Sajnos én 10 éve elvesztettem a nagyszüleimet.Először 2013 nyarán nagymamám majd rá 8 hónapra nagyapám ment el, kb. 78 évesen.Főleg nagyapammal volt bensőséges kapcsolatom.Ő sokat jött hozzánk ,kb 30 perc buszútra laktak tőlünk, mi is sokat mentünk hozzájuk inkább hétvégén.Volt kocsija de eladta.A városunkban a helyi közlekedés igen gyatra, de van közvetlen busz ami egyenesen fel hozta őt/őket hozzánk .Meg minket is hozzájuk ,bár mi gyakran átszállással tudtunk menni.
5 éves koromig több időt töltöttem náluk mint otthon vagy óviban, napközben ott voltam náluk.Elég egyszerű emberek voltak, nem haladtak korral.Nem volt számitógépük, internet, mobiltelefonja, sem, vezetékestelefonon este hívtuk őt.Nagymamam zárkózottabb volt, ő csak karácsonykor jött hozzánk,egyébként a piacra járt inkább akkor mozdult ki.
Mindketten 1990 Ben,55 évesen nyugdíjba mehettek, akkor ez nem lehetett egyedi.Onnantól nem dolgoztak.Gyári munkások voltak.Azóta földig rombolták a gyárat.(A többit is).
Nagyapám dacára annak hogy melegüzemben volt 30 évig, elélt 78 évet.(Ugye ebből 23 at nyugdíjban)csak utolsó pár évben volt szívbeteg, emiatt 2-3 havonta kórházi kezelésre szorult.2009 ig jött hozzánk heti szinten, abban az évben még nyaralni is lejött a balatonra, 1 éjszakára.Ez többször előfordult.jó kapcsolatban voltunk.
Bárcsak városon belül mozgott szinte, szerintem így is jól teltek a napjai.(Én se lépem át a városhatárt) Mivel sokat veszekedett a nagymamámmal a vége felé,általában úgy intézte napjait, hogy keveset legyen otthon napközben.Ekkor délelőtt elment, ebédre ért haza.Délután ha kellett feljött hozzánk vigyázni.De ez inkább óvodás koromban volt napi szinten, utána csak néha ...Szeretett jönni, de mi nem akartuk kihasználni.Nem volt olyan alkalom amikor jött hogy ne ment volna be a barkácsboltba.Nem volt nagy barkacsolós, mondjuk megépített egy egy gokartot a kertben,amivel mentem is.De építkezni nem járt sehova.Szerenxsés volt hogy utsó 20 évét ,,szabadon" töltötte nem dolgozva.Vidam, egyszerű ember volt.Az járja róla hogy írt index fórumra is de ezt Max.a mi házunkba tehette , hogy mikor nem tudom.Neki nem volt számítógépe.
Nem vetette meg szerencsére a piát sem születésnara mindig vettünk bort, pálinkat .Ezeket mindig megünnepeltük inkább náluk, hozzánk együtt szinte csak karácsonyra jöttek nagyanyámmal.
Dec.24 én mi mentünk hozzájuk ajandékozni, 25 én ők hozzánk.Ez rituálé volt.2009 ig .
Akkor lerobbantak sajna.Nagymamam 2011 Ben 2 hónapig volt kórházban eltört combnyak satöbbi , ekkortól sokat veszekedtek,sajnos ottlétünk alatt is.
Nagyapám 8 hónapra maradt egyedül, sajnos ekkor ő is nagyon beteg volt.Utolsó otthoni napján nem tudott kikelni a fürdőkádból ,segíteni kellett, ekkor került kórházba ismét ahol pár hét után halt meg.RIP mindkettőjüknek.
Megint van netem! Megint van netem! Á...ezt csak az tudja igazán értékelni, akitől egy időre elveszik....:-)))
Megszólítás terén nálunk változott a helyzet, már nem vagyok "amma"....pedig azt úgy szerettem....Már az almáé ez a megtisztelő név:-)
Már úgy hív, hogy anya, apját meg apa. Meg mostanában mindent és mindenkit becéz: apáka, anyáka, mamáka, tatáka, .....sziszáka (cica), kuszáka (kutya), stbáka...nem tudom honnan vette, mi nem nagyon becézgetünk így :-)
Nálunk Apa-Mami/Mama, ill. mostanában ha Jozsó nagyon nyűgös, az apját apucikának hívja :)))))
nagyszülők: Nani (a legelső unoka sokáig nem tudta kimondani a Nagyit, innen ered)/Papa ill. Bumbus (honnan jön,nem tudom, talán még a férjeméktől gyerekkorból)/Tati
nagyszülők: mama-tata (Szegeden ez szokás) , anyósomék keresztnévvel+, velük ritkábban találkoznak.
Viszont ami talán egyéni, mi anyósainkat Maminak hívjuk, ami szerintem nagyon aranyos, ők is szeretik ezt a megszólítást. Sajna apósok nem érdemlik ezt a bizalmas megszólítást, így ők nekünk is símán "Tata" :).
Anyuka-Apuka nagyon pejoratív a viccek miatt, ezért találta ki még régebben (asszem a tesóm) ezt a Mamizást, ami sztem nagyon kedves.
Aztán a keresztanyu-keresztapu sem szimpi nekünk annyira, így nálunk Keresztmami-Keresztpapi van. Amit a kicsi símán lerövidített, így a tesómékat Maminak és Papinak hívja:). Bár már ki tudja mondani hosszabban is:)
Sziasztok! Nálunk érdekes a dolog: a lányom anyának hív, (kiskorában néha nyanya voltam, brrr : (( ) 3.5 éves koráig egyedül neveltem, és 7 hónapos kora óta egyszer sem találkozott a biológiai apjával, így őt sehogyan sem hívtuk. Az új páromat eleinte Józsinak hívta, aztán lett Józsiapa, és aztán egyre többször Apa. (Mi azt mondtuk neki, h úgy hívja, ahogy akarja, senki, soha nem fogja erőltetni az apát). A párom anyját Tinimamának hívja (Krisztina), az apját Jóskapapa. Az én anyámat mamának, apámat papának, nagymamámat dédinek v. dédimamának. Időnként anyámat Simamamaként emlegeti, gondolom megkülönböztetésül a Dédimamától. A párom nagymamája pedig a "másik Dédi", v. a helységnév ahol lakik+dédi. Én anyámat anyunak hívom, apámat apunak, a nagymamámat mamának. A másik nagymamámat hívtuk mi is a tesómmal "Másik Mamának", v. "Bihari Mamának" (mert Hajdú-Biharban lakott). Az öcsém kb. 4 évesen kitalálta rá, hogy "He Mama", mert minden 2. mondat után megkérdezte, hogy: "He?" Persze a szemébe ezt soha nem mondta... Aranyos, nem? M.
nalunk a szuleim hivtak igy egymast. anyam volt mama, ha apam rola beszelt, apam meg papa, ha anyam beszelt rola. nekunk gyerekeknek egymas kozott fater meg muter, szembe apu es anyu. nagyszulok: nagymama es nagypapa. anyam a szuleit mamanak es papanak hivja, apam anyukaja nekunk a "moszkvai nagymama" volt amig el, az apukaja meg apam gyerekkoraban meghalt.
a sajat gyerekunknek anya es apa vagyunk, a ferjem lanyanak a ferjem papa, az anyja mama, en meg a keresztnevem. ferjem anyja a fiaimnak nagymama, a ferjem lanya a keresztneven szolitja, a ferjem pedig idösanyámnak(!!!). az en anyam nekik nagymama, sot, a nagymamam is nagymama:) az apamrol nem tudjak, hogy a nagyapjuk, mert nagyon ritkan talalkoznak, nem szolitjak sehogy.
Az anyuka-apuka megszólítással nincsen különösebb bajom (hacsak az nem, hogy én az anyósomat szólítottam - míg élt - anyukának) , de az édesanya-édesapa megszólítás kérdésében egyetértek veled, utóbbi nekem valahogyan nagyon fennköltnek tűnik, mintha már a megszólítással piedesztrálra emelné magát valaki a gyereke előtt. Meg a fene tudja, de valahogy az az érzésem, hogy aki így szólíttatja magát az helyből tekintélyelvű és konzervatív.
(Egyéni - szubjektív véleményt írok!)
Egyik osztálytárnőm - kik nagyon szép családi életet éltek, én akinek állandó zűrjei voltak a családdal, imádtam hozzájuk járni, afféle szabályos meleg család volt - az anyját a másik két testvérével és az apjával egyetemben Bajtinak szólította . Hogy honnan jött ez a megszólítás, tán az elsőszülött nevezte el így annak idején nem tudom - de egy idő után én is minden zavar nélkül magáztam és Bajtiztam a barátném anyukáját .
A fiúnk engem anyának, apját apának hívja(ta). A nagyszülők mama, papa (mind a 4). Most kezdek vmi megoldást keresni arra, hogy megkülönböztessük a nagyszülőket vmi alapján. (sztem keresztnév+mama/papa lesz).
Mielőtt megszületett a ded, szerettem volna, ha mama/papa (mami/papi) mi, a szülei lettünk volna, de felénk ez nagyon ritka, és mivel körülöttem mindenki anya/apa megszólítást használ, nem is jött össze.
A Dédi az dédi. De mivel én ugye Mamának szólítom, a fiam is mindig mamát mond neki:), úgyhogy a Dédimama a korrekt elnevezés.
meg a Furedi-nagymama es az Adorjani-nagymama....nalunk igy volt a megkulonboztetes:)
Mivel a kicsimnek "csak" az en szuleim vannak nagyszulok,igy ezzel nincs gond,a mama es a papa......Bar itthon a parom a nagyoknak -keresztnev-a kicsinek,apa....
Ha Tom megy az apjahoz,akkor Pannus nemigen erti,hiszen APA itthon van...marmint az ove:)
Párom családjában tatázás van, ami nekem eleinte iszonyú furcsa volt, és azt végképp nem tudtam elképzelni hogy majd nálunk is ez lesz. A gyerekeim a párom apját teljes természetességgel tatázzák (párja mama), és már az én fülemnek se cseng annyira furcsán. A mi oldalunkon nagypapa-nagymama dívott, a gyerekeim sajnos nem találkoztak apámmal, így csak gondolom hogy nagypapa lett volna, most "másik tata"-ként emlegetik ha szóba kerül.
biztos szokas kerdes...engem anyanak,anyunak hivnak a kolykok,ha valamit nagyon akarnak,akkor mammmmiiii
A nagyszulok a G nagymama-nagypapa,illetve anyamnak tobb neve is van.Tomi tütüs-mamanak /neki volt autoja/,Barbi papa-Titti-mamanak /meg otthon lakott a hugom es ez lett a papa+Kriszti+mamabol
En ,ahogy a szuleimtol hallottam,magaztam a nagyszuleimet,de az en gyerekeim mar tegeztek teljes termeszetesseggel..
Kedves Szasenyka, azért mert nem hallottad még, azért bizony elterjedt a Tata elnevezés. Békes megyében nagyon sok Tatával találkozhatnál, és semmi pejoratív nincs benne. Az én párom, bár pesti volt, rendkívül büszle volt rá, amikor az unokája először mondta neki, hogy Tata.
nálunk így volt, egyik nagyszülőpár papa és mama, másik nagyszülők tata és nagyi. sajnos azt nem tudom megmondani milyen lett volna felnöttként azt mondani, hoyg tata, mert 15 éves koromban meghalt, de az biztos, hoyg én nagyon nagy szeretettel mondtam azt hogy tata, mindig. Nagyon szerettem őt.
a lányomnál papa-mama a nagyszülők, mind a 2, esetleg veztéknévvel beazonosítandóan.
volt egy film, illetőleg inkább tévéjáték, amiben Czinkóczi Zsuzsa volt és Páger Antal, valami társkeresés xxxx volt a film címe, ebben Tatának hívta a kislány a nagyapját, végtelen szeretettel, meg sokszor haraggal, de mégis szeretettel. nekem ez jut a Tata szóról eszembe. biztosan lehet azt szeretettel mondani. :-)
nekem például az anyuci nem tetszik, túlontúl becézett formula, de ismerek olyat, kit így hív a gyereke és semmi baj nincs vele. :-)
Papa = nagyapa (az apai nagyapa, az én apukám Nagyapa néven fut) Mama = mindkét nagymama
Minket szülőket Anyának és Apának szólítanak.
Ezért, ha olyan emberekkel beszélünk, akik a szülőket hívják Papának és Mamának (tehát nem a nagyszülőket), akkor a gyerekeim kicsit értetlenül bámulnak az adott szituban, mert nem tudják, hogy mit is akarnak mondani neki pontosan.
Tényleg egész aranyos kis topik lett belőle! :-) Nem is gondoltam, hogy ennyien válaszoltok majd. Remélem sokan írnak még bele.
Én most elköszönök, mert hétvégén költözünk Hatvanba - tényleg, még a bemutatkozásomat is meg kell változtatnom, már nem leszek budapesti kismama :-) - remélem nemsokára ott is lesz internet hozzáférésem. Addig is puszi mindenkinek.
Én úgy szólítottam a szüleimet, hogy apa és anyu. nagymamámat meg nagyinak, nagyapám, másik nagyanyám nem volt.
A lányaim engem mamának (mamácska, mamuci), a férjemet papának (papácska, papuci) szólítottak, anyámat nagyinak, míg élt a másik nagymama azt meg nagymamának, az apámat nagyapának.
Unokám az anyját anyának, az apját apának hívja, és bár én a nagyi megszólítást szerettem volna, de mami vagyok a férjem meg papi. A másik nagyapa-nagymama meg P.mami -P.papi. Ezt ő magától így mondja.
A tata nekem is furcsa volt, amíg a kisfiam el nem kezde mondani azon az édes kis hangján, hogy "táta táta!" :-) Apósomat olyankor kanállal kell összeszedni az asztal alól :-)
Engem úgy hív, hogy "amma" :-) Imádom!
Egyszer a nagymamáját is így hívta, na egész este bőgtem miatta. ÉN vagyok az amma!!!! :-) Igazából ezért nem is haragudtam annyira a férjemre, amikor szóvá tette ezt a papa ügyet. De tegnap elolvasta ezt a topikot és rácsodálkozott, hogy általában tényleg a nagypapákat hívják papának és azt mondta, hogy na jó.....:-)
Ezúton is szeretném megköszönni minden hozzászólónak, hogy hozzászólásával hozzájárult családi békénkhez! :-)
nálunk mindegyikünk családjában a nagyszülők a mama és a papa, így a mi gyerkőcünknek is a mi szüleink azok. Van egy papája, meg három mamája (spéci család vagyunk:). Őket a Katimama, Pannimama, és Pötyimama azonosítókkal láttuk el. :) Plusz van egy dédi, meg egy apa és egy anymmmm. Az lennék én, bár remélem, idővel inkább anyu vagy anya leszek. :)
pontosan :) mondjuk nálunk szép is lenne, ha a férjem kiakadna, ha a fia nem azt mondja, isi, isä, hanem h apu :)) Vagy én nem hallgatnék az äiti-re :) Szóval ahol 2 kultúra/2 nyelv van, ott ez a kérdés fel sem merul, mindenki használja, amit az anyanyelve diktál. Egy full magyar családban is lehetnek simán hagyományokból adódó eltérések, ha apa papiként hívja magát, akkor szíve joga, majd a gyerek azt használ, amit. Attól még anyukának nem kötelezo ugyanezt mondania, ha nem jön a szájára. A gyerek meg tudja a szinonimákat is jegyezni :)
tudjátok, mi látszik ebben a topicban? hogy milyen szép színes ez a világ. szóval ahelyett, hogy megmondanánk, mi a frankó (semmi se frankó, minden frankó), ahelyett örüljünk neki, hogy mindenféle módon lehet mondani anyát, meg apát, meg mamát, meg papát, meg dédit és legyen az keresztneves megszólítás vagy tata vagy valamely nem magyar nyelv, az a lényeg, hogy meg tudjuk őket szólítani, mert vannak. :-))))))
topicnyitó felvetésére meg én annyit üzenek a férjének, hogy szerintem legyen benne is kompromisszum, fogadja el, hogy ti nem egyformán mondjátok ezt és bízzátok a gyerkőcre, döntse el ő, hogy hogyan szólítsa a nagyszüleit. ha szeretettel mondja egy gyerek, akkor még az amúgy idegenül hangzó megszólítás is hej, de jól hangzik kicsi manócskáink szájából... :-)
