Azzal a kiegészítéssel, hogy az abszolút állandó fénysebesség sem létezik a valóságban, csak Einstein (és Minkowski) matematikai modelljében.
Már csak valami kísérleti bizonyíték kellene arra, hogy ez a modell nem jó modellje a valóságnak, vagyis ki kellene mérni a nem-állandó fénysebességet... (ja és az nem érv, hogy "nem tudom elképzelni";)
"Én pl. szórakozásból olvasom az ilyesmit. Ennyi nagyképű szellemi fogyatékost, mint ahány ezen a fórumon játssza a "tudóst", másutt pénzért mutogatnak.
Mindig is tudtuk, hogy egy perverz coca vagy. A tudósságod viszont ebben ki
"a következők sem léteznek a valóságban: idő, tér, energia, tömeg, térforgat, sűrűség, foton, koordinátarendszer, tömegpont stb... ezek amatematikai modellbenléteznek, nem pedig avalóságban."
Végül is elfogadható, amit mondasz.
Azzal a kiegészítéssel, hogy az abszolút állandó fénysebesség sem létezik a valóságban, csak Einstein (és Minkowski) matematikai modelljében.
Einstein sohasem tudta megmondani, hogy mi az az inerciarendszer. Newton azonban meg tudta mondani: azok a rendszerek, amiben nem hatnak tehetetlenségi erők, azaz minden erőhatás valamilyen kölcsönhatásból származik.
Később beismerte, hogy ilyen a valóságban nem létezik, ez csak egy célszerű elgondolás. Sőt, mi több a következők sem léteznek a valóságban: idő, tér, energia, tömeg, térforgat, sűrűség, foton, koordinátarendszer, tömegpont stb... ezek a matematikai modellben léteznek, nem pedig a valóságban.
A relativitáselmélet lényege, hogy a fénysebesség nem relatív. Ez azonban csak inerciarendszerekre igaz.
Megjegyzés: Einstein sohasem tudta megmondani, hogy mi az az inerciarendszer. Később beismerte, hogy ilyen a valóságban nem létezik, ez csak egy célszerű elgondolás.
Tehát, egységes szerkezetben, a relativitáselmélet lényege: a fénysebesség nem relatív, hanem abszolút állandó, de ez csak a természetben nem létező inerciarendszerekre igaz.
Igazad van, így nekem is jobban tetszik.
Idézet Einsteintől:
"...hol található kézzelfoghatóan a te inerciális KR-ed?"
"Az csak célszerű elgondolás, de fogalmam sincs, hogyan valósíthatnám meg. Ha elég messze tudnék menni az összes anyagi testtől, és az összes külső hatástól megszabadulhatnék, akkor volna a KR-em inerciális."
"De mit értesz azon, hogy egy KR minden külső hatástól mentes?"
A relativitáselmélet lényege az, hogy a fénysebesség nem relatív !
Einstein szerint a fénysugár utólérhetetlen, szaladhatsz utánna a fénysebesség 99%-ával, a fénysugár még nindig a fénysebesség 100%-ával halad előtted.
A fénysugár sebességét nem kell semmihez viszonyítani, mert bármihez viszonítanád, az mindig 300 000 km/s lenne.
A fénysebesség abszolút állandó, mindid, mindenhol ugyanannyi.
A fénysebesség nem relatív, hanem abszolút állandó.
A relativitáselmélet lényege tehát az, hogy a fénysebesség nem relatív !
Megjegyzés: abszolút sebesség nem létezik. (de ezt csak Einstein ellenségei állítják, hiszen a fénysebesség abszolút állandó)
Természetesen nem az a célom, hogy "megfogjalak", hanem az, hogy picit okosodjak, ha lehet. De ez a téma itt eléggé offtopik, inkább a KVANTUMMECHANIKÁ-ban folytatom.
Ha az a célod, hogy megfogj, akkor most szólok, hogy előbb-utóbb sikerülni fog, nincs a közelemben tankönyv... :) Persze, hogy időfüggő határfeltételekkel is felirható a Schrődinger egyenlet. De az eredeti kérdésed szempontjából ez mindegy.
A lényeg, hogy a (szimmetrikus) szétválasztás után is szimmetrikus marad a hullámfüggvényed, és mindkét fegyverzetre kiterjed.* A mérés választja ki a szimm. hullámfv. valamelyik aszimetrikus (csak egy fegyverzetre kiterjedő) komponensét, méghozzá véletlenszerűen, és ugyanakkora valószinűséggel preferálja egyiket, vagy másikat.
---
*Ilyenkor nincs értelme még az elektron helyéről beszélni, csak a megtalálási valószinúségéről. Az elektron helye a helyméréssel kap értelmet.
Hát amennyiben feltesszük, hogy el tudjuk vágni a drótot anélkül, hogy beavatkoznánk, akkor kell léteznie.
Ne tételezük fel. Olyat nem tud szerinted leírni a kvantumechanika, amikor a határfeltételek időben változnak? Például azt sem tudja leírni, hogy hogyan változik az elektron hullámfüggvénye az időben, ha adott módon nyújtom a vezetéket?
Hát amennyiben feltesszük, hogy el tudjuk vágni a drótot anélkül, hogy beavatkoznánk, akkor kell léteznie. Mivelhogy mérés után nyilván létezni fog, és a mérés csak kiválaszt egyet a már addig is létezők közül.
Ez igazán jól hangzik, de .... Ha nem titok, elárulhatnád honnan vetted az információt!
Kérlek, nyilatkozz! Fontos! (közérdek)
Műszaki fizikusnak tanultam (jó régen). Más pályát választottam, szinte mindent elfelejtettem. Ezzel egyutt az átlag fizika iránt érdeklődőknél többet, a fizikusoknál meg reménytelenül kevesebbet tudok. :-)
Mondjuk ebben a rendszerben szerintem nem sikhullám lesz az elektron hullámfüggvénye, mert más lesz a határfeltétel, amellyel a Schrödinger-egyenletet meg kell oldani, de ez mindegy...
A Schrödinger-egyenletben az elektron hullámfüggvényén kivül ugye a mérhető mennyiségekhez (hely, impulzus) rendelt _operátorok_ szerepelnek.
Amennyiben a hely szerinti sajátállapotokat keressük, nyilván több (végtelensok) lehetséges megoldása lesz a hullámfüggvényre nézve, ezek némelyikénél az e csak az egyik, csak a másik fegyverzetben lesz az elektron. Ezek lin. kombinációja is megoldja a Schr. egyenletet, vagyis szuperponált állapotról beszélünk.
A véletlenszerűség ott van, amikor mérsz (QM posztulátum). A méréssel a szuperponált állapot összeomlik, és a mért sajátértékhez tartozó sajátfüggvény lesz a hullámfüggvény. Ha a helyet méred, akkor eldől, h. melyik fegyverzetben van az elektron.
Jó kérdés, hogy hogyan tudnád a vezetést úgy megszüntetni, hogy az elektron "ne vegye észre", és a hullámfüggvény ne változzon. Nem hinném, hogy ilyet lehet, a szétvágással szerintem azonnal meg is méred az elektron helyzetét, tehát eldől a dolog... Amúgy ez egy-az-egyben Schrödinger macskája.
Azért nem olyan egyszerű ez a kérdés. Kössük össze vezetékkel a két lemezt, de ne rövid ideig, hanem addig, amíg rendesen meáll az egyensúly. Az elektron ekkor Bloch-hullámként ott van mindkét lemezben (és a vezetékben is).
Elvileg mindkét lemez töltését (potenciálját) ki lehet mutatni. Most vágjuk el a vezetéket. Mivel egy lemezeknek csak egész töltése lehet, csak az egyikben maradhat az elektron. Érzésből azt mondanám, hogy véletlenszerű, hogy melyik lemezben marad. Igenám, de a Schrödinger-egyenlet nem tartalmaz ilyen véletlenszerű elemeket, az elektron hullámfüggvény kauzálisan fejlődik. Hol jön akkor be a véletlen? Vagy ha nincs itt véletlen, akkor mitől függ, hogy melyik lemezben marad?
Ha nem titok, elárulhatnád honnan vetted az információt!
Azt nem tudom, hogy mmormota honnan vette, de azt látom, hogy az általad idézett lapon is rajta van. Arról a szép kék "mag" felíratú valamiről van szó.
Az elektront ne részecskének képzeld hanem hullámnak. Ez a hullám természetesen mindenütt ott van a lemezben.
Ez talán ad valami útmutatást a 2447-re és 2448-ra vonatkozóan is. Nem az "elektron mozgását", hanem a hullámfüggvényének az időbeli változását kell figyelni. A gyorsulás fogalma szerintem itt nem alkalmazható.
A kondit egyébként nem kell kisütni ahhoz, hogy kimutassuk a töltését.
Szerintem ezt különösebb háttártudás nélkül meg lehet mondani. Valamilyen valószínűséggel átjut teljes egészében. Gondolom, ez a valószínűség annál kisebb, minél rövidebb a rendeljezésre álló idő.
Szóval, valószínűnek látod, hogy a te itt felvetett ötletedetre tudósok ezrei vetették rá magukat, és hipp-hopp, komoly elméletté fejlesztették. Valahol, valakik. Csak még nem lehet tudni, hogy kik és hol. Értem.
