zenész komponált csodálatos zenéket önkívületi állapotban!
William S. Borroughs azt állította, hogy amikor nagy port felkavaró művét, a Meztelen ebéd-et írta, folyamatosan drog hatása alatt állt, és egyáltalán nem emlékezett rá, hogy könyvet írt, egyszer csak ott volt előtte a kész mű.
A művészi érték nem függhet az alkotás bonyolultságától. Cseh Tamás dalai zenei szemmel igazán nem túl bonyolultak, mégis nagyszerűek, sőt, tiszta egyszerűségük sokat hozzáad az értékükhöz.
Ugyanakkor sok olyan zene létezik, amik rendkívül bonyolultak, ravaszul megkomponáltakl, sokrétegűek, még se igazán jók. Ugyanúgy festészetben is akad rá példa, hogy nagy technikai bravúrt felvonultató képek esztétikai értéke szinte semmi.
40 év? lehet az 2000 is. minimum a Bibliáig vissza kell nyúlni a kánonozás kapcsán (az irodalomban). képzőművészethez nem értek, de mintha már az impresszionisták is azon vergődtek volna, hogy a tudós "legitimáló közösség" nem akarja beengedni őket a szalonyba. aki belül van, az drágán adják, aki kívül, éhenhalhat.
a piaci oldal persze meg megin más, mer ha valakinek több pénze van, mint esze, akkor elhiszi, hogy amit mondanak neki okosnak látszó műítészek, az a hótziher.
