Hoplosternum thoracatum (CUVIER ET VALENCIENNES, 1840);  Callichthyidae

Gemalter / Rehbrauner Schwielenwels

Gefleckter Schwielenwels

Megjelenése: A középsö és az északi Dél-Amerikában;

Nagysága: 18 cm;

Nemi különbségek: A himnél az elsö mell úszósugár vörös barnára szinezödött és kiszélesedett, a has alsó része az ikrázási idöszakban kékesen-ibolyakék szinü, a nösténynél fehéren szinezett.

Igényei:  A medence 120 cm hossztól (ugy 250 - 300 liter tartalom); viz 5 - 30° GH (teljes keménység); pH érték 5,5 - 8,3; vizhömérséklet 20 - 28° C. A talajzatnak finom szemcséjünek és a lehetöségekhez képest sötétnek kell lennie, a medencét jól legyökeresedö és robusztus (erös) vizinövényekkel kell beültetni. Hoplosternum thoracatum -ot, jól tudjuk társas akváriumban elevenszülökkel és nem olyan piciny pontylazacokkal tartani, de az etetések során felkevert mulm eltávolitásáról gondoskodni kell. Egy faj medencében való tartásnál a szürésre nincs feltétlenül szükség, a harcsák bél lélegzésre képesek és igy az oxigénben szegényebb vizben is megvannak.  A harcsák elöszeretettel kipihenik magukat köveken vagy nagyobb gyökereken, és e -miatt igy a medence berendezését ezekkel ki kell egészitenünk.

Tenyésztése:  A tenyésztése párban már 60 cm hosszúságú medencében lehetséges, ahol a még az ikrázásra nem hajlandó nösténynek egy pár elbújási lehetöséget kell biztositanunk. A him épit egy nagyobb levél alatt egy habfészket. De mint épitési hely ugy egy 10 cm nagyságú müanyagszivacs táblácskát is szivesen elfogad (aminek az alsó részét viz álló sötétzöld festékkel bemázolunk). A párzáskor kilépö tojásokat a nöstény a has úszóiból formált úszótáskába beleteszi és a fészekhez viszi. A has résszel felfelé úszva a habfészken keresztül odanyomja a tojásait a növények alsó levél részéhez vagy a müanyag szivacs táblához, ahová a tojások odaragadnak.

Több ikrázási menettel a fészek átfoghat 300 vagy több tojást is. A fészket a him gondozza, a nöstényt a leikrázás után el kell távolitani. A vizhömérséklettöl függöen a fiatalok kibújnak 4 - 6 nap után, 24 órahossza etelte után elúsznak a fiatal-halak táplálék keresésre. Mindenek elött fiatalabb himeknél gyakran korán megszünik a gondozási ösztön. Ebben az esetben a fészket egy felnevelö medencébe át kell vinni, aminek a vizébe egy csekény mennyiségü metilkéket vagy acriflavint teszünk. Egy porlasztó követ ugy teszünk a fészekaljhoz, hogy a levegö buborékok a tojásoknál a viz mozgását lehetövé tegyék. Ha ennél a mesterséges felnevelésnél a fiatalok hat nap eltelte után a tojásokból nem voltak képesek kibújni, azáltal kibújási-segitséget lehet adni, hogy minden egyes tojást egy finom ecsettel megbökünk. Mivel a fiatal harcsák elsösorban a talajzati résznél tartozkodnak, a kinos tisztaságára a talaj üvegnek okvetlenül figyelemmel kell lenni.  

Minden egyes nyálka képzödés a fiatal harcsák elvesztéséhez vezethet. Rendszeres élelmezéssel, kezdetben kerekesférgekkel (Rotatoria), mikro- kukackákkal és fagyasztott cyclopsszal, gyorsan tudnak a fiatal állatok növekedni. Nagyobb számú ivadékok esetében egy sor jobban fejlödöttek jelennek meg a csapatban, akik a kisebb testvéreikre nézve veszélyesek lehetnek. E miatt kedvezöbb, ha 10 - 12 nap eltelte után a nagyobb harcsákat kiszortirozzuk. A legegyszerübb módon, az egész ivadék állományt egy szitán keresztül öntünk aminek a lyukazatán a legkisebb harcsák át esnek. Akiket külön egészséges nagy állatokká felnevelünk.

-

Synonyme:  Callichthys thoracatus  Valenciennes, 1840; Callichthys longifilis Valenciennes,  1840; Megalechis thoracata  (Valenciennes, 1840); Megalechis thorocata niger  (Valenciennes, 1840); Callichthys thoracatus  Valenciennes, 1840;  Callichthys pictus  Mueller & Troschel, 1848; Callichthys sulcatus  Kner, 1855; Hoplosternum magdalenae  (non Eigenmann, 1913); Hoplosternum orinocoi Fowler, 1915; Hoplosternum oronocoi Fowler, 1915; 

-

Hoplosternum thoracatum;  Gemalter Panzerwels, Getüpfelter Schwielenwels, Gefleckter Schwielenwels; a fogságban való életkor elvárása 10 - 17 év van megadva; Quelle: B. Possecker; De lehet idösebb is 20, 21 év Quelle: A. Karge, S. Wirzberger;

--

Meyer Rolf; Lexikon Süßwasser Aquarienfische; Naturbuch, 1993 Weltbild Verlag, Augsburg; forditás mint kis info..(CarloB)     

Centropomidae   Perciformes (Sügérszerüek/félék)

(Glasbarsche)

Üvegsügérek

Családja a Perciformes sügérszerüeknek, Subordo Percoidei (Sügér rokonok), amihez különbözö kinézetü halak tartoznak, igy az Atlanti-Óceában megjelenö képviselöje a Centropomus nemzetségnek, akik Afrikában és az Indonéziai Csendes Óceánban elterjedtek, Lates -fajok és a számos tengeri és az édesvizi fajok a Chanda nemzetségböl, túlnyomórészben az Indonéz Csendes Óceáni térségben vannak képviselve.

Az üvegsügér elnevezést csak egy kis üvegszerüen átlátszó fajok a Chanda nemzetségböl érdemlik meg, minden nagy és nagyobb képviselöi a családnak nem átlátszóak és robusztus (erös) rablóhalak. A következö leirás elsösorban HAMILTON (1822) által behozott Chanda nemzetségre vonatkozik.

A test nyújtott rövides és magas, oldalról ellaposodott. Az oldalvonal teljes, egységes vagy ketté osztott, pikelyek cycloid (kerek, sima felületü), a fej tetö, (arc) pofa és az Operculum (kopoltyútetö) pikelyesitettek.

Dorsale (hát úszó) teljes vagy majdnem ketté osztott, D1 VII; D2 I/8-17; Dorsale 1 (elsö hát úszó) hét kemény zárt úszó sugarakkal, Dorsale 2 (második hát úszó), egy kemény csukott zárt úszósugárra következik 8 - 17 legyezö szerüen nyitott lágy úszósugarak, Caudale (farok úszó) mélyen bevágott, A III/8-18; V I/5; Anale (végbél úszó) három zárt kemény úszósugárt 8 - 18 legyezö szerüen nyitott lágy úszósugarak követnek, Ventrale (has úszó), egy csukott kemény úszósugárt öt legyezö szerüen nyitott lágy úszósugár követ, ami a Pectorale (mell úszó) magasságában odaillesztett, Dorsale (hát úszó) és az Anale (végbél úszó) bazálisan (az alapján) pikelyesitettek. A kisebb átlátszó fajoknál a gerinc oszlop és az úszóhólyag az élö állaton is jól felismerhetök; az utólsó a himnél kiélesedett, a nösténynél pedig lekerekitett.

A Chanda fajok a tengerben-, és a brakk vizben élnek, egyesek idönként benyomúlnak az édesvizbe is, csak pár kis fajok kizárólagosan édesvizi halak. Helyileg (regionálisan) egyes nagyobb fajoknak éthal jelentöségük is van. Ugyancsak más nemzetségekböl idönként importáltak egyedüli állatokat a legtöbb esetben fiatal halakat  többek között, mint a Nil-Sügér Lates niloticus (LINNAEUS, 1762), egy faj aki 180 cm test hosszúságot is elér és a folyami területén (vizgyüjtö terület) a Nilus, Niger és a Szenegál folyókban jelenik meg.  A szürke zöld márványosan szinezett fiatal-halakat mint a nagy sügéreket gondozuk.

Chanda ranga    (HAMILTON-BUCHANAN, 1822)

(Indischer Glasbarsch)

Indiai Üvegsügér

India, Burma, Tájland, édes- és a brakk vizben, testnagysága 7 cm-ig; de fogságban kissebb marad.

D1 VII; D2 I/12-15; A III/13-15; P 10-11; V I/5;  mLR 60-70.  Dorsale 1  (elsö hát úszó) hét kemény zárt úszó sugarakkal, Dorsale 2 (második hát úszó), egy kemény csukott zárt úszósugárra következik 12 - 15 legyezö szerüen nyitott lágy úszósugarak, Anale (végbél úszó) három zárt kemény úszósugárt 13 - 15 legyezö szerüen nyitott lágy úszósugarak követnek, Pectorale (mell úszó)  10 - 11 legyezö szerüen nyitott lágy úszó sugár, Ventrale (has úszó), egy csukott kemény úszósugárt öt legyezö szerüen nyitott lágy úszósugarak követnek, mLR középsö hossz irányú sorban a kopoltyútetö és a farok úszó között 60 - 70 pikelyek.

A test zömök (tömzsi), magas, oldalról erösen ellaposodott, homlokrész egyértelmüen behúzódott, a harmadik Anale (végbél úszó), tüskéje a szabályszerint általában a leghosszabb. A test üvegszerüen átlátszó. A him beesö fényben zöldes sárga - sárgáig, lemenö fényben aranyban ragyogó ami elmegy kékes zölden irizálóig. Az oldalak több vagy kevésbé egyértelmü, legfinomabb fekete pontokból álló keresztvonalakkal diszitettek. A kopoltyútetötöl a Caudale (farok úszó) gyökeréig egy sötét gyakran egy gyengéd ibolyakék hossz csik húzódik. Az úszók sárgástól gyengéd rozsdás pirosig szinezettek. Dorsale (hát úszó) és Anale (végbél úszó) fekete úszósugarakkal, amelyek világos kéken beszegettek, Pectorale (mell úszó) és Anale (végbél) úszók elöl vörös vagy kékes úszósugarakkal, Caudale (farok úszó) lemenö fénynél aranyban ragyogó. A nöstény lényegesen gyengébb szinezetü, sárgás.

Rég beállt medence gazdag növény növekedéssel, sötét talajzat és nem olyan friss vizzel. Vizhömérséklet 18 - 25° C. A medence ha a lehetöségek adottak, napos helyen kell, hogy álljon. A társitásához csakis békés természetü és nagyon nyugodt halak jöhetnek szóba. Az indiai üvegsügérek kezdetben félénkek és a vizinövények között álldogálnak, de nemsokkal késöbb szelidebbek lesznek. A jó közérzetüket konyhai-, de jobb tengeri só hozzá adagolása 1 - 2 teáskanálnyi 10 liter vizhez elösegiti. Táplálékként nem olyan nagy élö eleség, különösen kis rákok és televényférgek (Enchytraeus; Enchytraeen) megfelelöek.

A párzási készséget a felkelö nap, a viz hömérséklet emelkedése, friss viz és rövid elválasztása a nemeknek elösegiti. Gyakran ajánlatos több párral egy medencében próbálkozni. A tojásokat növények között adják le amelyek azonnal ragadnak. Minden ikrázási aktus hoz ugy 4 - 6 tojásokat, a sok párzási aktusok gyorsan követik egymást. Mint leikrázási szubsztrátum különösen finomlevelü növények, úszónövények gyökerei vagy Perlon (müanyagszerü /müszálas mesterséges anyag) a megfelelö. Egy leikrázás hozhat ugy 200 vagy több tojást is. A szülö állatok nemtörödnek az ikrájukkal és az utódaikkal. A nagyon kicsiny fiatalok már kibújnak az elsö 24 órában, elösször az oldal üvegeken és vizinövényeken lógnak és 3 - 4 nappal késöbb szabadon elúsznak. Elönyössé vált, ezen idöpontban a szülö állatokat eltávolitani. A szabad  elúszásuk második napján kezdjük el az etetésüket. A legjobban megfelelö vörös cyclops -naupliusok, mivel infuzória táplálék gyakran nem elegendö. Egy szellöztetövel a viz mozgását ugy kell szabályozni, hogy a táplálkozásra szolgáló állatok, újra és újra a csapatban álló fiatal halak elé kerüljenek. A legtöbb balsiker a tenyésztésnél arra vezethetö vissza, hogy a fiatalok alúltápláltan meghalnak. Ez a veszély különösen ennél a fajnál áll fent, mivel a fiatal üvegsügérek a szabálynak megfelelöen nem mennek élelem vadászatra, hanem csakis azt eszik meg, ami közvetlenül a szájuk elött sodródik. Minél gyakrabban etetünk, a legtöbb esetben annál nagyobb lesz a siker.

A faj még ismert mint:  Parambassis ranga  (Hamilton, 1822);  Chande lala; Pseudambassis ranga  (Hamilton, 1822); Ambassis ranga  (Hamilton, 1822); Ambassis barlovi  Sykes, 1839; Ambassis indica  McClelland, 1842; Pseudambassis notatus  (Blyth, 1860);  Ambassis notatus  Blyth, 1860; Ambassis lala;

--

Irta Prof. Sterba,..forditotta kis infóként,..(CarloB) 

Megjegyzések: A Horn - Zsilinszky Akvarisztikában egy jó leirás olvasható a fajról. 

Ariidae

(Kreuzwelse) Keresztes harcsák

Majdnem minden trópusi és szubtrópusi partokon megjelenö tengeri harcsák, - az édesvizi fajok mindenek elött Dél-Kelet Àzsiában és Dél- ill. Közép Amerikában vannak odahaza.

A test nyújtott, többé kevésbé összenyomott. A száj széles, dorsoventral (hát és has oldali rész) egyenesitett. A száj nagy, ferdén állitott (oldalról nézve). 1 - 3 pár gyakran nagyon rövid bajusszok (tapogatók). Elülsö és hátsó orr nyilások szorosan együtt vannak. Dorsale (hát úszó) rövid, Dorsale és Pectoralen (mell úszók) erös tüskékkel ellátottak, zsirúszója megvan, Caudale (farok úszó) mélyen bevágott.

Minden tengeri Ariidae és az édesvizi képviselöje a nemzetségeknek Hemipimelodus és Osteogeneiosus egy érdekes ivadék gondozást mutatnak. A himek költik ki a szájukban az ugy 1 cm nagyságú tojásokat és ezáltal a fiatal halaknak ezen a módon még egy bizonyos ideig védelmet nyújtanak. A nöstények az ikrázási idöszakban a Ventralen (a has úszóikon) egy gyürödést képeznek ki, ami a tojások megfogását szolgálja. Dehogy ezek, hogyan jutnak a him szájába, az ismeretlen.

A keresztes harcsák elnevezés Arius proops -fajokra vezethetö vissza (Dél Amerika, Nyugat-Indiai Szigetek), akiknek a koponya csontváza (skelettje) alúlról szemlélve (nézve) egy krisztus kereszt formáját mutatja. Sok fajok értékes éthalak.

Az utóbbi években gyakran eljutottak egyedüli példányok a különbözö fajokból a föhaszonhalakkal együtt lehalászott fajokkal mint pl. Pangasius sutchi (Cápaharcsa) közép Európába, -a nélkül, hogy egy közelebbi felismerés ill. faji meghatározást tettek volna. A Cápaharcsáktól az állatokat már fiatal-hal korukban meglehet különböztetni a lényegesen rövidebb Anale (végbél) úszójuk által. Az érdekes szaporodási viselkedésük miatt célzott importok kivánatosak lennének.

--

Irta Prof. Sterba,..forditotta kis infóként,.. ..(CarloB) 

UV-C-Lámpák

Vitathatatlan, hogy sikerülhet, megfelelöen erös UV-C- sugárzókkal lebegö algákat a különbözö nemzetségekböl decimálni (megtizedelni). Ugyancsak spórákat képezö algákat tudunk ezzel adott esetekben kissé gátolni. Mivel az UV-C-lámpák pontosan ugy mint más fénycsövek csak egy meghatározott ideig teljesitöképesek, álladó jellegü használatuknál a hatásuk gyakran meglepöen gyorsan csökken. Az ember ugy 7.000 világitási órából némiképpen elegendö hatásból indúl ki, és hagyja a lámpát tartós üzemeltetéssel dolgozni, de igy reális módon látni kell, hogy egy lámpa csak ugy egy évig tartja magát és az után ki kell cserélni.

Megdöbbentö, hogy sok akvárium tulajdonosa azt hiszi, hogy az akváriuma UV-C- sugárzó bevetése által valahogyan "tisztább" lesz. De pontosan az ellenkezöjéröl van szó. Mert lebegö algák, infuzóriák, baktériumok meglehetösen elég nagy mennyiségü mérgezö anyagokat vesznek fel és ezáltal tisztitják a vizet. Ha az ember az algákat és más élölényeket minden ehhez szükséges intézkedés nélkül kiöli, ezek valamennyi anyagot, amiböl a saját tömegüket (testüket) felépitették, majdnem hirtelen a vizbe leadják. Ha ekkor nem csinálnak nagyon gyorsan többszöri vizcseréket, (80 - 90 %  ajánlott), gyakran csak napok vagy pár hét kérdése, amig a következö alga generációk, vagy egy más algafaj, ezeket a tápanyagokat ismételten bekebelezik (felhasználják). Ha technikai okokból egy szerkezet kiesik, az nagyon gyakran egy extrém gyors tömeges szaporodásához vezet a lebegö algáknak. Ez a csalhatatlan bizonyiték arra, hogy az UV-C- bevetésével sohasem az okokat, hanem mindig csakis a tüneteket kezeljük.

Speciálisan diszkoszokat kedvelök panaszkodnak idönként magas nitrit értékekröl az akváriumban. Ez hosszú ideig egy megmagyarázhatatlan jelenség volt, mert normális körülmények között, jól szürt (filtrált) akváriumok még gazdagabb etetéseknél sem mutatnak sohasem emelkedett nitrit értékeket. Egy könnyü emelkedést a legtöbb esetben csakis röviddel a gazdag etetések után lehetett megfigyelni. De ma tudjuk, hogy erös UV-C- bevetéssel fotolízis által részben (nem teljes) nitrát redukálás (leépités) lép fel, ami a nitrit lépcsön állva marad. Az eredeti nitrát tartalom magasságától függöen veszélyes nitrit mérgezések léphetnek fel. Különösen ha egy erösen nitrátokkal megterhelt akvárium esetében elösször UV-C-lámpát müködtetünk, elöáll a fotolízis és a megerösödött tápanyagmegjelenéssel az elpusztitott baktériumok, lebegö algák és infuzóriák által a veszélye egy gyors emelkedése a nitrit tartalomnak. Egyes gyártó cégek félreérthetetlenül figyelmeztetnek a készülékek azonnali állandó jellegü üzembehelyezésétöl és kezdetben csakis az óránkénti használatukat ajánlják.

UV-C- sugárzókat többek között ugyancsak azzal a céllal is használják, hogy a halaknak (föleg diszkosz) egy vizet nyújtsanak, amiben a lehetöségeknek megfelelöen kevés patogén (betegségeket okozó) baktériumok vannak. Ez ugyancsak elég jól sikerül, egy elegendö teljesitményü lámpa esetében. De emellett az ember nagyon szivesen elfelejti, hogy önmagától a baktériumok tömeges elszaporodása csak ennek megfelelöen megterhelt vizben játszódik le és az UV- sugárzó ezen a megterhelésen egyáltalán nemtud megváltoztatni semmit. Ha a készülék egy hiba végett kiesik, a megmaradt baktériumok egy jobb mint gazdagon teritett asztalt találnak és olyan gyorsan elszaporodnak, hogy a halak egy ilyen invázióval (támadással) nemtudnak megbirkózni. Tehát nem, mint hosszú ideig hitték, hogy a "munka nélküli" és nem edzett (gyakorlott) immun-rendszere a halaknak, vezet ilyen esetekben a katasztrófákhoz, hanem a hatalmas mennyisége a tápanyagoknak, ami a sugárzók kiesése esetén a baktériumok populációját majdnem robbanás szerüen megemeli. Az szomorú, hogy alig akarják felismerni, hogy a gyengén telepitett és eröteljesebben, tehát gyakoribb vizcserékkel gondozott akváriumokban az UV-C-lámpa teljesen felesleges, és másrészt akváriumokban ahol az UV-C-bevetése szükséges vagy legalább ajánlott, állandó jelleggel veszélyeztetett a technika kiesése által átbillenni.

Vissza az algákhoz: UV-C rövid idö alatt tönkreteszi a kelátokat (tápanyag hordozók) ugy, hogy eredetileg ezen kelátok által (segitségével) a vizben feloldódott nyom elemek oxidáltak lesznek és igy a növényeknek tápanyagként nem tudnak a rendelkezésükre állni. Ennek a következménye, hogy rosszabb a vizinövény növekedés és ezáltal emelkedik az esélye az algáknak minden fajból. Az ember az álladó bevetésnél és ugyancsak az óránkénti használatánál a jobb teljesitményü (hatékonyabb) UV- készülékeknél rákényszerül, az ún. napi trágya szereket alkalmazni, vagy a normális trágya adagokat felerösiteni és sokkal gyakrabban adagolni. Egyes alga problémácskákat elösször az UV-C bevetése tett egy kifejlödött problémává.

Vannak nagyon jó okok, UV -t az akváriumban alkalmazni: Megjelenö hal betegségeknél, újonnan megvásárolt halak esetében, akiket karantén nélkül azonnal el kell helyezni, hirtelen fel lépö lebegö alga képzödés és baktérium invázió esetén. Mind ezen esetekben az UV-lámpák ha helyesen méretezettek, nagyon jó szolgálatot tehetnek. De a használatukat az embernek csakis ilyen vész esetekre kell korlátoznia. Az állandó jellegü használatuk majdnem mindig nagyobb hátrányokkal kötödöttek.    (Irta Bernd Kaufmann...forditás mint kis infó... CarloB)   

--

fotolízis: <gör.> 1., (kém) olyan fotokémiai folyamat, amelyben anyagok látható, ultraibolya (UV) v. infravörös fény besugárzására reagálva kisebb részekre bomlanak. Az elnyelt sugárzó energia felhasitja a kémiai kötéseket, és ezek után többnyire rövid életü reakciótermékek (ionok, gyökök) keletkeznek, amelyek tovább reagálnak stabilis végtermékké. A nagyon rövid idejü (flash) ~ vizsgálata fontos ismereteket tár fel a kémiai reakciók mechanizmusáról. Tágabb értelemben ~nek nevezik a más elektromágneses sugárzás hatására bekövetkezö bomlást is (radiolízis). 2. (biol) a fotoszintézis fényszakaszának az a folyamata, amelynek során a 2. fotokémiai rendszer reakciócentrumában, az abszorbeált fényenergia hatására bekövetkezö töltésszétválasztást követöen, a P₆₈₀ -at alkotó klorofill-a molekula elektronhiánya (erös oxidálórendszer) a vízmolekula bomlásából származó elektronokkal pótlódik. A magán tartalmú vízbontórendszer gondoskodik arról, hogy a ~ négy elektron felszabadulásával járó eseménye szinkronba kerüljön a P₆₈₀egy elektront igénylö müködésével. A ~ során protonok kerülnek a tilakoidok belsö terébe (fotofoszforiláció). A ~ mindazokban a fotoszintetizáló szervezetekben megtalálható, ahol az elsödleges elektrondonor a víz.   (forrás: Magyar Nagylexikon) 

--

kelát, chelat, kelátkomplex, kelátvegyület, <gör. khélé 'rákolló'>: (kém) az olyan gyürüs szerkezetü komplex vegyületek gyüjtöneve, amelynek egy központi fématom és valamelyk "két v. többfogú" ligandum (két v. több, nemkötö elektronpáros, koordinációra alkalmas atomot tartalmazó molekula v. ion) kölcsönhatásával jönnek létre. Az elnevezés Gilbert Thomas Morgan (1870, - †1940) angol kémikustól származik (1920). Az egy v. több gyürü kialakulásával járó keláció a képzödött komplexet különösen stabilissá (pl. desztillálhatóvá) teszi. Igy pl. a "kétfogú" etilén-diamin (H₂N-CH₂CH₂-NH₂) molekulája hatékonyabb komplexképzö, mint a két "egyfogú" etil-aminé (CH₃CH₂NH₂). Jellegzetes ~ pl. az acetil-aceton berilliumkomplexe és az etilén-diamin-tetraecetsav rézkomplexe. A ~ képzödést fémionok hatástalanítására, (a gyógyászatban méregtelenítésre), ill. meghatározására hasznosítják (komplexometria). Tágabb értelemben ~kötésnek nevezik az intramolekuláris hidrogénkötést is, amely pl. az acetil-aceton enol alakját stabilizálja.  (forrás: Magyar Nagylexikon)   

Polypteridae

(Flösselhechte)

Sok úszós / Sok úszójú csukák 

Kizárólag a trópusi Afrikában otthon levö hosszan nyújtott halak, olykor kigyószerü kinézettel (alakzattal). A triviális (egyszerü) nevük karakterizálja a sajátos Dorsale hát úszóikat melyek számos egymás mögött levö kicsiny zászlócskaszerü úszókból összeállitottak, amelyeknek mindegyike az elülsö szélén (peremén) egy tüskét (ùszósugárt) mutat, amit állitva vagy lehajlitva viselnek.

Egy további feltünö sajátosság a legyezöszerü szárasitott (nyeles) Pectoralen mell úszóik amik az úszásnál hajtó-, a kipihenésnél pedig gyakran a felemelt elsö test rész támaszkodását biztositó szervként szolgálnak. Anale (végbél úszó) rövid, Caudale (farok úszó) kivülröl szimmetrikus, de belehúzódik a gerinc oszlop a felsö részébe. A koponyának sok része csontatlan maradt (porcogós), a felsö állkapocs szilárdan az agykoponyával összekötödött. A fej széles, a száj nagy, az orrnyilások kifelé csöszerü külsö részekkel meghosszabbitottak, a bör rombusz formájú kemény csillogós Ganoid pikelyekkel takart, (ami egy nagyon eredeti jellegzetesség; a dús kereszt irányú Ganoid-pikelyek -egy pikely forma ami a Palaeonisciden, gyakran csakis a földtörténeti ókorból származó [zománcpikelyü] halaknál találhatóak). 

Az anatómiai különösségek ezeknél a halaknál, hogy sok öregszerü (régies) jellegzetességeket mutatnak, itt csak az úszóhólyag legyen megemlitett. Ami egy kis bal és egy nagy jobb zsákból áll, mindkét része mint a tüdö a has irányába levö oldalon fekszik a nyelöcsötöl és egy közös járattal ezzel összekötödött (egyesült). Ami az egész felépitésében egy primitiv tüdöre emlékeztetö készülék és a sok úszójú csukáknak mint kiegészitö légzöszervként szolgál, azonkivül megmutatja nekünk, hogy fejlödéstörténeti szempontból a tüdö, a magasabb rendü gerinceseknél hogyan fejlödött ki (állt elö). 

A sok úszójú csukákat akiket a levegö vételben akadályozunk rövid idö alatt elpusztulnak, attól függetlenül, hogy a kopoltyúik még teljes egésszében müködö képesek. A bélnek (mint sok más primitiv hal csoportnál), egy spirális (csigaszerü) gyürödése van. A sok úszójú csukák nagyon érdekes tanúlmányi objektekhez tartoznak az összehasonlitó anatómiában és a származástörténetben. A nemi különbségeik nem biztosan ismertek. Az Afrikai (a hazai) elterjedési területeiken az állatok föleg a benött parti területeknél és az áradás övezeteiben a folyóknak jelennek meg. Napközben a talajzaton elrejtözködve kinyugszanak, és éjjel mennek az élelmüket elzsákmányolni. A zsákmányukhoz tartoznak többek között; férgek (kukacok), rovar lárvák-, rákok-, kis halak-, az áldozatukat göteszerüen zsákmányolják el, ami azt jelenti, hogy az elzsákmányolandó állathoz odasomfordálnak a szagát érzékelve egy hirtelen mozdulattal megfogják, és szét rágás nélkül lenyelik.

A párzás az esözési idöszak közelgö végével a vizböl való ugrásokkal kezdödne. Késöbb szorosan egymáshoz simulva a vizen keresztül hajszolják egymást a partnerok, az adott lehetöségek lennének; a him úszik a kinyugvó nöstény mellett, mialatt vagy a szájával vagy ebben az idöben a megduzzadt  és karakterisztikus (jellegzetes) módon hajtogatott és csikozott farok úszójával könnyen döfködi (BUDGETT).

Akváriumi megfigyelések vannak Polypterus senegalus (J. ARNOULT: Acta Zoologica 44, 1-9, 1944) és Polypterus ornatipinnis -ról. A fiatal állatok lárvák, akik fácska szerü külsö kopoltyúkkal rendelkeznek és a teljes kinézetükkel a götékre emlékeztetnek.

A különbözö sok úszójú csukákat gondozták már sikeresen ugy a nagy bemutatós mint a hobby akváriumokban. Általánosságban az állatok nagyon ellenállóképeseknek, kitartóaknak (keményeknek) és a hömérsékleti ingadozásokkal szemben ellenállóaknak bizonyultak. Fontos a jó közérzetükhöz mindenek elött jó elbújási lehetöségek mint kö barlangok és összefonódott gyökerek. Ez különösen ott van érvényben, ahol több állatot akarunk együtt tartani. Megfelelö elhelyezésnél a kezdetben félénk sok úszójú csukák nagyon szelidek lesznek, és a legtöbb esetben az esti órákban elhagyják a rejteküket és felkeresik az etetési helyeket. De más halakhoz viszonyitva nagyon szokatlan viselkedési formát mutatnak. Mint a szalamandrák az éjjeli táplálék keresésük során, tolják magukat egy kis darabon elöre, majd megállnak, igy maradnak, könnyen megemelik a fejüket, tájékozódnak, szimatolnak, és az örökké valóságig, -tehát egy nagyon hosszú ideig tarthat mig a következö kis utjukat maguk után hagyják.

A vizminöségéhez feltételezhetöen a sok úszójú csukák nem támasztanak különösebb igényeket, de ugy néz ki, hogy egy nem olyan kemény viz a legjobban megfelelö. Viz hömérséklet származástól függöen 22 - 28° C. Nagyobb élö eleségeket általánosságban szivesen elfogadnak, mint pl. földigilisztákat-, tubifexet-, légy hernyókat-, vörös szúnyoglárvákat (Chironomus), idönként ugyancsak húst és kis békákat-, de mindenek elött liszt kukacokat. A növekedésük elég lassú. Más nem olyan kis halakkal szemben a sok úszójú csukák a legtöbbször békések, egymás között idönként harapósak, ha elegendö elbújási lehetöségek hiányoznak. Érdekfeszitöek, nagyon ajánlatosak, bemutatáshoz megfelelö állatok 'objektumok' állatkertek számára.

Calamoichthys  nemzetség; (L. A. SMITH, 1865)

A has úszóik hiányoznak.

Calamoichthys calabaricus  (SMITH, 1865)

(Flösselaal)

A Nigerdeltában, (Chiloongo-folyóban) Kamerun jelenik meg, a testnagyság 90 cm -ig.

D 7 - 13; Dorsale (hát úszó), de a legtöbb esetben 8-9 egyedüli (külön álló) lágy úszójú (tüskékböl) úszósugarakból áll; A 9-14;  Anale (végbél úszó) 9 - 14 legyezö szerüen nyitott lágy úszósugarak; mLR 100 - 114; középsö hossz irányú sorban a kopoltyútetö és a farok úszó között 100 - 114 pikelyek.

A test angolna szerü, oldalról nem lelapositott, a legtöbb nagyvonalúan viselt úszók egymástól messzire vannak, Ventralen (has úszók) teljes egésszében hiányoznak. A felsö test része intenziven olivazöld, oldalról inkább fehérzöld. Az alsó test része sárga. Pectorale (mell úszó) nagy fekete folttal. A nemeket állitólag az Anale (végbél) úszó sugarain meglehetne különböztetni, mégpedig a nöstényeknél 9-12, a himeknél pedig 12-14 úszósugarak lennének.

Gondozásához nézze a család leirást; nagyon kitartó és békés természetü. A faj eléggé gyorsan és kanyargósan mozog a vizen keresztül, a legtöbb esetben közvetlenül a talaj felett. A Pectoralen (mell úszóit) evezés szerüen mozgatja. Calamoichthys idönként a vizfelületére jön levegöt szippantani. Kifejezetten éjjeli állatok, akik elöszeretettel rákokat- és rovarokat esznek. A faj állitólag szakaszonként a szárazföldre is kitud bújni, hogy szárazság esetén mélyebb vizekbe jusson. Szaporodása ismeretlen. (A faj idöközben ugyancsak ismert mint Erpetoichthys calabaricus; és Syn: Calamichthys calabaricus, Herpetoichthys calabaricus)

Polypterus  nemzetség;  (GEOFFROY, 1802)

A nemzetség a Calamoichthys nemzetséggel szemben jól kifejlödött has úszókkal rendelkezik.

Polypterus delhezi  (BOULENGER, 1899)

Felsö és a Középsö Kongo (Zaire) 35 -cm -ig. D 10 - 11; Dorsale (hát úszó), 10 - 11 egyedüli (külön álló) lágy úszójú (tüskékböl) úszósugarakból áll; A 11; Anale (végbél úszó) 11 legyezö szerüen nyitott lágy úszósugarak; mLR 56; középsö hossz irányú sorban a kopoltyútetö és a farok úszó között 56 pikely van megadva. 

Hasonló kinézetü mint Polypterus bichir, de kevesebb hát úszókkal, az alsó-, és a felsö állkapocs egy magasságban van, vagy az alsó állkapocs kissé rövidebb. A Pecorale (mell úszó) a testhez simitva (lefektetve) még az elsö hát úszó elött végzödik. Sárgásbarna 6-7 nagyon szabálytalan de erösen elölépö kereszt irányú kötödésekkel, amelyek a hát résztöl a test oldal közepéig elérnek. Szép állatoknál ezen rajzolatok világosan beszegettek, a kötödések között és alatt egyedüli fekete petty és folt. A has fehér. Az úszók sárgásak, részben sötét keresztrajzolatokkal. Nagyon pompás faj. A gondozásához nézze a család leirást. Ugy a fiatal mint a felnött állatok egymás között a legtöbb esetben összeférhetetlenek.

Polypterus ornatipinnis (BOULENGER, 1902)

Felsö és a Középsö Kongo (Zaire) 37 -cm -ig. D 10 - 11; Dorsale (hát úszó), 10 - 11 egyedüli (külön álló) lágy úszójú (tüskékböl) úszósugarakból áll; A 15; Anale (végbél úszó) 15 legyezö szerüen nyitott lágy úszósugarak; mLR 62 - 63; középsö hossz irányú sorban a kopoltyútetö és a farok úszó között 62 - 63 pikelyek. 

Hasonló kinézetü mint Polypterus bichir, de nyújtotabb, oldalról kissé jobban összenyomott. Az orr az alsó állkapocsot csak kissé éri túl, a Pecorale (mell úszó) a testhez simitottan nagyon messzire van az elsö hát úszótól. Hát és a test oldalak szabálytalanúl sötéten hálózottak, közbeesö részek fehérek vagy szürkék, a farok nyelen sárga. Egy finom hálózati rajzolat még a fejen is található. Az alsó test rész sárgás. Dorsale (hát úszó), pompás fehér, feketén pettyes, a páros úszók szép fekete keresztkötödésü rajzolatokkal egy világos vagy erös sárga alapzaton.  Nagyon szép faj. Anale végbél úszója a himnek nagyobb, a nösténynek a feje szélesebb a mintázata és a szinezete fakóbb lenne.

W. ARMBRUST leirt egy sikeres tenyésztést (DATZ 19, 2-5, 1966). A him vezeti be a párzást a fejének az oldali rángatódzó mozdulataival és heves szétterjesztésével a hát úszóinak. A fejnek a rángó mozgatása mindig erösebb lesz, végül is megdöfi a nöstény mellett fekvö him a fejével a nösténynek a fej alsó részét. A him több alkalommal elöre a dús vizinövényekhez úszik, és a nöstény csak tétován követi. Az ikrázásnál odatolja a relativ passziv nöstényhez a mellette fekvö him a zacskószerüen formált Anale végbél úszóját és a nöstény a tojásokat ezután egyszerüen kilöki. A fiatal halak négy nap eltelte után kibújnak (28° C). A faj gondozásához nézze a család leirást.

Polypterus weeksi   (BOULENGER, 1898)

Shaba (Katanga), felsö Kongo (Zaire); 40 cm -ig. D 9 - 10; Dorsale (hát úszó), 9 - 10 egyedüli (külön álló) lágy úszójú (tüskékböl) úszósugarakból áll; A 10-11; Anale (végbél úszó) 10 - 11 legyezö szerüen nyitott lágy úszósugarak; mLR 60 - 65; középsö hossz irányú sorban a kopoltyútetö és a farok úszó között 60 - 65 pikelyek.

A teste ellentétben más Polypterus -fajokkal oldalról elég erösen ellaposodott, az orr könnyen túl emelkedik az alsó állkapocson, a Pectorale (mell úszónak) a végzödése lesimitottan messzire az elsö hát úszótól van. A felsö testrész olivazöld szürkéig, has sárgás. A test oldalakon számos szabálytalan sötét keresztkötödések, amelyeknek karakterisztikus (jellegzetes), hogy elosztódnak. Úszók feketésen kipontozottak vagy sötét keresztkötödéseik vannak; különösen feltünö fiatal állatoknál a mélyfekete folt mindegyik hát úszójukon. Gondozása nézze a család leirást. Harapós.

--

A nagyobb fajokat, mint a 70 cm -re megnövö 14-18 sok úszós Polypterus bichir -t, Afrikában megeszik. Az emberek megpiritják forró hamuban vagy pálcára fehúzva a tüz felett. Àllitólag nagyon jól izlenek. A kemény pikely pancázatukból szuvenirokat (ajándék tárgyakat) készitenek. 

--

Ganoid pikelyek származástörténetileg nagyon öreg formák és elödje a csontpikelyeknek amelyeknek egy relativ vastag zománc szerü burkolata ganoinból és egy hosszan nyújtott négyszögletszerü formájuk van. Jelenleg még csak a maradvány csoportjában a csont-, és a sok úszós csukáknál vannak meg. A csontból való tüskék, púpok vagy lemezek a különbözö halaknál a pikelyeknek megfelelö börcsontok. A Ganoid pikelyeknek egy csillogós pikelyzománc burkolata van, és ez a zománc messzemenöen a mi fogainknak megfelelö. A ganoin alatt egy vékony Cosmin réteg fekszik, és ez alatt ismételten egy csontréteg Isopedin van. 

--

Légzési szervek (...)   Az úszóhólyag gyakran a levegö vételt szolgálja, ha a béllel összekötödött (physostome Fische), pl. Amia, Erythrinus, Gymnarchus és Umbra. A fala az úszóhólyagnak ekkor nagyon erösen vérrel átjáratott és gyakran hajtogatódásokkal vagy szivacs szerü struktúrákkal rendelkezik ami által egy megnagyobbitott belsö felülete van. Kiegészitö légzés tüdövel a halaknál relativ ritka. Kivéve a tüdöshalak (Dipnoi), akiknek a tüdejük kamrázott vagy szivacs-szerüen felépitett, ezenkivül még a sok úszójú csukák (Flösselhechte) Polypterus és Calamoichthys rendelkeznek relativ egyszerüen felépitett tüdöszerü úszóhólyaggal. A fiatal-halaknak egyes a levegöt belélegzö fajok közül a lárvai stádiumukban, légzési szervként a szokásos lárvai légzés mellett mint a szikzsákjuk és az úszóik véredényzetén túlmenöen, még külsö tollas börkopoltyúkkal is rendelkeznek, amelyek még egy kiegészitö oxigén ellátás biztositásáról is gondoskodnak (Lepidosiren, Protopterus, Polypterus, Calamoichthys).

--

További fajok: Polypterus bichir, Polypterus palmas, Polypterus senegalus;

-

Polypterus ornatipinnis  Ornament-Flösselhecht; az életkor elvárásuk fogságban 30 év van megadva. Quelle: W. Armbrust;  

--

(Minden egyes adat   Prof. em. Dr. rer. nat. habil. Dr. hc. Günther Sterba kutatási munkáját, tapasztalatait, véleményét tükrözi és adja vissza, forditás és összeállitás kis infóként... CarloB )  

Pterygoplichthys  gibbiceps  (Kner, 1854);   Loricariidae   

(Harnischwelse)

(Riesenschilderwelse)

Óriás hát úszójú harcsák

Pterygoplichthys egy nemzetsége a Loricariidae halcsaládnak a legtöbb esetben nagyra növö fajokkal, az Északi- és a Középsö Dél-Amerikából, akik általában magas 12 - 13 lágy hát úszó sugarakkal rendelkeznek, és a különben nagyon hasonló fajoktól a Hypostomus nemzetségtöl ezáltal megkülönböztethetöek.

A nemi különbségeket még ez idáig nem irták le, de feltételezhetöen a himek kisebbek maradnak mint a nöstények. A több részben még tudományosan nem leirt fajokat idönként importáltak és bájos- (kedves) kitartóan gondozható hálás állatoknak mutatkoztak a medencében, aminek a nagysága nem 140 cm hossz alatt kell, hogy legyen (ugy 500 liter tartalom); viz 4 - 20° GH (teljes keménysége); pH -érték 6,5 - 7,5; vizhömérséklet 23 - 27° C. Durva folyami-kavics ami nem éles szélü mint talajzat a legjobban megfelelö.

A medencében több elbújási lehetöséget kell a nagy kövek és gyökerek között az állatoknak nyújtani, szivesen felkeresnek agyagból égetett-(cserép) edényeket ha nem olyan nagy a bejárati részük. Az óriás hát úszójú harcsák békés-természetüek más kis fajokkal szemben és az alga lerakódások leráspolyozásával nagyon hasznosak. Gazdag alga eleség ami a szabad tavakból szedhetö fontos a harcsák fejlödéséhez, télen finom fagyasztott borsókat nagy mennyiségben fogyasztanak ami teljes értékü pót táplálékot jelent. A ballasztanyag szükségletük kielégitése végett a harcsáknak állandó jelleggel korhadt- (lápi)-,  havasi gyantás fát (lápi- fenyöt) vagy más viz által kiáztatott fákat leráspolyozáshoz fel kell kinálnunk. Az állati eredetü táplálékok között marha sziv és halhús az elsö helyen áll, de e -mellett még földigilisztákat is esznek, az esetlegesen elhalálozott medence lakókat rövid idö alatt teljes egésszében elfogyasztják.

A szürésnek erös és hatásosnak kell, hogy legyen a nagy mennyiségü ürülékük leépitéséhez. A rendszeres heti részleges vizcseréknek 1/4 részét a medence tartalmának át kell fognia.  Az óriás hát úszójú harcsák a helyzetben vannak oxigén hiány esetén a gyomruk segitségével atmoszférikus-levegöt is fehasználni, de akváriumi körülmények között az oxigén gazdagabb vizben jobb és élénkebb aktivitást mutatnak. Ez azzal a ténnyel is allá támasztható, hogy az egyetlen sikeres szaporulat, amit biztonsággal a Pterygoplichthys- fajhoz lehet sorolni, egy teljes vizcsere után következett be. A tojásokat egy lápi fenyöfa gyökerére tették, amit a him gondozott. A fiatalok kibújtak a harmadik nap végén és amig szabadon el nem úsztak a him örizte öket. Az utóbbi években gyakrabban mindenek elött a Pterygoplichthys gibbiceps -et hozták be. Akiknek nemcsak egy vonzó szinezetük van, hanem a halak a makacs alga lerakódások kiirtása miatt nagyon kedveltek lettek, mialatt még a nagyobb testü állatok sem bántották a vizinövényeket.

-

Pterygoplichthys gibbiceps; Tüpfelschilderwels;  9 éve megvan és még él;  Quelle: Rolf Schwesig;  A faj akváriumi körülmények között 15 - 20 évig is élhet.

-

Synonyme: Glyptoperichthys gibbiceps (Kner, 1854);  Ancistrus gibbiceps Kner, 1854; Chaetostomus gibbiceps;  Liposarcus altipinnis Günther, 1864; Liposarcus scrophus; 

--

Meyer Rolf; Lexikon Süßwasser Aquarienfische; Naturbuch, 1993 Weltbild Verlag, Augsburg;  forditás mint kis info...(CarloB)  

Xiphophorus   nemzetség;   Poeciliidae

(Elevenszülö fogaspontyok)

(Schwertträger, Platys)

Kardúszójú halak, Platik

Egy fajban és formában gazdag nemzetsége a Poeciliidae az elvenszülö fogaspontyok családjának, akiknek az elterjedési területe az Atlanti-Òceán Mexikói oldalát és Közép-Amerikát átfogja. Minden fajok egymás között és más halakkal szemben békés természetüek. A teljes lehetséges nagyságukat az állatok csakis akkor érik el, ha a medencének a hossza, legalább a tiz szeres testhosszát a legtöbb esetben a legnagyobb nösténynek eléri (a medencének a tartalma ugy 200 - 300 liter), viz 10 - 20° GH (teljes keménység), gyakran 30° GH és többet is elviselnek, pH -értékek 7 - 8,2;  és nem ezen értékek alatt. Az eredetileg ásványi só-szegény vizekben, a hozzá adása egy kis konyhai sónak a tartó vizükhöz ajánlott. A talajzatnak durva homok vagy kavics megfelelö, a vizinövényzet helyenként lehet dús, de elegendö szabad úszási lehetöségnek is kell lennie, e -mellett mindig szükséges, hogy a halaknak elbújási lehetöségük is legyen. 

Egy hatásos filtrálás pontosan olyan fontos, mint a rendszeres heti részleges vizcserék, ami által az 1/4 részét a medence tartalmának megujitjuk. A szerves vizmegterhelések és magas nitrát tartalom befolyásolják a növekedést és a termékenységet. Medence jó alganövekedéssel a legjobb módon elégiti ki az igényeiket a növényi táplálékban, és elösegiti ill. intenziválja a szinezetét a halaknak. A táplálék összetételéhez különösebb igényeket nem támasztanak, minden fajta élö-, mélyhütöt- és száraz eleséget elfogadnak amit még növényi táplálékkal ki kell egészitenünk. A termékenységi zavarok, elvetélések- és korai szülések gyakran egyoldalú táplálkozásnak az eredménye, egyes esetekben meg kell próbálni a száraz eleséget benedvesiteni pár csepp telitetlen zsirsavakban gazdag növényi olajjal, ami segitséget adhat.

Xiphophorusok elevenszülök, a terhességük ideje a fajoktól és hömérséklettöl függö de ugy általában 28 és 35 nap között van. Egy jól beültetetett faj-medencében mindig elegendö fiatal hal megmarad. Egy racionális tenyésztéshez kedvezöbb a nöstényeket a szülés elött egy ikráztató dobozkába tenni és a szülés után a fiatal halakat egy külön álló medencében felnevelni. Olyan nagyok, hogy grindál férgecskékkel, kis cyclops -okkal vagy hasonlókkal  etethetöek, az élö eleségüket finom száraz eleséggel még kiegészithetjük.

A fiatal halak az erösen elalgásodott medencében fejlödnek a legjobban. Sok fajok korán nemi érettek lesznek, hogy egy szép kinézetet elérjenek mindenek elött a fiatal himeket nem szabad túl korán tenyésztésre kiválasztani, e -miatt a korai elválasztásuk ajánlatos. A himek képezik ki a családnak tipikus Gonopódiumaikat.

Xiphophorus hellerii   (Heckel, 1848)  Poeciliidae
(Schwertträger)

Mexikói kardfarkúhal

Synonyme:  Xiphophorus helleri helleri  Heckel, 1848; Poecilia helleri  (Heckel, 1848); Xiphophorus helleri  Heckel, 1848; Xiphophorus guentheri  Jordan & Evermann, 1896; Xiphophorus guntheri  Jordan & Evermann, 1896; Xiphophorus hellerii guentheri  Jordan & Evermann, 1896; Xiphophorus jalapae  Meek, 1902; Xiphophorus brevis  Regan, 1907; Xiphophorus helleri brevis  Regan, 1907; Xiphophorus helleri strigatus  Regan, 1907; Xiphophorus strigatus  Regan, 1907; Xiphophorus rachovii  Regan, 1911;

Megjelenés:  A faj számos alfajokkal és helyi formákkal jelenik meg, Közép-Amerikában a 12. és a 26. szélességi fokok között terjedt el. E -mellet még az akvarisztikában nagy számban elterjedésre talált a különbözö szin- és tenyész formái mint pl. Hamburger, Berliner, Simpson,- és Dupla-Kard,.. stb.

Nagyság: A vad formájú megjelenésében a him 10 cm, a nöstény 12 cm. A nem megfelelö tartása és tenyésztése miatt sok helyütt a növekedésükben elmaradt alakzattal és szét ágazó törzsekkel állt elö.

Igényei:  A kardfarkú halak egyes túltenyészett formáktól eltekintve, nagyon alkalmazkodó képessek és toleránsak a viz értékekkel szemben és tudjuk öket 12 - 30° GH keménység, és pH értékekkel ugy 7 - 8,3; között jól tartani, az optimális értékek a közepén vannak a megadottaknak. Ugyanez érvényes a viz hömérsékletre ami 18 - 28° C között van.

60 cm hossz alatti medencében való tartásuk rosszindulatot jelent a halakkal szemben. A hirtelen változása a viz keménységének vagy a pH értékeknek valamint át tételnél az öreg vizböl a friss vizbe, a halak érzékenyen reagálnak és ezt az úszóik-összetapadásával mutatják, ezt e -miatt mindig csakis fokozatosan a viz értékek kiegyenlitödésével szabad megtenni, amit egy kis konyhai só hozzá adása 10-20 gramm 10/l vizhez elösegithet.

Tenyésztés: A tenyésztés lefolyása megegyezik a nemzetségben leirtakkal. Tenyésztéshez csakis nagyon nagy állatokat választunk ki. Ha a himek már csekély test nagyságnál a jellegzetes kardjukat viselik, akkor a növekedésükben visszábban maradtak (satnyábbak) és igy nem szabadna öket eladni vagy velük tenyészteni. Ilyen állatokat még a kereskedöknél se vásároljunk, ezzel az akvarista közvetlenül befolyásolni tudja a minöségi feljavitását a Mexikói Kardfarkú-halaknak.  

A nöstények ugy 50 - 80 fiatal halakat tudnak szülni. Ahhoz, hogy nagy és egészséges állatokhoz jusunk, a felnevelö medencéjükben a vizhömérsékletük ne legyen 25° C felett.  Az egyik elöfeltétele a szép intenziv szineik eléréséhez a korai bevetése algai tápláléknak, azonkivül igy jól növö és nagy állatokat tudunk felnevelni.

-

Xiphophorus helleri; Yukatan- Schwertträger; Mexikói Kardfarkúhal; az életkor elvárásuk fogságban 3 - 4 év van megadva. Quelle: Aquarien Atlas B. 2

--

Meyer Rolf; Lexikon Süßwasser Aquarienfische; Naturbuch, 1993 Weltbild Verlag, Augsburg;  forditás mint kis info...(CarloB)  

Melanotaenia   nemzetség;   (GILL, 1862)  Melanotaeniidae

(Regenbogenfische)

Szivárványos-halak

Egy fajgazdag nemzetsége csapathalaknak a Melanotaeniidae családból  Ausztrál- és Új-Guineai elterjedéssel.

Ami az igényeiket illeti, a szivárványhalakat kis csapatban nem kevesebbet mint 10 állatott tartunk egy olyan medencében aminek a hossza ugy a tizszerese a benne gondozott legnagyobb felnött adott halfaj test hosszának (ugy 250 - 300 liter tartalom).

Egy vizmagasság (viz oszlop) 30 cm minden fajnál elegendö; viz 10 - 20° GH (teljes keménység); pH-érték 7 - 8; vizhömérséklet az adott faj számazásától függöen 20 - 30° C. Világos talaj felett minden faj haloványnak tünik, e -miatt a talajzatnak sötétnek és finom szemcséjünek kell lennie. A növényeket nem háborgatják, bevált egy laza növényzet pár kis növény bokrokkal, amik között még elegendö szabad úszási lehetöség rendelkezésre áll. Jó filtrálás és átszellöztetés valamint rendszeres 14 naponkénti részleges vizcserék, emeli a jó közérzetüket. A vizcserékhez le állt és jól átszellöztetett vizet kell használni, mivel egyes fajok a klórra érzékenyen reagálnak. Minden fajok a nemzetségböl szeretnek tápláló és változatosságokban gazdag élö eleséget, de egy rövid ideig száraz (lemezes, mesterséges) eleségekkel is etethetöek. A tenyésztési elökészitésekhez, repülö eleség mint (svábbogár, moly, levéltetvek, stb..kis rovarok) ugy a párzás késztetését mint a termékenységüket is érezhetöen elösegiti.

Tenyésztés:  Minden faja a nemzetségnek hosszan-tartó ikrázók, több ikrázási periódusokkal az évben. A tenyésztése páronként is lehetséges de csapatban elönyösebb. A medencének berendezésként elegendö egy pár finom levelü kis bokor növény, amik között a halak leikráznak. A tojások rövid szálacskákon lógnak (mint a karácsonyi-diszek a fenyöfákon;) és fény érzékenyek. E miatt elönyös a tenyész-medence egyik részét kissé lesötitéteni, de semmi esetre sem az egész medencét, mert mindenek elött az elsö reggeli nap-sugarak adják meg az ikrázási készenlétet a nehezebb fajoknál.

Az embrionális fejlödést a szemek kifejlödésén a világos tojásokban jól lehet követni. Az idös állatok nem eszik meg a tojásaikat, de jobb legkésöbb 10 nap eltelte után a szülöi állatokat kifogni, és a tenyész-medencét amig a fiatal-halak el nem úsznak lesötitéteni. A vizhömérséklettöl függöen kibújnak a fiatal-halak 6 - 10 nap eltelte után és két nappal késöbb szabadon elúsznak ekkor szükségük van elsö táplálékként finom por- eledelre. A bevetése tenyész-papucs-állatkáknak lehetséges, de a felnevelési eredmény ezzel kissé alacsonyabb. Elegendö élelmezéssel és elöre leállt friss vizzel megtett rendszeres részleges vizcserékkel, a felnevelésük probléma mentes. Olyan területeken ahol a kiindúló viz már elöre megterhelt, a fiatal-halaknál idönként úszó-rothadás lép fel, de egy evökanál sóval amit 10 liter vizhez hozzá adagolunk meglehet elözni vagy kezelni.

Melanotaenia boesemani   (Allen & Cross, 1980)   Melanotaeniidae

(Ajamaru / Boeseman's Regenbogenfisch; Prachtregenbogenfisch)

Boeseman-Szivárványos hala

Megjelenés: Új-Guinea;

Nagyság: Him 10 cm, nöstény 8 cm;

Nemi különbségek:  A him a szinezetében intenzivebb, a testformájában magasabb hátú mint a nöstény.

Igényei:  Viz 7 - 15° GH; pH-érték 6,5 - 7,2; vizhömérséklet 26 - 30° C, és nem ez alatt. A többi igényei a nemzetségben leirtakkal azonos.

Tenyésztése:  A kedvezö hömérséklet 28 - 30° C, tenyésztése megfelel a nemzetségben leirtakkal. A csodálatos szinezetüket az életük 12. hónapjában érik el.

Melanotaenia boesemani; Harlekin-, Bösemans Regenbogenfisch; Bösemannak a Szivárványos hala, az életkor elvárása fogságban 10 év van megadva; Quelle: Marc Houtmann.

--

Meyer Rolf; Lexikon Süßwasser Aquarienfische; Naturbuch, 1993 Weltbild Verlag, Augsburg; forditás mint kis info...(CarloB)  

Paracheirodon    (GÉRY, 1960)

(Neonsalmler)   Neonhalak

Nyugodt egy nemzetsége csapathalaknak a Characidae családból akik Dél-Amerikát lakják, és a képviselöik a szines szineik által karakterizáltak azonkivül a legkedveltebb akváriumi halakhoz tartoznak.

Paracheirodon axelrodi  (SCHULTZ, 1956)   Characidae

(Roter Neon;) 

Vörös Neonhal

Synonyme:   Cheirodon axelrodi  (Schultz, 1956);  Hyphessobrycon cardinalis  (Myers & Weitzman, 1956);   Hyphessobrycon axelrodi;

Megjelenés:  A Rio Negro és az Orinoco befolyási területén.

Nagysága:  Nöstény 4,5 cm; a him minimálisan kisebb;

Nemi különbségek:  A has vonala a nösténynek egyértelmüen konkávabb mint a himnek.

Igényei:  A medence hossza ezeknek a szép halaknak, akik elösször csapatban legalább 10 állatból mutatják igazán a teljes szépségüket, nem szabad, hogy 60 -cm alatt legyen, ha nagyobb az jobb, az optimális tartási körülmények; viz 0 - 10° GH (teljes keménység), és a pH-értékek 5,3 - 6,5. Ha nem akarunk tenyészteni akkor a tartása 20° GH, és pH-érték 7,8 -ig, lehetséges. Vizhömérséklet 24 - 28° C, és nem szabad hosszabb idön keresztül ezen érték allá lesülyeszteni, magasabb vizhömérsékleteket ellenben jól eltudnak viselni.

A talaj nem olyan durva és sötétebb kavicsból lehetséges, de ennek egy része kifözött tözegböl kell, hogy álljon. Ha ez nem lehetséges, akkor tözegen keresztül kell filtrálni, mivel a könnyen tözeg-barna szinü vizben világitanak a halak szinei a legjobban. Dús vizi növény csoportoknak amik alatt a halak jó elbújási lehetöségeket találnak biztositottnak kell lennie, azonkivül szükséges, hogy szabad úszási hely is rendelkezésre álljon.  Egy erös szürés és részleges vizcserék (heti 1/5 része a medencének) pozitivan hatnak a halak élet elvárására és a jó közérzetükre.

Tenyésztése:  A tenyésztés elöfeltétele a nagyon lágy viz (4° GH, alatt)  egy pH-értékkel ugy 5,3  és 6,5 között, valamint egy tenyész pár aki egymással harmonizál (jól megfér, összhangban van, egyetért). A megfelelö párt megtalálni a legtöbb esetben a legnagyobb problémát képezi és e -miatt gyakran az ismételtbeli kicserélése a partneroknak szükséges. Párok akik egymással már leikráztak, akkor ök hosszabb idön keresztül sikeres tenyészpárok lesznek. A tenyész hömérséklete a tözegen keresztül szürt de tiszta viznek 28 - 30° C között kell, hogy legyen, azokat az állatok akiket hidegeben tartunk, nekik már elegendö 26° C.

A 60 cm hosszú és a finomlevelelü vizinövény-bokrokkal berendezett medencét egy sötét helyen kell fel állitani. Leikráznak a késö esti órákban vagy éjjel. Egyes párok akkor ikráznak le, ha a tenyész helyen egy zseblámpa gyenge fényt ad, mások akkor jönnek párzási hangulatba ha a hold fénye a tenyész helyre oda világit. Egy ikra rács védi a tojásokat a szülö állatok hozzáférési lehetöségétöl. Akiket a napkeltekor a tenyész medencéböl ki kell fognunk. De ezt nagyon óvatosan kell megtenni, hogy a tojásokat nehogy össze-vissza sodorjuk, mivel ez negativ lehet a kikelési-eredményre. A tenyész-medencét le kell sötétiteni, amig 24 - 30 óra hossza elteltével kibújnak és az ötödik napon a fiatal-halak szabadon elúsznak. A felnevelésüket a legfinomabb por-eleséggel kell megkezdeni. Elegendö táplálékkal, rendszeres részleges vizcserékkel és a legnagyobb kinos tisztaságra való figyelemmel a tenyészmedencében, a további felnevelésük aránylag egyszerü.

Paracheirodon axelrodi (Roter Neon, Roter Tetra, Kardinaltetra); Vörös Neonhal, életkor fogságban általában 12 év van megadva; Quelle: Akvaristák tapasztalata szerint; Nem egésszen 8 éve megvan, és még él, Quelle: Peter Hilt-Klein.

--

Meyer Rolf; Lexikon Süßwasser Aquarienfische; Naturbuch, 1993 Weltbild Verlag, Augsburg; forditás mint kis info...(CarloB)   

Paracheirodon    (GÉRY, 1960)

(Neonsalmler)   Neonhalak

Nyugodt egy nemzetsége csapathalaknak a Characidae családból akik Dél-Amerikát lakják, és a képviselöik a szines szineik által karakterizáltak azonkivül a legkedveltebb akváriumi halakhoz tartoznak.

Paracheirodon innesi   (MYERS, 1936)    Characidae

(Neonsalmler; Neontetra) 

Neonhal

Synonyme:  Cheirodon innesi;  Hyphessobrycon innesi Myers, 1936; 

Megjelenés: Kelet Peru;

Nagysága: 4 cm;

Nemi különbségek: A him az egyértelmüen soványabb, a kék-zöld hossz csikja egyenesen fut, a nösténynél egy kicsit lehajlitott.

Igényei:  A nagyon kedvelt csapathalakból legalább 10 állatott együtt kell tartani, a medence 60 cm hosszal ehhez elegendö, a viz 2 - 10° GH, pH-érték 5 - 6,8; (-gondozása tenyésztési cél nélkül még 30° GH vizkeménység- és ugy pH érték 8,0 -ig; lehetséges,) a vizhömérséklet 20 - 25° C, de semmi esetre sem e -fölött, a halak magasabb vizhömérsékleteknél legyengülnek, de 22° C -nál érzik magukat a legjobban.

Èjjel a vizhömérséklet lesülyedhet 18° C -ig a nélkül, hogy károkat okozna. Sötét talajzat dús növényzettel, és tözeg-résszel a viz barnás szinezetéig jelentösen emeli a halak szineit, mivel a nagyon világos medencében sápadtak maradnak. Jó szüréssel, heti rendszeres vizcserékkel (ami átfogja 25% -át a tartó medencének) és alacsony vizhömérsékletekkel tartva elérhetnek 10 évet söt még idösebbek is lehetnek. Az élelem összetételéhez nem támasztanak különösebb igényeket.

Tenyésztése:  A tenyésztése a Neon halaknak nem olyan nehéz és nem annyira titokkal körül övezett, mint ez gyakran állitott és minden akvaristának lehetséges aki kis tapasztalattal rendelkezik a pontylazacok terén. De mindenek elött két elöfeltételnek eleget kell teni: megfelelö viz és megfelelö tenyész állatok.

A viznek nagyon lágynak (2° GH alatt) és savanyúnak (pH-érték 5 - 6) kell lennie. Ha forrás viz ezen értékekkel a rendelkezésre áll, akkor a tenyésztés ami a viz kérdését illeti teljesen probléma mentes. Idöközben vannak Neonhal törzsek, akik a kissé keményebb vizben is szaporodnak, de ezt a kiindúló vizet több alkalommal kifözött rostos tözegen keresztül kell filtrálni amig egy borostyánkö-szinezetett fel nem vesz. A tenyész állatok kiválasztásánál döntö, több nöstényt használni akik friss ikrákat raknak le, különösen kedvezöek fiatal nöstények elsö ikra lerakással. Ezekkel az állatokkal folyamatosan tenyészteni kell, minden ikrázást a tenyésztés kell, hogy kövese. Nagyon nehéz nöstényeket túl-öregedett tojásokkal leikráztatásra késztetni, de ha sikeresedik a tojások nem fejlödö képesek.

Párok akik egyszer leikráztak, ezt szivesen és ismételten megteszik, egy partner csere csak ritkán szükséges és a legtöbbször felesleges. Akkor a partnercsere helyett jobb egy új tenyész párnak a felkészitése. A tenyész-medencének 10 liter tatalomtól elegendö berendezésként egy bokor finomlevelü növény, és egy ikráztató rács a tojások védelmére a szülö állatok miatt. A tenyész medencének kinosan tisztának kell lennie. A halak behelyezése után nemszabad, hogy világos helyen álljon. Leikráznak a növények között, a tojások alig ragadnak és a legtöbb esetben leesnek a talajzatra. A nagy nöstények képesek 130 tojást is leadni. A leikrázás után az idös állatokat ki kell fogni. És itt arra kell figyelemmel lenni, hogy a tojásokat ne nagyon mozgasuk, mivel ez a kibújási eredményt kedvezötlenül befolyásolja, söt idönként ez az egyetlen oka a nem sikeresedett tenyészetnek.

A medencét teljesen le kell sötétiteni, addig amig a fiatal halak a 6. napon szabadon el nem úsznak. A fiatalok kibújnak a hömérséklettöl függöen 22 - 28 óra hossza után. A fiatal-halak különösen érzékenyek az életük elsö-napjaikban a vizmegterhelésekkel szemben a por-eleségektöl, ezért nagyon gyakran de csak csekély mennyiséget szabad etetni. Minél korábban elkezdjük a részleges-vizcseréket, annál nagyobb a killátás arra, hogy az állatok csekélyebb formában lesznek hajlamosak a rettegett neon-betegségre, és sikerül öket a nélkül felnevelni. A használata keményebb viznek 5 - 10° GH, emeli azonfelül az ellenállóképességüket. A további felnevelésük akkor már nem okoz nagyobb problémákat.

-

Paracheirodon innesi; Neontetra, Diamantkopf- Neontetra; Neonhal, a fogságban való életkor elvárása 10 év van megadva; Quelle: W. Voigt (VDA 4/96), Aquarien Atlas B. 1.

--

Meyer Rolf; Lexikon Süßwasser Aquarienfische; Naturbuch, 1993 Weltbild Verlag, Augsburg; forditás mint kis info..(CarloB)